Egy tipikus metalcore anyaggal van dolgunk, a stílus összes  védjegyével. Van itt bődületes hangzás, kegyetlen tekerések, itt-ott At the gates-es  skandináv feeling, acsarkodó ének vs. tiszta dallamok. Talán túlságosan  is itt van minden... Nincs amúgy nagy baj, csak egy kicsit leül  helyenként a lemez. Na de ne szaladjunk ennyire előre!
 Az erős kezdést (Meaning in tragedy), még erősebb folytatás követ a Confined képében. A számkezdés, majd a brutális beindulás, a refrén - minden tökéletes. Nagyon erős a basszer (Clint Norris) tiszta éneke, a klippel együtt pedig tényleg egy élmény a dal! Majd következik a Losing sight, ami leginkább  a verse alatt hallható érdekes gitártéma miatt emlékezetes. Ezt követi a szintén klipes Darkest nigths,  ami egy igazi lovaglós tétel, a refrénben szintén maradandó  énekdallamokkal. És sajnos innentől egy kicsit hanyatlásnak indul az  anyag. Arról van szó, hogy túl sok a hasonló (urambocsá ugyanolyan)  megoldás, téma, dalszerkezet. De aztán szerencsére jön a Through struggle (remek klippel megtámogatva), ami visszaránt a besüppedésből. Három újabb gyorsvonatot követően pedig a záró Illusion-t tudnám még kiemelni, ami szövegében is nagyot hoz. 
 A hangzás hozza a metalcore lemezek megszokott magas minőségét. A dobos (Phil Sgrosso) nem sokat hagyja porosodni a duplázót, megy a tekerés keményen. A gitárok is hasítanak, Tim Lambesis énekes pedig tényleg kitesz magáért, nagyon szigorúan üvölti végig a  nótákat. A már említett problémák ellenére nem tudnék igazából belekötni  semmibe sem. A jó dalok tényleg nagyon jók, a közepesek pedig igazán  közepesek. Ügyes iparosmunka, bontási munkálatokhoz erősen ajánlott  serkentőszer!
Csabi




