A dark rock zenekar 2006-os lemeze szerintem (és egyébként szerintük  is) egy érettebb zenekart mutat, mint a 2004-es As Light Suffers  Colours.
 Intro és outro helyett 1-1 lendületes instrumentális nótát tettek az album elejére és végére.
 Az énekes Kiss Péter hangja mély, férfias orgánum, helyenként még  hörgésfélét is produkál, no nem Corpsegrindert megszégyenítve, csak  amolyan Fields Of The Nephilim módra (az Autumn Twilight nóta  hangulatában is a lovecraftos témákat előszeretettel használó együttest  idézi, főleg a refrén).
 A hangzás csak helyenként metalos, összességében inkább (dark) rockos, tiszta és egyben életszerű, Jaya Hari Das keze munkája.
 Kiss Péter énekes/gitáros szövegei nem annyira a romantika sötét  oldaláról szólnak, inkább filozófiai témákat, a természetfelettivel való  kapcsolatot, annak hiányát boncolgatják, lásd pl. a Hamvas Béla-féle  "hatodik fajjal" foglalkozó The Sixth Race-t.
 vagy a legdurvábban megszólaló Exiliumot, melynek szövege a Halálsoron  című film (eredetileg Stephen King-regény) alapján született.
 Jobbnál jobb nótákat hoztak össze a fiúk, a dalok szépen épülnek fel, hallani, hogy nem kapkodtak.
 A wave-es gitározás átúsztatja egymásba a témákat, helyenként  gitárszóló is van (a legjobbat a kedvenc dalom, a címadó rejti), az  instrumentális szerzemények pedig keretbe foglalják az albumot.
 A srácok koncerteznek is rendszeresen, én a Gothica 6.66-on láttam  őket, egy szerencsétlen hangzású helyen, de ezeket a dalokat még úgy is  jó volt hallani.
-TZ-




