rockgyemantok.hu

Gimnáziumi zenekarként indultak; stílszerűen az első koncertjük is egy budapesti gimiben volt. Nehéz tagkeresés, és kicsit döcögős, no meg rendhagyóra sikerült megalakulás után 2002-ben felvették az első demót, A Good Day To Die címmel. Az általuk képviselt zenét leginkább egy death-thrash elegyként lehetne jellemezni, a maga mélyre hangoltságával és zaklatottságával.

Ahhoz képest, hogy milyen első demók kerülnek az ember kezébe, a Braindeath igazán értékelendőt tud nyújtani; bár az öt számból egyet lehagytam volna...
Az anyagot indító intró elrepíti az embert abba a már-már beteges, zaklatott világba, amit a később hallható zenéjük képvisel. Két angol, és egy magyar nyelvű nóta közül az első a Toxic Nightmare, majd őt követi a A világ áldozatai, végül pedig a Thank you!. A legígéretesebb az utóbb említett szám; eleinte csak a szövegét olvasgattam, úgyhogy kimondottan érdekelt, milyen zenét raknak egy igen komplex, és zseniális szöveg alá. Sajnos sokkal jobban passzolt volna hozzá valami progresszívabb, kicsit lágyabb -persze nem kell alább venni a lelkesedésből-, mintsem az a brutalitás, amit belecsempésztek. Szerencsére a végén kicsit lelassul a zene, de jobb lett volna, ha az egészet egy olyasmi érzés járja át.
Az első két dalban csupán a dob nem tetszett, azt valahogy nagyon nem sikerült eltalálni. A CD végére felkerült az Egyszer egy kutya című végtelenített dal, amit azért jobb lett volna inkább egy poén bulira hanyagolni... Elég komoly lett ez az anyag, és kicsit ront a megítélésén ez a szösszenet.
Végeredményben ez a budapesti zenekar egy kis fejlődéssel, gyakorlással és technikásodással fél, vagy egy év múlva képes lesz kiadni egy olyan demót, ami őszinte elismerést fog kivívni mindenkiből. Addig pedig sok sikert, de még több koncertet.

Séra Gergő