rockgyemantok.hu

A svéd gitáros több prog.rock lemezt készített már, legújabb albumán pedig egy honfitársnõnk, Antal Adrienn énekel!
Igényesen, gondosan megkomponált dalokat hallhatunk, változatos hangszereléssel.
A lemez egésze kitûnõ ötletek ízléses egymásba öltése, ez a zene stílusában és megközelítésében is progresszív, nem merül ki tört ütemek és virtuóz témák halmozásában.
Nem meglepõ tehát, hogy nem a Dream Theater a fõ hatás, hanem inkább a régebbi prog.rock nagyokat követik, persze modernebb megszólalással és hangzásvilággal.
Szövegeik nagyrészt az emberi természetben, viselkedésben vájkálnak,
AdryA a 2. számban jön képbe, amely hegedûs, szintis, perkás kísérettel megtoldott nóta, egy kifejezetten laza énekkel, a refrén viszont beerõsít, majd egy kis gitárvirgázással zárják a dalt.
A hölggyel kapcsolatban leszögezhetõ, hogy nagyon képzett hang, az angol kiejtése is tökéletes, ráadásul tudja, mikor hogy használja a hangját, nekem talán a lemezen gyakran elõforduló keleties témák tetszenek tõle a legjobban.
A címadó hármas tétel valószínûleg a legnépszerûbb lesz az albumról, nagyon hallgatóbarát.
A See The Dreamer Behold szívbemarkolóan szép szinti-ének párossal indít, a remekbeszabott gitárszóló után pedig a fõnök Lars Eric Mattsson fakad dalra. Helyenként felbukkanó érces tenorhangja szépen kiegészíti AdryA finom tónusát.
Egy kis Nightwish-hangulat is felbukkan a "wurlitzeresen" kezdõdõ Until Our Last Goodbye-ban, a gitár is rendesen zúz!
A 11-ik számra tartogatták a dobszólót, amibõl egy csinos zúzda bontakozik ki Heaven and Hell Unite címmel, nincs kizárva, hogy a Black Sabbath tagok ténykedése adta az ötletet...
Tény, hogy tömény az album, odafigyelést igényel, és talán egy pár dallal lehetne rövidebb is. Gyanítom, hogy Mattsson bátyánk elég termékeny szerzõ, azért bánik ilyen bõkezûen a nóták adagolásával.
Ennél nagyobb hibája viszont nincs a lemeznek.

-TZ-