




Negyedik lemezével jelentkezett a Viharsarokból Berlinig
szaladó Ektomorf. A már egy ideje Németországban tevékenykedõ csapat egy ízig-vérig
profi anyaggal rukkolt elõ. A magyar nyelvû változatra egyelõre még várunk ("Felüvöltök
az égre" a magyar cím), így marad a javarészt angolul elõadott cucc.
Farkas Zotyáék haladnak elõre céltudatosan, lemezrõl-lemezre érezhetõ némi apró
változás. Elõször volt ugye a Hangok címû lemez, amely erõsen Sepu hatásokkal
operáló album volt, az elsõ lemezek néhány gyermekbetegségével. A második album
már egy ízig-vérig ütõs thrash lemez lett, mai napig a hazai brutál fémzenék
egyik alapja. A Kalyi Jag egy kísérletezõsebb cucc lett, sok roma hatással,
a negyedik lemezt pedig az elõzõ három keverékeként lehetne jellemezni, persze
immár hibák nélkül!
Iszonyat zúzós album ki a srácok kezei közül, igazi headbangelõs nóták hemzsegnek
a CD-n. A címadó dal nyitja a lemezt, amelyen egy jófajta kis roots-szerû riff
vonul végig. Ezután viszont nincs megállás, jönnek a feszes tempók, hihetetlen
intenzitással. A dalok hossza átlagban két-három perc körül mozog, de ennyi
idõben is sikerül töményen és eszelõs módon nyomulni. A roma hatások nem tûntek
ugyan el, de lényegesen kevesebb van belõlük a lemezen, mint az elõzõ korongon.
Néhány érdekesség is helyet kapott az albumon, ilyen például egy Beatles (!)
feldolgozás, bár szerintem John Lennon maga sem hitte volna, hogy ilyen jó kis
punkos-metalos szerzeményt is lehet kreálni az A Hard Days Night címû dalból.
Egy dal erejéig Csató Peti is felbukkan a Replikából, a Fájdalom Könnyei címû
akusztikus nótában énekel.
Azt hiszem, az Ektomorf eddigi pályafutásának legjobbját alkotta, és ez a lemez
meghozhatja végre a várt nemzetközi áttörést. Most már talán minden adott hozzá!
Ákos