rockgyemantok.hu

Új lemezzel jelentkezett a zenekar, melyet egyből ingyenesen letölthetővé tettek! A külsőségekre is sokat adó csapat élén Linda Daemon, aki nem ismeretlen a hazai rockrajongók előtt, készséggel válaszolt kérdéseinkre, terveikről.

3 éve nincs hír a Drugzone felől, mivel voltatok elfoglalva?

Rengeteg minden történt az elmúlt, néhány évben. Egészségügyi problémák, tagcsere, lemezfelvétel, stb. Egy jól megfontolt, dupla lemezanyaggal szerettük volna meglepni azokat, akik szeretik a zenénket. Úgy döntöttünk, hogy a második nagylemezünk elkészítésének ideje alatt nem koncertezünk, így csakis a lemezzel foglalkozhattunk. Az 1-es CD-vel már készen is vagyunk, és ingyenesen letölthető az Internetről (Plastic Kids CD 1). 18 dal lesz majd összesen, 9-9 dal, de a 2-es CD-re várni kell még néhány hónapot. Felvételi stádiumban vagyunk. 3 éve ezzel a lemezzel kelünk-fekszünk, rengeteg időnk és energiánk van benne. Hogy teljesen őszinte legyek, az eddigi reakciókból ítélve; nagyon is megérte.

Lemezbemutató koncert várható a közeljövőben?

2012. Július 28.-án játszunk majd a Club 202-ben Budapesten. Újjászületik a csapat! Új lemezzel, új színpadi show-val jelentkezünk, és ezen felül, most összefogtunk a House Of Horror Budapest interaktív Horror Színházzal, és az ő színészeik/statisztáik is szerepelnek a műsorunkban. Meglátogattuk ezt a teljesen új és érdekes „múzeumot” a Lázár utcában, és fantasztikusan éreztük magunkat. Többek között, Riki Church, a Junkies basszusgitárosa is velünk volt, és nagyon jól szórakoztunk. Annyira tetszett a hely munkássága, hogy rögvest érdeklődtem a tulajdonosnál. Már van egy jól megírt vázlat a színpadi show-hoz, és lassan kezdődnek a próbák. Rengeteg fantasztikus ötletünk volt, és igyekszünk egy olyan élményt nyújtani, ami véleményem szerint újszerű és érdekes lesz a közönségnek. A House Of Horror színészei teljesen őrültek, és nagyon is beleillenek mind emberileg, mind agyilag a Drugzone show-ba. Meglátjuk milyen lesz a végeredmény. Ilyet még nem csináltunk.

Mindig is adtatok a látványra, marad a régi irány, vagy új utakon jártok majd?

Még mindig dominál nálunk az, hogy szeretjük sokkolni a nézőket. A horror az egyik kedvenc műfajunk továbbra is, de letisztultabb ötleteim vannak. Van egy csomó, új kellékem, de természetesen előkerül néhány régi is, amit a közönség jól ismer. Például a pom-pomjaim a Pop Your Brain című dalban. Régen, ha előkaptam valamelyik kellékemet, már rögvest tudta a közönség, hogy melyik dal következik a repertoárban, remélem most is emlékeznek majd ezekre a régi show elemekre. Nagyon izgatottak vagyunk. Reméljük, hogy három év kihagyás után, még kíváncsi ránk a közönség. Pont ezért gondoltuk, hogy igazán érdekes lenne összefogni a House Of Horror Budapesttel. Ha már ilyen sokáig eltűntünk, és nem koncerteztünk, legalább valami olyannal térjünk vissza, amitől lehidalnak az emberek.

Szoktatok még tartani nyilvános próbákat?

Természetesen. Ezt a dolgot még 2005 környékén találtuk ki, és az óta is nagy sikerük van ezeknek a próbáknak. Sőt, tudok róla, hogy más zenekarok is elkezdtek ilyen nyilvános próbákat tartani.
Volt, hogy nyáron 32 fokban próbáltunk, és túlszerveztük magunkat. Egyszerűen túl sokan jöttek el, és mindenhol emberek voltak. A földön ültek, az erősítőkön, stb. Mindenkiről szakadt a víz, de azért jókat röhögtünk. Csoda, hogy nem ájult el senki. Próba után, ha ráérünk, akkor még maradni szoktunk egy kicsit, hogy dumálhassunk mindenkivel. Néhány, jó buli is született egy-egy ilyen alkalom után. Egyik évben vagy 26-an indultunk el onnan Kosheen koncertre. Még hajnalban is valami parkban hülyültünk. Ha-ha! A július 28.-i koncert előtt legalább 3-4 ilyen nyilvános próbát szeretnénk tartani.

Ti amúgy sokat buliztok?

Régebben többet jártunk el mindannyian, de Attilánál már két gyerek van, ő messze nem jár annyit bulizni, mint régen. Tommyval mindketten rengeteget dolgozunk, sok a tennivaló, de azért mindig találunk időt és energiát, hogy itt-ott megjelenjünk. Ismerősök, barátok koncertjeire néha elmegyünk, hogy bátorítást nyújtsunk, illetve elég gyakran járok el vendégénekesként zenekarokhoz. Ami viszont mostanában igazi favorit lett, azok a szabadtéri goa, drum’n’bass vagy elektro zenés bulik. Persze, ezek nyáron vannak csupán.
Az új dobosunk: Unkas is gyakran jár el házibulikba, meg dobos és gitár tudásával sok zenekarban szokott vendégszerepelni vagy helyettesíteni. Az ilyen megjelenéseket általában nagy buli követi.

Ha már megemlítetted Unkas-t, mesélj kicsit a tagcseréről. Hogyan találtatok rá?

Legjobb barátom: Riki Church (Junkies, Machine Mouse, Ramonesmania) ajánlotta nekünk. Meghívtuk egy próbára Unkast, lefostuk a bokánkat, és be is vettük. Na, ezt nagyon lerövidítettem. Kicsit bővebben: Miután elbúcsúztunk Marcelltól, nagyon fontos volt, hogy találjunk egy olyan dobost, akivel emberileg teljesen rendben van minden…többnyire. Ha-ha! Több dobos is szóba jött, de egyikkel sem szerettünk volna hosszútávon együtt zenélni.
Az Unkas egy jóindulatú, kedves, szimpatikus, velünk egykorú srác. Néha kicsit szétszórt, és nem mindig tudja jól beosztani az idejét, de ezek olyan dolgok, amelyek apró hibák, bennem is van bőven. Én egy igazi boszorkány tudok lenni, és mégis elfogadnak a hibáimmal együtt a zenésztársaim, barátaim, ismerőseim.
Először azt hittem, hogy az Unkas – néha nagyon fárasztó – humora az agyamra fog menni, aztán rájöttem, hogy rohadtul vicces a maga módján.
És nem akarom itt agyondicsérni, de az Unkas nem csupán egy dobos, hanem egy IGAZI zenész. Amellett, hogy fantasztikus dobos, kiváló gitáros, vokalista és igazi „mindenes” a szó legjobb értelmében! Látványos, laza dobos, közben beszélget, dobverőt pörget, iszik, főz, eszik, kávét készít, és egy pillanatra sem téveszti az ütemet. Ha-ha!

És hová tűnt Dj Dió? Ki látja el most a „kütyüs” szerepet?

Egy hard disc recorder...
Dió távozása nem ért egészen váratlanul minket. Az utolsó talán 10 koncertnél éreztük, hogy lelkileg valahogy nincs ott. Vidéki koncertek után általában mindig a helyszínen maradtunk még a fellépéseink után; bulizni, piálgatni, beszélgetni, de éppen, hogy lejöttünk a színpadról, már kérdezte, hogy mikor indulunk. A munkahelyén is sok volt a gond, elkedvtelenedett, csendesebbé vált, és látszott rajta, hogy nincs túl jó passzban. Kezdett hiányozni a próbákról, a lemezfelvétel legelején még jelen volt, aztán valamelyik nap telefonon közölte, hogy muszáj kiszállnia. Nem akarok igazán többet mondani erről, mert én magam sem tudom, hogy mi a valódi helyzet, nagyon zárkózott lett Dió. Amúgy sem az a típus, aki másokat terhel a gondjaival. Még mindig jó barátként tekintek rá, de bevallom: tavaly láttam utoljára.

Mik a terveitek most a jövőre nézve?

Nyilvános próbák, promóció, interjúk, a Július 28.-i DRUGZONE – REBORN koncert, ami a 35. születésnapi bulim is lesz egyben, és majd onnan megyünk tovább. Jelenleg nem kívánok a koncerten túlra gondolni. Ez a fellépés most nagyon fontos nekünk, itt derül ki, hogy kik és hányan emlékeznek ránk, és, hogy egyáltalán van-e értelme koncertezni. A Wigwamban valamelyik nyáron mi tartottuk a nyári nézőcsúcsot a 3-D koncerttel (Drugzone, Disorderlies, Dr. Melancholia), szeretném, ha most az 1000 főt elérnénk a Club 202-ben. Ez igazán megdobná a dolgainkat, talán új kapukat is nyitna. Kértem a kőkemény drugzoneista magot, hogy segítsenek nekem abban, hogy hirdessük ezt a koncertet, és szerencsénkre rengeteg új rajongó is segít nekünk, akik még egyetlen Drugzone koncerten sem voltak. Ezen felül rengeteg, ismert, magyar zenész is ott akar lenni a Drugzone visszatérésen, és mi nagyon hálásak vagyunk a segítségükért. Reméljük, hogy a House Of Horror Budapest vendégei is eljönnek megnézni kedvenc színészeiket.

Pozitívan gondolkodom ezzel a koncerttel kapcsolatban. Igaz, nyár van, tombolnak a nyári fesztiválok (bár láttam a felhozatalt, és idén elég gyér), de azok az emberek, akik minket szeretnek egyáltalán nem mondhatóak átlagosnak vagy fesztiváljáróknak, többnyire akkor mennek el bulizni, ha valamelyik külföldi kedvencük játszik valamelyik nap. A „mi fajtánk” nem jár Dokk Klubba vagy Bankba vagy a szokásos rock klubokba.
Egy ideje már, hogy bezárt a Gyár nevű klub, ahová a különböző szubkultúrákat képviselő arcok jártak. Megszűnt az ld50.hu, ahol a gótok, darkok, elektrósok, stb. tartották egymással a kapcsolatot. Egyre kevesebb program van a Kék Yukban, Filterben meg más helyeken, ahol az a zene szól, amit szeretünk... Remélem, hogy most ezzel a júliusi koncerttel össze tudjuk hozni a régi közönséget, és szeretném, ha sok új arcot is látnánk.

Az új DRUGZONE nagylemez első fele (DRUGZONE - PLASTIC KIDS CD 1) ingyen letölthető innen:
http://drugzone.gportal.hu/gindex.php?pg=3801829