rockgyemantok.hu

Aki ismer engem, az jól tudja, hogy nem szokásom azonnal megírni a lemezkritikákat, sõt, sokszor elmaradásban is vagyok. Most viszont kivételt teszek! Tegnap délután kaptam kézhez az új Mantra lemezt, mely a Tetteim súlya címet viseli.
Ez zenekar azt hiszem bekerült a profik sorába. Hogy miért is mondom ezt? Folyamatosan adják ki a lemezeiket, és nem a mennyiség alapján jelentem ezt ki, hanem elég ha összehasonlítjuk a lemezeket. Õk a hírleveleikben azt írták, hogy ez a legjobb lemezük eddig. És igazuk van! Mind a lemez hangzása, mind a dalokat illetõen... Rögtön a nyitó Mama, én szeretlek szerzemény az, ami alaposan belém ivódott. A dal nem egy sima anya szeretetrõl szól, hanem annál sokkal komolyabbról, az abortuszról. Errõl lehet vitatkozni, de hallgasd meg a szövegét és rájössz!
Aki csak legyint arra, hogy hagyjál már, ez egy Krisnás zenekar, az nagyon rosszul tesz. Mindenkinek a magánügye, hogy miben, kiben hisz. Nincs erõszakos térítés, és a lemez sem arról szól. Igaz, van egy Hare rama-s dal, de kit zavar? Ebben egyébként vendégszerepel Kowa a Black Outból és Csató Peti is a Replikából. Emberi értékekrõl szól az album. Olyan dolgokról, amikrõl érdemes elgondolkodnia, elmeditálnia mindenkinek.
Érdemes lenne egyenként végelemezni a szövegeket, de ezt most nem teszem meg, hiszen mindenkinek mást mondana, és mégis ugyanazt!
A zene pedig egyszerûen metálos rockzene. Hol nyugodtabb, hol dühösebb.
A cd borító a Mantrától megszokottan igényes, de jelen esetben elmaradt a flashes melléklet, és videoklip sincs. De azt hiszem, ez a legkevesebb. A lényeg így is hallgatható.
Nálam jelenleg eddig ez az év lemeze 2003-ban.
"Én elfogadom a sorsom,
úgysem tehetek mást.
Tudom, hogy olyan életet élek
Amiben nagyon ritka a társ!"

www.mantra.hu

Rob