Auróra Records
Már nem tudom követni, hogy hányadik lemezét jelenteti meg a szexárdi négyes!
Szinte minden elõzetes meghallgatás nélkül, elõre éreztem, hogy nem fogok csalódni. Igazam lett.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy zenei változás nem sok történt az elmúlt évek során, mégse unalmas a zenekar. A szövegekrõl nem is beszélve. Az album címe kellõképpen prezentálja a szövegeket: néhol sikerült vulgárisnak lenni. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a dalok közül melyeket fogják bevállalni a rádiók? Ha-ha! Na nem mintha eddig is olyan sûrûn hallhattunk volna Sectura dalokat.
Hogy mennyire nem épelméjûek ezek a srácok: nézd csak meg a borítót! Még jó, hogy a férfiúi büszkeség nem látszik! Ha-ha! Bár a lányok sajnálhatják!
Azért ha jobban belemerülünk a dalok szövegeibe, akkor azért a poénkodások, trágárságok mögött észrevehetünk komolyabb mondanivalókat is: Kiskunszicília, melyben a védelmi pénzekrõl szól, a Mindenki egyetért, az egyházakról mesél, a Weekend punkban pedig magukat a punkokat figurázzák ki, vagy legalábbis beszélnek róluk enyhe iróniával: "éljen a punk mozgalom, kéne még egy vödör takony, jó sok slájm és forradalom..." Persze, azért ez nem minden punkra jellemzõ, nem szabad általánosítani. A Csoda pedig egyenesen ajánlható az Üstökös mûsornak!
Nem szabad elfelejtkezni a dalok között felbukkanó Kultúrmorzsákról, ahol nagyon szép verseket hallhatunk, valamint az Ordenáré blues!
Aki halálra akarja magát röhögni, vagy csak egyszerûen jól érezni magát, az keresse albumot!
Rob