Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

A hartai Do Not Cross punk-rock zenekarral találkoztam egy hangulatos bár udvarán. Az együttes tagjai Gál Gábor énekes-gitáros, Hartai Dávid basszusgitáros, Hartai Tamás gitáros és Grőb Tamás "Shifty" dobos, 2009 óta szórják magjaikat változatlan felállásban.


Örülök, hogy mind a négyen eljöttetek. Nem szeretnétek egy ötödik tagot?

Gábor: Csanád, hogyha gondolod...
Tamás: Szintetizátoros kéne!
Shifty: Vagy skótdudás!
Dávid: Komolyabban szólva szerintem annyira összetett és bonyolult zenét nem játszunk, hogy szükségünk legyen még egy tagra, esetleg az énekestől jó lenne elvenni a gitárt. (nevetnek) Lehetne egy ritmusgitárosunk még, de szerintem azért is működik jól a dolog, mert mi négyen nagyon jó barátok vagyunk már gyerekkorunk óta és lehet, hogy egy ötödik tag változtatna a hozzáállásunkon.
Gábor: Igazából így is baromi nehéz megszervezni a próbákat, hogy hárman vagyunk egyetemisták és van egy gyökér középiskolásunk.

Sok fellépési lehetőségetek lesz a nyáron? Úgy általában gyakran hívnak titeket fellépni?

Shifty: Annyira sok nincs. Az első évünkben még rengeteg volt.
Dávid: Igazából ha magunknak szervezünk koncerteket, akkor van több lehetőségünk. Vidéki zenekarként itt Hartán egyedül a Gyöngy bár, ahova rendszeresen hívnak minket. Kicsit lazán vesszük, annyira nem nyomjuk magunkat, amennyire lehetne, itt a környéken pedig tényleg nincs sok fellépési lehetőség.
Gábor: A szomszéd városban, Solton sincs egy konkrét szórakozóhely, ahol koncertezni lehetne, csak mondjuk valakinek a pincéjében, vagy házibulikon. Dunaújváros viszont egy zenei paradicsom az amatőr zene szempontjából. Úgy érezzük, hogy egy kis zenekarnak ahhoz, hogy előrébb jusson, jó kapcsolatokra, esetleg protekcióra van szüksége, meg arra, hogy valaki vigye, segítse.
Dávid: szeptembertől tervezünk egy nagyjából két hónapos turnét a Delirium metálzenekarral, apránként szeretnénk elszórni a magjainkat az országban mindenfelé.
Shifty: Tehát megbaszunk mindenkit. (nevetnek) A Deliriumot már a testvérzenekarunknak mondhatjuk, jól összehaverkodtunk a srácokkal és nagyon jól tolják, sokszor koncertezünk együtt.
Dávid: Dunaújvároshoz még annyit, hogy az egyik kedvenc helyünk a Kaptár, mert nem nagyon ismerünk másik olyan helyet a környéken, ami inkább fellépőhely, mint kocsma. Volt ott egyszer egy tehetségkutató és cserezenekarként mentünk, de sorra kerültünk, igaz már hajnali három óra volt és már kiürült az egész, csak néhány részeg lézengett, szóval elég szarul indult a dolog. Elkezdtünk játszani és beözönlött egy 15-20 ember az utcáról, akik arra járkáltak, plusz a személyzet és az előző zenekar tagjai, és elkezdtek tombolni. Olyan őrület volt, hogy az előző zenekar énekese a színpadról ugrált le a tánctérre, nagyon jól éreztük magunkat.

Hogyan készülnek a saját dalaitok? Milyen zenekarok inspirálnak titeket?

Gábor: Két verzió van, vagy én írok egy szöveget, és egy gagyi gitárt alá, amit utána Tamás feljavít, Shifty és Dávid ráteszi a dobot és a basszust, vagy az is szokott lenni, hogy Tamás kitalál egy jó gitártémát és én arra írok szöveget, zeneileg ezek szoktak jobbak lenni. Szövegileg sok más könnyű-, és alternatív zenekar inspirál, sosem úgy állok hozzá, hogy most egy témáról kéne írni, mittudomén a bulizásról, drogozásról, vagy a szerelemről. Általában az órákon jutnak eszembe az ötletek és a jegyzetelés helyett beírom a füzetembe. Rám legjobban a Supernem és a 30Y szövegei hatottak. Öcsém hallgat Youtube-on hip-hop számokat, amik között nagyon jó szövegeket is lehet hallani és tényleg mondanak valamit, csak ott ugye nincs a zenei köret mellé. Az tetszik, amikor úgy össze tudunk hozni egy új dalt, hogy mondunk is vele valamit, pörög is a szám és zeneileg is ott van.
Dávid: Én nem értek a szövegíráshoz, de szerintem sokkal összetettebb szövegeink vannak, mint a velünk azonos stílusú hazai zenekaroknak. Az Offspring, a Sum41 és a kezdetekben Blink182 inspirált minket leginkább, de mindannyian kicsit más zenét hallgatunk.

Melyikőtökre buknak legjobban a csajok? Külsőtől függ, vagy hangszertől?


Dávid: Mindenki tudja, hogy a szólógitárosokra másznak rá a csajok.
Tamás: Kivéve a mi zenekarunkban!
Gábor: Volt egy pár koncertünk, ami után biztos meg lehetett volna dugni egy-két csajt. Ezzel csak az a baj, hogy nagyon istentelenül csúnyák... (nevetnek)
Dávid: Gábor ezt azért mondja, mert talált végre egy szép barátnőt. Mindannyiunknak komoly kapcsolata volt, mióta megalakult a zenekar, bár nekem most pont nincs.
Gábor: Szoktam poénból kérdezgetni lányismerősöket, hogy kit szúrnának a bandából és Dávidot szokták mondani, de mindig elmondom nekik, hogy élőben nem olyan szép. A dobost nem látják, Tamás meg annyira gyorsan gitározik, hogy nem ismerik fel.
Shifty: Egyszer egy kis alacsony szőke csaj beborult a hangfalak közé.
Dávid: Jaj, annyit láttam az egészből, hogy gitározok, élvezzük, mint az állat, egy csaj meg valahogy nekirepül a hangfaltoronynak és a fülem mellett 10 centire elrepül egy 20 kilós hangfal. Szerencsére nem lett semmi baja.
Shifty: A csajnak se, tegyük hozzá. (nevetnek)

Nemrég felvettetek pár számot. Meséljetek a stúdiózásról!

Dávid: Kiss Tibinél, a Veracruz énekesénél vettük fel a legújabb 3 számunkat (Hetedik, Rétről, Felezésiidő) egy hétvége alatt, nem sokat pihentünk és bár nem egy világszínvonalú felvétel lett, de abszolút elégedettek vagyunk. Tibi kedves volt, türelmes és jó tanácsokat is adott.
Gábor: Az volt újdonság, hogy korábban mindig dobgépre készültek el a felvételek, Tamásnak most kellett így először dobolnia, de aztán gyorsan belejött. Negatív tapasztalatunk is van azért, egy ismerősöm ajánlott régebben egy stúdiós srácot, akinek a lakásában készítettünk felvételeket. Az ember nagyon rossz körülmények között élt, gyakorlatilag mi etettük, viszont zeneileg nagyon ott volt. Az első napon reggeltől estig nyomtuk és ameddig ott voltunk, az egyik számot már majdnem meg is masterelte, nagyon jó is lett. Aztán odaadtuk neki a pénzt, elmentünk és onnantól kedve beleszart az egészbe.
Dávid: Azóta is lóg 3 számunkkal, nem csinálta meg, most már nem is keressük, mert nincs értelme.
Gábor: Olcsón vette fel, de pofátlanság volt nagyon. Tudtuk, hogy meg tudta volna csinálni tök jóra is, csak ahogy megkapta a pénzt, onnantól szart bele és nem tudtunk vele mit csinálni.

A saját számaitok közül van kedvencetek?

Tamás: Nekem a Hetedik. Én írtam a zenéjét és egy óra alatt megvolt az egész, beírtam egy gitár-programba és azóta szinte semmit nem változtattunk rajta, ösztönösen jött.
Shifty: Régen nekem is a Hetedik volt, de most már a Bálnaháton, amit sajnos még nem vettünk fel. A zene is és a szöveg is marhajó, meg a dobot ebben élvezem legjobban, és nem utolsó sorban én adtam a címét egy félrehallás által. (nevetnek)
Dávid: Nekem a kedvencem a Talpra című számunk, de nem is tudom miért, igazából zeneileg nem nagy cucc. Ez az a szám, ami 4 akkordból áll és az megy körbe. A szövegét sokan bírálták már, mert a refrén eleje a Nemzeti dalból van és vannak, akiknek ez érzékeny pontra tapint, de mikor ezt a számot játsszuk, én nagyon élvezem, ebben élem át a katarzist.
Gábor: Nekem is a Talpra a kedvencem. Úgy éreztem, muszáj volt megírnom ezt a dalt. Ha valaki kicsit jobban belegondol abba, hogy mik mennek Magyarországon és meghallgatja ezt a számot, akkor rájöhet, hogy túl sok felesleges dolgot csinálnak nagyon sokan. Mikor ezt játsszuk, annyira visz magával a szám lendülete, hogy még néha a kezemen fel is áll a szőr.
(Itt Gábornak el kellett mennie, a többiekkel folytattuk a beszélgetést.)

Videoklip?

Shifty: Az első klipötletünk az volt, hogy Gábort kergeti, és a végén ledarálja egy kombájn, csak ezt sajnos nem sikerült megvalósítani.
Dávid: Én szoktam ezt mondani, hogy kétféleképp futhat be egy banda, vagy ha nagyon jó zenét csinálnak, vagy ha az énekesük meghal. Hogyha egy-két éven belül nem leszünk híresek, akkor muszáj lesz Gábornak feláldoznia magát. (nevetnek)

 



Sokan puck-rock tribute bandának könyveltek el titeket. Ez megváltozott már?

Dávid: Igen, beleestünk abba a csapdába, hogy egy saját szám kivételével csak feldolgozásokat játszottunk, így kezdtük 2009-ben és máig nem tudtunk átállni arra, hogy főleg sajátokat játsszunk. Sajnos az van nagyon sokszor, hogy lemegy 5 feldolgozás, aztán jön egy saját szám, azt úgysem ismerem, elmegyek sörért, elmegyek hugyozni, ami érthető is, mert ritkán van olyan hangosítás, ahol igazán jól érthető a szöveg.
Shifty: Szerintem jó dolog becsempészni a saját dalokat olyanok közé, amiket ismernek és szeretnek, így nem az van, hogy senki nem jön el, hanem eljön, mert szereti a Green Day-t, vagy az Offspringot és közben hall egy saját számot és lehet, hogy azt mondja, hogy tök jó.

Gyakran osztotok autogramot?

Dávid: Volt már több ilyen, hogy írjunk alá dolgokat...
Shifty: Jajj, ne...
Dávid: Az egyik pesti koncertünkön aláírtunk egy kotont és még nem is ez a legmegdöbbentőbb, hanem az egyik srác odahozott egy orrspray-t, hogy azt írjuk alá.
Shifty: Nekem a dedikálásról a legjobb és első élményem, hogy már eleve jó érzés, ha valaki odajön, hogy írd alá, írd le a nevedet, de ha ráadásul egy csöcsre kell írnod, az még jobb.
Dávid: És ki volt az?
Shifty: Nem emlékszem már, de nagy csöcs volt!
Dávid: Én voltam?
Shifty: Nem, egy szép nagy csöcs volt.
Dávid: Amúgy a koncerteken nem nagyon látszik, de próbákon rengeteget szoktunk hülyéskedni, annak ellenére, hogy próbákon egyáltalán nem szoktunk inni. Egyszerűen nem kerül rá sor, csak bemegyünk és zenélünk, mert azért vagyunk ott.
Shifty: Amúgy Tamásnak hegyes a mellbimbója!

Miben vagytok mások, mint egy átlag magyar punk-rock banda?


Dávid: Leginkább abban, hogy van nálunk két Tamás.
Shifty: Szerintem főleg abban, hogy a két Hartai punkot hallgat, a Gábor altert, én meg a metált és mindenki beleadja, amit szeret.
Tamás: Nem nagyon viszonyítjuk magunkat más zenekarokhoz.
Dávid: Nem is mondanám magunkat annyira punk zenekarnak. De nehéz is megmondani, hogy mit jelent igazából punknak lenni. Gábort kivéve mi hárman nem igazán hallgatunk magyar zenéket. Megalakult például annak idején az Alvin és a Mókusok, ami nagyon arra építette az imidzsét, hogy szidja a rendszert, szerintem gyakorlatilag 600 Alvin számból 500 abból áll, hogy ugyanazt énekli el más szavakkal. Ezen felül van a Nonverse nevű zenekar, akik szintén nem csinálnak rossz zenét, de ugyanazt éneklik el, mint Alvinék, gondolom ők voltak a kedvencük. Mi ugye mind a négyen más zenét szeretünk, így mindannyian mást teszünk hozzá.
Tamás: Nem gondolom, hogy a punk zene arról szólna, hogy kezünkbe veszünk valami hangszert, megtanulunk egy kicsit játszani rajta, éppen annyira, hogy közben még tudjunk ugrálni. Mi ezen vagyunk túl, mert amellett, hogy megmaradtak ezek a dolgok, fontos maradt a zene minősége is.


Köszönöm az interjút, sok sikert, srácok!

-tura-

http://www.donotcross.hu/

 

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!