rockgyemantok.hu

Manapság nagyon színes világban élhetünk, ami egyben elég sötét is!

Egy könnyed sörözésre feküdtünk ki egy feneketlen tó partjára Stefannal, a német Diabolos Dust zenekar dobosával. Gyorsan kiderült, hogy a tónál csak a mi bendőnk feneketlenebb! Nyomtunk pár sört és valami mesén - heavy mesén - törtük a fejünket: egy fiatal srác elindul valahonnan, valahová, és közben jó és rossz dolgok történnek vele.
Így is kezdtük, de a valóság gyorsan legyőzte a képzeletet. Stefant magával ragadták az emlékek és haladtunk az életútján közösen.
Tarts velünk te kicsit személyes beszélgetésre, hátha Te is szerepelsz benne!

Kezdjük az elején a mesét! Hol is születtél?

Erfurtban. Ez a város Németországban a régi NDK területén található. Itt töltöttem életem első nyolc és fél évét.

Mikor és hogyan kerültél Magyarországra? Milyen volt a beilleszkedés?

1979 márciusában költöztünk Kecskemétre a szüleim döntése alapján. Az anyai nagyszüleim arról a környékről származnak, így alakult, hogy ott telepedtünk le. Tehát apai ágon német, anyai ágon magyar vagyok.
Németországban jártam az első két évet az általános suliban, így addig magyarul nem tudtam beszélni. M.o.-on visszakerültem az elsősök közé és a tananyag mellett a nyelvvel is bajlódtam. Elég nehéz időszak volt! Az is hozzájárult ehhez, hogy kb. három évvel idősebb voltam az osztálytársaimnál, így 16 éves voltam mikor elvégeztem az általánost. Ezt akkor nem éreztem hátránynak, de később kicsit visszaütött! Az iskolában már kialakultak barátságok, ismeretségek, pl. Nagy Rob is osztálytársam volt!

Hogyan kerültél a zene, zenélés közelébe?

Békéscsabára jártam szakközépiskolába és ott kollégiumban laktam.
Hétvégenként visszautaztam Kecskemétre, ahol megismerkedtem egy-két zeneszerető fiatallal. Ők már a zenehallgatás mellett hangszereken is játszogattak. Nem konkrét zenekar volt, hanem több haver, akik beosztották, hogy ki min játsszon. Nekem a dob jutott!
Akkor indultak olyan csapatok, mint a kecskeméti Kordon, vagy a nevesebb külföldi bandák sokasága, amik a zenei indulásom alapkövei lettek.

Igyunk még egy sört és mesélj még a kezdetekről, ismerősökről!

1988 körül indult egy zenekari próbálkozásom, Magó Ervin "Sodomival" és "Hemüveggel". A nevünk Skeleton volt, vagy mi? Utána Gulyás Zolival és Farkas Ferivel már a kezdeti trash időszak hatása mutatkozott, Metallica meg a többiek. Akkoriban kezdtük megismerni a death metal úttörőit. Az a vonal tetszett meg igazán és ebben a műfajban már láttam annyit, hogy megszerezzem az első dobszerkómat és elhatároztam, hogy komolyabban foglalkozom a dobolással.
Pár haverral (Nyúl Gyuri,Katona Misi,stb.) megtaláltuk a közös nevezőt és beindultak a próbák a szűkös lehetőségek ellenére. Sajnos a koncertezésig nem jutott ez a formáció.
Ekkor jött képbe az Overdrive zenekar, akik épp dobost kerestek. Belevágtam hát! Itt már komolyabb munka folyt, kész számaik voltak és hamarosan koncerteztünk. Több évig, kb. 93-ig működtünk kiskunfélegyházi székhellyel. Tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt! A zenén kívül is voltak jó és rossz dolgok akkoriban, amik segítettek a továbblépésben.
Az Overdrive felbomlása után a basszeros "Polippal" folytattuk más irányban. Csatlakozott kettő szólógitáros, így megalakult a Posmorten nevű csapatom.
A főhadiszállás maradt Kiskunfélegyházán. Ők hárman dolgozták ki a témákat a hétköznapokon, én a hétvégeken csatlakoztam hozzájuk. Hosszú próbák, kemény munka ment. Elkészült egy demó, ami a házi stúdiónkban született. Ezt terjesztettük a környéken és a régi Overdrive közönség is megszeretett minket. Beindultak a bulik, meg ami ezzel jár. Nem volt szolid csapat az biztos! Nyomtunk mindent, amit lehet! Ittunk mindent a "tablettástól" a "nádas koktélon" át a "sikolyig"! Ne tudjátok meg mit éltem át!
A zenekari tervek nem haladtak, vagy az anyagiak vagy a fentebb említettek miatt.
Ebben a brigádban, kb. '96-ig közel három évet húztam le.
Ezután majd' félév pihi kellett, mire helyre álltam agyilag és fizikailag egyaránt.

Na! Most igyunk egyet! Ok! Folytasd!

Kecskeméten alakult egy csapat Nyúl Gyuri és Kiss Pál Balázs vezényletével. Ők szóltak, hogy dobosra lenne szükségük. Ez az új kihívás erőt adott és kedvet!
Nyomtuk a Pantera, Sepu, Machine Head, stb. dalokat, amiket később saját nóták szorítottak ki a műsorból.
A nevünk Negatív Side lett!
E közben ugye katonának kellett volna állnom! Ha-ha! Na, azt azért mégsem!
Tehát a rajzfilmstúdiós állásomat "kényszer hatására" polgári szolgálatra váltottam.
Egy gyógypedagógiai intézetben voltam "nővér"!
A Negatívval volt pár fellépés, de demó sajnos nem készült. Van állítólag valakinek egy koncert felvétele, de még hozzám nem jutott el. Kérném, aki tud róla jelezze!!
Egy idő után Balázs kilépett és Gyuri énekelt, valamint próbahelyet váltottunk.
Így kerültünk az akkor már nyomuló Faces zenekar próbahelyére.
Több fellépés után a csapat egyik napról a másikra széthullott! Ne kérdezd, hogy miért! Talán volt benne magán és zeni jellegű probléma is. A lényeg, hogy szinte egyedül maradtam a dobszerkómmal.
A Negatív Side zenekarral párhuzamosan volt egy projekt Németh Zsoltiékkal, Vans néven. Azt gondoltam ezután ez a vonal komolyabban tud majd működni, de nem így történt. Még élő bemutatkozásra sem került sor.
Tehát maradt a gyakorlás a próbahelyen. Egyre többször csatlakozott Rocky (Faces) haverom és jó pár "nagymixer" társaságában jammeltünk.

Kezdeti próbálkozások után bekerültél a kecskeméti Faces zenekarba. Hogy is volt ez?

A Faces zenekar '97-es Szigetes bulija után tagcserék következtek náluk.
Szabó Viktor gitáros kilépett. Majd Szőke István Zoltán akkori dobos, miután feljátszotta a Remény című saját kiadású albumot, távozott.
Ekkor dobta fel a labdát Rocky, hogy bekerülhetnék a bandába, ami azonban nem volt egyszerű akkoriban.
Komoly meghallgatás volt a megadott számokkal. Pár saját daluk és egy-két feldolgozást kellett megtanulnom. A dolog jól sikerült, de nem tökéletesre, ennek ellenére bevettek a bandába. '97 szeptemberét írtuk.
Bele a mély vízbe!
Be kellett vágnom a koncert programot, új számok születtek, valamint elkezdődtek egy újabb demó felvételei.
Az első fellépésem velük emlékezetes maradt számomra!
A zenekari tagok szerintem a mai napig nem tudják, hogy törött kézzel nyomtam végig.

Mi van?

Ez úgy történt, hogy már régebben leszervezett bulink volt, egy kecskeméti középiskolában, ami előtt levették a gipszet a kezemről. Az orvos utasítására tornáztatnom kellett. Ez olyan jól sikerült, hogy a buli előtt közvetlenül megint eltörtem a saját kezemet! Ezt azonban nem akartam említeni senkinek, nem szerettem volna, ha a bemutatkozó bulim - ráadásul miattam- elmarad! Túléltem a bulit és a csapatban maradhattam!!

Ekkor Tomkovics Ákos, ének, Rakita Zoltán, basszusgitár, Gulyás Zoltán, gitár, és te, Fesser Stefan, dob, alkottátok a kecskeméti Faces zenekart. Milyen érzések törnek felszínre, ha visszagondolsz azokra az időkre?

Sok bulink volt aránylag. Ami ennél is fontosabb, hogy jó hangulat volt eleinte a csapaton belül is. Ment a próba, koncertek, és zajlott a nagybetűs zenekari élet! Tehát életem egyik meghatározó jelentőségű korszaka volt!

Miként alakult, hogy megszakadt ez a vonal?

Pár év elteltével lazult a kapocs a bandán belül. Voltak feszültségek és emiatt lelassult zenekar működése.
Más szempont szerint a banda eljutott egy olyan szintre, ahonnan nehéz tovább lépni. Nem azért, mert olyan magasan voltunk! Egyszerűen a nagyobb sikerhez több pénz kellett volna!
Voltak előjelek, amik nem jó irányt mutattak. Próbahely díj elmaradás, eleve a próbák "lazasága", koncertek ritkulása.
Ekkor még megpróbálkoztam én a szervezéssel. Országosan szerettem volna több bulit lekötni és menteni a csapatot, de nem jártam sok sikerrel. Sajnos.

Most egy nehéz kérdés! Sört kérsz?

Lehet, hogy a kérdés nehéz, de a válasz könnyű! Igen!

Az a válasz nem lehetett könnyű, mikor a magadnak feltett kérdésre kellett válaszolnod: menjek vagy maradjak? Végül is mi vitt rá, hogy lelépj Magyarországról? Annyira tele lett a tö.öd?

Ez a dolog, hogy visszajöjjek ide németbe, mindig is bennem volt. Az marasztalt mindig Magyarországon, hogy jó arcokkal lehettem, zenélhettem, meg néha jó munkám is volt. Mondjuk az ritkán!
Ez ment addig a pillanatig, amíg eldöntöttem, hogy elég a lazaságból, kudarcokból!
Jött egy lehetőség, hogy szétnézzek a német körülményeket illetőleg.
Két hetet töltöttem el munkakereséssel. Az egyik helyen mondták, hogy a jövő héten kezdhetek. A német nyelvet nem felejtettem el, de azt akkor még nem tudtam bevállalni, hogy rögtön lépjek, viszont erőt adott a jövőre nézve.
Visszamentem hát Magyarországra és el kezdtem felszámolni a dolgaimat.
Eladtam a dobszerkómat, hogy legyen némi pénzem, rendeztem a kijövetelemhez szükséges dolgaimat.
Ez kb. egy évet vett igénybe. 2001-ben elhagytam Magyarországot és visszaköltöztem Németországba.

Amikor kiérkeztél a nagyvilágba tudtad, hogy mihez kezdesz, vagy próba-szerencse alapon ment? Mesélj a kezdeti nehézségekről!

Saját talpamon kellet megállnom.
Igaz a német apám is itt él már, de neki régebben sem volt könnyű és most sem az.
Igazából, sajnos nem vagyunk napi kapcsolatban.
Amikor kiértem egy szatyorral a kezemben, visszamentem a munkaközvetítőhöz, de már nem olyan rózsás volt a helyzet, mint egy évvel azelőtt.
Így a dobszerkóm árán éltem jó pár hétig. Már elfogyóban volt a lé, mikor kaptam egy melóajánlatot.

Zenélés, zenekar akkoriban szóba se jöhetett?

Az első három évben nem. Igaz, sokat gyakoroltam és elméleti tudásomat is bővítettem.
Ezt az időszakot zenei továbbképzésnek fogtam fel!
Vártam a lehetőséget és tájékozódtam közben. Tudtam, hogy kész anyaggal rendelkező bandák jöhetnek szóba, ezért felkészültem erre.

Oké! Talpon maradtál! Volt melód, tudtál bérelni lakást, de dobszerkód mikor lett újból?

Több próbálkozás után beszálltam egy Erased nevű csapatba.
Olyan anyagot kellett megtanulnom, amin egy dobkomputer helyettesítette a dobost, mivel az a felvételek alatt kilépett a zenekarból. Hosszabb megbeszélések után döntöttek úgy, hogy próbáljuk meg együtt.
Ekkor vettem meg a dobomat és elkezdtük a munkát.

Most a Diabolos Dust nevű csapatban vagy. Ez hogyan alakult?

Amikor beléptem az Erased nevű bandába, azzal párhuzamosan lett a bandában egy új basszeros is. Ezzel a csapattal játszottunk az újjáalakult Kordon zenekar kecskeméti bulija előtt is, ahol már ez a basszusos srác szólógitározott, mivel az az alap hangszere.
Tehát a sok tagcsere miatt és az új célok miatt is, 2006-ban Diabolos Dust lettünk!

Itt még nincs vége az átalakulás folyamatának! A mostani tagság mikor stabilizálódott?

A basszerosból lett gitáros, vagyis az eredeti posztjára került Toni nevű srác és jómagamon kívül senki nem gondolta komolyan a bandát és stílusbéli különbségek is adódtak.
A döntő lépés 2008 őszén következett. Ekkor megtaláltunk kettő tapasztalt zenészt, akik tudtak és akartak is zenélni. Bevettük őket a csapatba és innentől a Diabolos Dust felállása a következő:
Ének- Jürgen
Basszusgitár- Roland
Szólógitár- Toni
Dob-Stefan
Sokkal komolyabb munka folyik, amióta ilyen arcokkal dolgozunk! www.myspace.com/diabolosdustmetal
www.diabolosdust.de

Várj csak! Igyunk már még egyet! Amíg bontod, átgondolom az eddigi "Diabolos storyt".
Tehát, - beszálltál anno egy Erased nevű bandába dobosnak, amiből lényegében te lettél az alapítója ennek a formációnak, aminek a neve: Diabolos Dust.

Igen! Közben a sört is felbontottam! Prost!

Egészségünkre! Igazából most érkeztünk el a mostani korszakodhoz. Vegyük kicsit interjúsabbra a Diabolos Dust zenekarral kapcsolatban!
Ti, mint kompromisszummentes klasszikus metalt, vagy mondjuk úgy heavy-trash-t toló zenekar, milyen helyet foglaltok el a német zeneiparban?

Volt már pár fontos fellépésünk, pl. Paul Diano, ex Maidenes énekes bandája előtt Münchenben, és több metal rendezvényen vagyunk jelen. A bajor részen egyre ismertebbek vagyunk.
Igazából, ha megjelenik a lemezünk, akkor tudunk viszonyítani. Nagy Németország és rengeteg jó banda van. Ettől függetlenül mindenki találhat helyet és közönséget magának!

Abban, hogy a banda most így működik és egyre sikeresebb Neked, mint dobosnak mekkora szerepe van?

Van szerepem! Talán nem is kicsi! Viszont Toni és Jürgen valamint Roland is szerves része az elért sikerekért folyó tevékenységnek!

Amilyen bulikat mostanában láttam tőletek, nem egy táncoló tini-grupp benyomását keltik bennem! Toljátok rendesen a metalt! Mi motivál titeket és honnan a szufla?

Az ilyen koncertek, amik mostanában vannak, ellátnak minket energiával! Bírjuk simán! Ez nem kor kérdése, hanem a hozzáállásé! Maximim kevesebbet dorbézolunk bulik után! Persze ez nem igaz!! A lendületet az adja, hogy szeretjük csinálni és úgy érezzük, van értelme! A közönség elismerése is ezt támasztja alá!

Neked személy szerint megfelel ez a stílus és jól érzed benne magad?

Ez a zene, amit játszunk, közel áll hozzám, még ha nem is teljesen az én világom.
Itt azonban a jelenlegi zenekar tagok hozzáállása a mérvadó! Egységben az erő!
A zenei stílusom inkább a death és black metal! A Diabolos Dustban együtt alakítjuk a stílusunkat!

Gondolom nem azért a zsák euróért csinálod, amit kaptok bulinként? Vagy igen?

Soha nem a lé volt a lényeg! Nem is volt soha belőle elég. Ebben a műfajban nem ez hajtja az embert. Most megtaláltuk a zenei számításunkat és ebből próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet.
Most is mindannyian munkahellyel rendelkezünk. Ebből finanszírozzuk a dolgainkat.
A zenélésből befolyt összegeket hivatalos banki számlán kezeljük és visszaforgatjuk a bandába.

Volt-e már olyan pont, mikor azt mondtad: ezért megérte elkezdeni!

Manapság már nem azon gondolkodom, hogy volt-e olyan pont, amiért megérte, hanem, hogy egyáltalán volt olyan pont, amikor elkezdtem!

Ez itt lényegében egy jó végszó is lehetne! Akkor viszont mi lenne a többi sörrel a rekeszben? Szerencsére megjelent Stefan öccse, Thomas és felszólított minket: döntsünk egyet és folytassuk!
Pontosan erre gondoltam én is! Legyen kicsit megint személyesebb a dolog!
Hogy vagy? Hogy érzed magad manapság Stefan?

Sokszor éreztem úgy, nekem sok áldozatot kell hoznom mindenért. Most azt gondolom, hogy pont ezek erősítettek a továbblépéshez. Mostanában, ha problémák jelennek meg már ismerősként kezelem őket!
Másrészről a családi hátterem vallásosnak volt mondható. Anyám vallást váltott és egyre rosszabb lett elviselni. Ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaim.
A terrorizmus körüli viták a levegőben vannak, igaz most kevesebb szó esik róla.
A nemzetközi gazdasági válság ideje sem múlt el! Lehetne sorolni az aggályokat!
K...a nagy bajok lehetnek nem sokára!
A Diabolos Dust zenekarral erre próbáljuk felhívni a hallgatóink figyelmét! A zenekar nevének jelentése, az "ördögi por", az esetünkben nem a kábítószerre vonatkozik, sokkal inkább a "porból lettünk, porrá leszünk" gondolatra!
Manapság egy nagyon színes világban élhetünk, ami egyben nagyon sötét is!

Húú, de gyorsan kiürült az üvegem ezek hallatán! Kupak le!

Jó, jó! Figyelj Johnny! Igaz, hogy a fenti gondolatok bennem élnek, de azért vagyok jó kedvű is ám! Van munkám, amiből aránylag jól élek, van zenekarom, amiben jól érzem magam, van párom, egy kedves német hölgy személyében, akivel boldog vagyok!
Összességében: jól vagyok!

Bontok neked is! Erre igyunk! (Miközben kortyolgattunk, úgy döntöttem magamban, hogy fel sem teszem az utolsó előttinek szánt kérdésemet, nem is beszélve az utolsóról, de mégis megtettem, mert olyan frappáns kérdéseknek találtam őket...)
Stefán! Mikor költözöl vissza Magyarországra? (Stefan komolyan vette a kérdést!)

Sokat álmodom a mai napig Magyarországról! Végül is eddigi életem több mint felét ott éltem le. Vannak álomképeim az érettségimről, Anita húgomról, aki Magyarországon van anyámmal, meg arról, hogy ismét postás vagyok ott és az emberek megismernek és visszafogadnak! Nem rémálmok ezek, inkább jól eső kis történetek!
Mindezek ellenére nem tervezem, hogy visszaköltözzek! Tudom, hogy az ember nem tudhatja hova sodorja az élet, és soha ne mond, hogy soha! Pont ezekért nem zárom, nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy visszatérjek Magyarországra!
Az "otthoniaknak" nem üzenek semmit, de gondolok rájuk!

Ezzel Stefan le is lőtte az utolsónak szánt gagyi befejező kérdésemet, viszont ő kérdezett egy frappánsat!

Maradt még sör a rekeszben??

Szőke János / Johnny /

[2010. április]