rockgyemantok.hu

Amikor megkaptam a lemezt, már biztos voltam benne, hogy kiszúrás...Elsõsorban a fent nevezett zenekarral, mármint az, hogy pont hozzám került a lemezük. Ugyanis szívbõl utálom azt a stílust, amit játszanak. Másodsorban kiszúrás Krasznahorkai László íróval, (Sátántangó, Háború és háború, stb.) aki ifjúkoromtól egyik nagy kedvencem, szóval kiszúrás vele, hogy valahogyan belekeveredett ebbe a dologba a neve. Legalábbis remélem, hogy nincs köze az itt "éneklõ" úriemberhez. (Próbáltam az immár nyugodtan világhírûnek mondható írót elérni, de sajnos nem vette fel a telefont, így nem tudtam megbizonyosodni a dologról.)
Próbálok valami elõnyösnek tûnõ dolgot kihámozni ebbõl a "jaj de nagyon öngyilkos akarok lenni"- albumból... Elsõként: klasszul szól. Ez Töfinek és a Denevér Stúdiónak köszönhetõ.
Másodsorban: Az elõadásmódban semmi kivetnivalót nem találtam, annyit biztos tudnak a srácok, mint a Kispál és a Borz(almas), sõt talán jobban is csinálják - legalábbis õszintébbnek tûnik itt a dolog.
Harmadszor: szép színe van a borítónak.
Nagyjából itt fejezem be, mert nem tudok objektív lenni, egyszerûen nem tetszik, de ez ne bátortalanítsa el a csapat "unatkozó egyetemista" típusú rajongóit, hiszen biztosan vannak õk is, ha nem is egy helyre járunk szórakozni...
Talán szerencsésebb lett volna, ha nem a Nail adja ki a lemezt, hanem a Periferic, akikhez szerintem inkább illik a rock / metál mûfajba véleményem szerint nem sorolható csapat anyaga.
Egy dolog biztos: újból megbizonyosodtam arról, hogy iszonyú nehéz magyar nyelven jól ritmizált dalszövegeket írni, fõleg úgy, hogy énekelhetõ is legyen.
Bocs attól, aki szereti ezt a csapatot, szeresse csak továbbra is, neki biztos ez a lemez is nagy örömet fog jelenteni, de én inkább nem kérek belõle.
Remélem azért a Krasznahorkai / Mándli / Király / Varga négyes megtalálja a megfelelõ utakat a sikerhez!

Gyebnár Mónika