rockgyemantok.hu

Õszintén bevallom, sohasem voltam egy Judas Priest fan. Ennek fejében nem volt különösebb elvárásom ezzel az albummal. Ettõl eltekintve kiváncsian tettem be a legfrissebb, Rob Halford nélküli Judas albumot. Kb. ilyenre számítottam - volna -, legalábbis amilyennek a legelsõ Machine Man nyitónóta tûnt. Egy erõs riffel indít, nagyon jó dobtéma, és az ének is tetszik. De intenzív bólogatásra késztet még a One on One dal is. A harmadik nóta, Hell is home, viszont egy kicsit letört. A Jekyll and Hyde-nál már kezdtem aggódni… ez lenne a Judas Priest? Lírai szám következik, muszáj? De aztán jön egy jó kis riff, de az ének ismét lelohasztott.
Na végre? Bloodsucker… vissza hozta a kedvemet. De ez még csak a harmadik dal, ami igazán tetszik. Ahogy tovább hallgattam, találtam még egy jó középtempós kis dalt: Feed on Me címmel. Aztán semmi.
Lehet, hogy most csalódást okozok egy pár embernél, vagy elkezdenek dobálózni rám, de személy szerint csalódtam a Judasban.
Viszont lebeszélni senkit sem akarok a megvásárlásáról, mert azért az a négy dal azért ott van. És ugye, ez is csak egy vélemény.

www.judaspriest.com

Rob