rockgyemantok.hu

3 éve nem fogtam a kezemben új Black-Out lemezt. És bevallom, már szinte nem is reméltem, hogy egyszer majd megint... Azért a sok rossz hír mellett (lejárt lemezszerződés, zenei útkeresés, Attila csuklóproblémái és az ebből eredő basszusgitáros-kérdések, stb.) hálistennek ott voltak a biztató dolgok is. Hiszen a fiúk rendszeresen léptek fel ez alatt az idő alatt, és ezeken a koncerteken azért érezni lehetett, hogy megvan a régi tűz, sőt: akiben "új tüzet" éreztem lobogni, az Kowa volt. Rettenetesen boldog vagyok, hogy újra magára talált, mert nagyon aggódtam érte, így ismeretlenül is, a színpad előtt állva.

Na de elég a visszatekintésből, hiszen itt az új lemez és nagyon-nagyon jó!!!!

Az a faramuci helyzet állt elő, hogy először élőben hallottam a dalokat a lemezbemutató koncerten, és csak utána magát a lemezt. De mivel már élőben is nagyon meggyőzőek voltak a nóták, biztos voltam benne, hogy a lemez sem lesz csalódás. És ez a megérzés be is jött. Úgy gondolom, ez egy tipikus Black-Out lemez lett, amelyen a fiúk megőrizték alapvető önmagukat, fő jellemzőiket, de persze nem úgy, hogy másolták volna régebbi dalaikat - ráadásul egy csomó új dolgot is felfedezhettem a nótákban.

Már rögtön az indító "Maya" című dalban ott vannak azok az érdekes, "csavaros-zavaros" ritmusok.... hűha!!! Zoli megint nagyot alkotott!!! Aztán a címadó dal "In medias res" indítása is furcsa volt... ez amúgy egy slágergyanús nóta, de nem a leg-slágergyanúsabb: szerintem erre a szerepre a "Van ilyen" lehetne a legalkalmasabb. De vissza a "Szabadlábon"-hoz melyben még egy újabb elem, a rappelő szövegmondás is előkerül, mely aztán a 3 nótára teljesedik ki igazán, ahol az egész verze rap - és Kowának ez is jól áll és hihető! Később pedig a 7. nótában (Rekedtre beszéli magát) párhuzamosan megy az ének és a rap, nagyon tuti!
Több dalban hallani scratch-et, mely Pozsonyi "Pozsi" Attila keze munkája - izgalmas, szokatlan ettől a bandától, de mégis jó ötlet. Aztán itt van Temesi Berci, aki amolyan "örökös vendég-kisegítő" pozícióban van a csapatban, de mégis több ennél, hiszen nagyon meghatározó szerepe van a dalokban: helyenként ő kezdi, vagy ő fejezi be a nótát, és még az énekes részek alatt is nagyon ott van! (Aranyos a borító könyvecske hátsó oldalán a kép, ahol a 3 tagot láthatjuk, de Berci bekukucskál Szabi válla mögül a képbe....) (És ha már a borítónál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy nagyon jól sikerült az is, és a fotókon látszik, hogy egy stylist, egy ruhaszponzor hogy lehet jól eltalált, akiktől nem változik meg az adott előadó egyénisége...)
A lemez csúcspontja számomra a közepe, tehát a 4., 5., és 6. nóta: ezek a legblackoutosabbak.
Nagy meglepetés azonban a legutolsó dal, az "A körúton". Azt már megszokhattuk a csapattól, hogy lassabb, nyugodtabb dallal zárják a lemezeket (A Kép, Ma..., Ha vége), ez a dal azonban kicsit újabb ízt hordoz magában, kicsit talán hagyományosabb rock-balladaszerű (pl. refrén eleji kiállás, 2. refrén utáni gitárszóló), de nagyon szép...

Szóval hajrá srácok, és hajrá 4TUNE Records, legyen már végre egy nemzetközi sztárcsapatunk!!!!

Ui.: Köszönet a lemezért Szabinak, Lacinak, és az "érdekemben való közbenjárásért" Taminak!!!

BTimi