rockgyemantok.hu

Ha öt évvel ezelőtt megkérdezte valaki, hogy melyek az aktuális kedvenc lemezeim, akkor a 40bs eme remeke biztosan benne volt a top5-ben. A zene alapjába véve modern metal, de nem az agyatlan nu metal, hanem inkább az agresszív osztás fajtából. Igazából sose futottak be, nemrég fel is oszlottak, illetve más néven folytatják a bazseválást. Pedig volt ám ebben fantázia! Nem álltak meg a trendi egydimenziós KoRn kópia szintnél. Ugyanúgy ott van a hardcore keménysége, dühössége, mint a KoRn pszichedelikussága, elborultsága; de mindez egy olyan sodró lendületű elegyet alkotva, hogy hiba lenne elmenni szó nélkül a zenekar munkássága mellett.

A nyitó We the people remekül mutatja be, miről is szól a 40bs! Ütős zenei alapok, agresszív előadásmód, ahol a keménységet helyenként akusztikus betétek váltanak, és mindez egy remek énekes tolmácsolásában. Az ordibálós éneket gyakran váltják fel tiszta dallamok, illetve igen komoly rappelés. Az első, ami rögtön megfogott, az az énkes Max Illidge sokszínű éneklése, illetve egyedi hangszíne. Tipikusan az a figura, akit imádni, vagy utálni lehet. Én speciel imádom, amit művel. Már rögtön a folytatásban, a Rope-ban ott az a remek refrén ("I'm at the end of my rope"), illetve az egész lemezt végigkísérő vokáldömping. Zseniális! Mindenkinek ajánlom a fejhallgatóval történő végighallgatást! Ja, és akkor nem is beszéltem még a hihetetlenül mocskos basszus sound-ról, ami megint csak a produkció egyik erőssége. Aztán ott van a folytatásban az egyik személyes kedvencem, a Wither away, ami egy laza kis akusztikus gitártémával kezdődik, majd egy igazi befordulós nótává növi ki magát, ami a remek szövegének is köszönhető. Amúgy a szövegeket végigolvasva látható, hogy a szerelem-gyűlölet-halál témakör a legjellemzőbb, ami az előadásmóddal, és a zenei aláfestéssel így alkot egységes összképet. Persze, van 1-2 közepesebbre sikeredett nóta is, de azért a jó dalok így is többségben vannak. A már említetteken kívül mindenképp szót kell ejteni a Step into the sideshow-ról, ami az őrült hadarásával mindenképpen a lemez egyik emlékezetes darabja. De ott a másik nagy kedvencem, a Drown, ami egy igen nagy borulás. Na ez az a szám, amitől mindig végigfut a hátamon a hideg, főleg a közepe felé található fürdőkádas vízcsobogás + "I can't stop this life" rész hallatán.

Összességében nem túlzás helyenként kaotikusnak nevezni a lemezt, de a már fentebb említett dalok remekül elősegítik a befogadását. Érdemes próbálkozni az Invitation lemezzel, főleg, hogy teljes egészében letölthető a hivatalos honlapról, és nem csak ez, hanem minden (demók, klipek, stb.), amit jóformán készített a zenekar a fennállása alatt .

www.40belowsummer.com

Csabi