rockgyemantok.hu

A zenekar nem szerepelt még a Rock Gyémántok oldalain, így a kezdetektől indultunk el. A csapat tavasszal végig koncertezte az országot.
A kérdésekre a (fő atyaúristen) gitáros, Tobler „TGer” Gergő fog válaszolni.

Először szerepeltek a Rock Gyémántok oldalain, ezért arra kérlek, hogy mutasd be a zenekart,  mikor alakultatok, tagok...

Hi! Már most elég nehéz pár mondatba sűríteni az elmúlt majd’ öt évet, de igyekezni fogok! 2007 őszén alakultunk Túrkevén, a legelvetemültebb világmegváltó célok teljes tudatában. 2009-ben adtuk ki az első EP-nket, amit 2010-ben követett az első nagylemez. A tagság majdhogynem a megalakulás óta folyamatos változásban van. Jelenleg négyesben nyomulunk, Horváth Bence énekessel, Herczegh Csaba dobossal, Lehelvári Péter bőgőssel, és jómagam, Tobler Gergő gitárossal.

Egy Titeket nem ismerő olvasónak hogyan definiálnátok a zenei stílusotak?

Amennyire a „modern metal” egy szavatos stílusmegnevezés, annyira merjük is használni. Sokféleképp hívták már ezt mások, és magunk is sok féleképpen szoktuk mondani, mivel némely megfogalmazások megosztják a zenekart. Nem szeretnénk tudatosan magunkra aggatni a „besorolhatatlanságot”, de olyan mélyen egyik rétegbe sem ássuk le magunkat, hogy utána meg kelljen ennek felelni. Sok féle zenét szeretünk, de játszani csak metált akarunk, így ezt próbáljuk újabb és újabb oldalairól bemutatni.

Az első lemez 2011 Márciusában jelent meg. Minden szám különleges valamilyen szempontból a számotokra. Van valami, amit külön megemlítenél?

Úgy mondanám inkább, hogy minden nótának megvan a története. A lemezt nagyjából három évig írtuk, ezalatt voltak bőven tagcserék, költözködések, meg mindenféle változás, így nem mindegyik nóta jelent egyezményesen mindenkinek mindent. A Bencétől régebbi énekeseink munkásságát például 99%-ban töröltük a repertoárból, pedig amikor Bence belépett, a mostani tizenöt nótából tíz már készen volt. Az ezután íródott példányok sem kevésbé különlegesek, sőt, az élő tapasztalatok alapján pont ezek működnek jobban, de a sztorik ettől még a saját életüket élik. Van olyan amit kis híján próba nélkül vittünk le stúdiózni, van, amit a többi nóta kiselejtezett témáiból gyúrtunk, egyet meg például a Cojones-t megelőző időkből „mentettem át”.

A Las Cinco Muertes névre hallgató anyag kiadása óta több mint 1 év telt el, ami azóta is ingyenesen letölthető. Mennyien éltek ezzel a lehetőséggel? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Sajnos a letöltések mennyiségéről nem áll rendelkezésre statisztika, de a fizikai formátumot a napokban teljesen kiárusítottuk. Oh yeah! Nyilván ez nem elég egy platinalemezhez, de örülünk, hogy alig több, mint egy év alatt sikerült ennyi érdeklődésre szert tenni. A visszajelzések nagy általánosságban jók voltak, de aki a negatívitásának adott hangot, az is megtalálta a módját, hogy tartalmi kritikát mondjon, nem csak pár szimpla „ez szar” jellegű odaböffentést kaptunk, amiből elég nehéz „tanulni”.

Találhatunk lírai nótát, de megvan ennek az ellentéte is. A szövegeitek milyen témákat feszeget?

A szövegeket is ugyanúgy használjuk, mint a zenét. Adott pár alap dolog, amivel foglalkozunk, ami a személyiségünkből fakad, és ezt színesítgetjük a legkülönbözőbb módokon. Az ember egy csomó fajta élethelyzetben szeretne magába szippantani egy kis kultúrát. Zene, könyv, film, vagy bármi formájában, abból a célból, hogy a hangulatát alakítsa. Kereshet a zenében erőt, értelmet, humort, figyelemelterelést, gondolati/lelki kapcsolatot az előadóval, és még vagy egymillió dolgot, mi pedig kisebb-nagyobb sikerrel megpróbáljuk megadni neki. Ugyanígy vagyok, amikor leülök írni. Valamit ki kell adnom, ami másképp nem megy. Ennyi az egész.

Az eredeti 5-ös felállás, amit a korong címe is mutat, 4re csökkent. Sok tagcsere, egyéb bonyodalmak. Mesélsz erről egy keveset?

Nem kell túlparázni. A tagcserék minden zenekar életének részei, és minél komolyabbak a célok, annál nehezebb egy emberként produkálni mindent. Odaadást, kitartást, fantáziát, szabadidőt, pénzt. Mindig is úgy gondoltuk, hogy a bandát vagy „padlógázzal”, vagy sehogy. Ez bedarált egy csomó embert, és nyilván kár, hogy ezt a játékot nem az alapító felállás vitte végig (persze „végig” még semelyik se), de minden taggal nyertünk is, veszítettünk is, úgyhogy az egyensúly megmaradt. Egy-két tüske azért maradt bizonyos exek után, de ott ette meg a fene, elférnek bennem. Ha azon pozitív dolgok, amiket kaptak a bandától nem voltak elegek a maradáshoz, akkor nem kár értük.

Tudomásom szerint a banda székhelye beteríti a fél országot, mennyivel befolyásolja ez a zenekar életét?

Megszoktuk már. Elsőre nem mindenki vette könnyen ezt a kanyart, és persze a mai napig előfordulnak összeegyeztethetetlen dolgok, például a pénteki koncertek előtti találkahely és időpont megbeszélésekor, de asszem már elég rutinosak vagyunk. Előnye is van bőven, amit meg hülyék lennénk nem kihasználni.

Az underground sokak szerint kihalóban van. Ti hogy érzitek? Megismert/ Meg fog ismerni az ország benneteket?

Ez egy közhely. És én azokat nagyon utálom. Szerintem, ha 10 évvel előbb kezdjük, az ilyen nyavalygástól akkor sem menekültünk volna meg. Hiszek abban, hogy vannak dolgok, amikre csak bizonyos kiválasztottak képesek. Mert hangszert vásárolni mindenki tud. Ha elég hülye, társakat is talál magának. Irkálhat raj szöveget, felvehet divatos cuccokat, pengethet „szavatos” ritmusokat, bármilyen trendet felkapva. De a beleérzés képessége, ami eljuttatja a mondanivalót a fülekbe, és képessé tesz azokra a bizonyos megnyilvánulásokra, ami az égig emelhet egy előadót, alig pár emberkében van meg. Főleg, ha azt vesszük hányan erőlködnek. Azért olyan fontos ez, mert, ha mi ilyenek vagyunk, akkor lehet bármilyen szar a helyzet most, egyszer úgyis szerencsénk lesz. Ha meg nem, akkor ezt a nézetemet szem előtt tartva el fogom tudni fogadni, hogy nem születtem se zseninek, se mázlistának. Tehát a kérdésedre a válasz: teljesen mindegy, mi most zenélünk, és szeretjük, a többit majd meglátjuk.

Felröppent a hír több helyen is, hogy készülőben az új lemez. Mire számíthatunk?

Egy új lemezre. Tudom, hülyén hangzik, de semmivel sem tudok többet, minthogy milyet szeretnék. Egy ízig-vérig 21. századi metál lemezt, egyetlen unalmas másodperc nélkül. Kipróbálni egy csomó új dolgot, elhagyni ami eddig gyenge volt, megtartani ami erős, és élvezni az egészet. Tíz új nóta készül majd, most háromnál járunk, és jól érezzük. Fontos feladat olyanra megírni, hogy élőben is úgy szóljon, mint az állat. Semmi túlvállalás.

A tavaszi turné lassan bezárul. Volt alkalmam részt venni több állomáson is, és személy szerint én nagyon élveztem. Sok akadályba ütköztetek, de összegeszében mi a kialakult vélemény? Mind a szervezést és a közönséget tekintve?

A maximálisan szakmaiatlan véleményem az az, hogy kurvajó a turné, ne törődjön senki a gondokkal, örülünk, hogy sikerült összehozni, jó sok baromságot megcsináltunk, ahogy azt kell, a koncertek is adták, és rákendroll. Nyilván, ha egyenként akarnánk kielemezni az állomásokat, nézőszám, hangtechnika, szervezhetőség, utazás, és a többi témákban, akkor erősen hullámzó statisztikát kapnánk, de az élőzene már csak ilyen kiszámíthatatlan. Az a standard nézőpont alakult ki egyébként, hogy minél kisebb településen játszunk, annál jobb. Bátaszék, Orosháza, Pápa, és hasonló kisvárosok produkálták a legdurvább odabaszásokat. Az ilyen helyeken nincs túlkínálat, és ezt meg kell becsülni!

Milyen fesztiválokon léptek fel idén nyáron, hol láthatunk benneteket?

Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az egész nyarat a lemez készítésének szenteljük. Lehet becsusszan egy-két fellépés, például Túrkevén, a Fiatalok Napján (ez már-már hagyomány), meg van néhány félbehagyott szabadtéri klub koncert szervezésben, de ezekről még nem tudok többet. A nagy fesztiválokkal huzakodni most nem igazán volt kedvünk, lehet ahhoz kelleni fog még 1-2 év, hogy kellően meghatározóvá nőjünk a szemükben. Nyilván, ha felkérés érkezik, bármikor készséggel elfogadjuk!

Köszönöm szépen az interjút, és a türelmet!

Én köszönöm! Rákendroll!!

Elérhetőség: http://cojones.blog.hu
Letöltés: www.myspace.com/cojonesmetal


- KisPicuree -