rockgyemantok.hu

Ha azt mondom, hogy Nagy Feró, akkor a környezetemben mindenkiben van valami jó érzés, szeretet az irányodba. Neked nem kell azért erőlködnöd ahhoz, hogy szeressenek, pedig felnőtt pár zenész generáció mióta aktívan zenéltél. Miért van ez így?

Azt gondolom, hogy ezért sokat kell tenni. Bár én szerencsés helyzetben vagyok (ha már halálra dicsértél), mert én nem szeretem megjátszani magamat, szeretem vállalni mindenféle erényemet és hibámat. Mert ha az emberek azt látják, hogy Te a lehető legőszintébben élsz, akkor az emberek ezt értékelik. A másik meg, hogy az őszinteség belőlem elég durva módon kifakad néha, és sokszor ezért kerülök a világgal összetűzésbe.
Valamiről megkérdeznek én meg bátran elmondom a véleményemet. Általában ebből keletkeznek konfliktushelyzeteim. Ha sokan azt is gondolják, hogy én most egy celeb vagyok, semmiféleképpen sem szeretném, ha ettől azt gondolnák, hogy én megváltoztam.
Természetesen valamennyit változtam, hiszen ha valaki ismert ember lesz, nem tud úgy egy zoknit megvenni, hogy ne az egész társadalom ott nézze, hogy ilyen szar zoknit vesz! :-) Igen, ilyen leértékelt vacakot veszek, mert nem szoktam szórni a pénzt, mert nincs sok.

Idejöttél Tatabányára rádiózni. Igazából engem a dolognak nem ez a része érdekel, hanem hogy nagyon nyitott vagy az amatőr zenekarok felé. Mi ennek az oka?

Nem tudom megmondani, hogy ennek az oka. Én csak azt látom, hogy sokszor játszanak előttünk fiatal zenekarok, kitűnőek, jól játszanak, de valamiért a világ nem foglalkozik velük, pedig nagyon pozitívan kellene értékelni őket, társadalmi szinten is. Nem mindegy az, hogy egy fiatal ember, egy huszonéves éppen mivel foglalkozik. Ha fest vagy zenél, akkor olyan dologgal foglalkozik, ami a társadalom számára nem veszélyes, nem okoz gondot. És én úgy gondolom, hogy még mindig jobb, hogy a gyerekek művészetekkel, zenéléssel foglalkoznak, mint ha mondjuk autófeltöréssel vagy kábítószerezéssel. Amúgy pedig én emlékszem, hogy milyen jól esik az embernek mikor odajött egy idősebb zenész, és azt mondta, hogy ez kurva jó! Csináljátok! Vagy: gyertek, el tudok intézni egy rádióriportot, vagy valamit. Úgy gondolom, hogy nekem a mai világban ez a dolgom, és én ezt mindig is vállaltam. Nagyon sok zenekar futott be úgy a kezem alatt, hogy én írtam nekik a szövegeket, a zenét, vagy csak tanácsot adtam nekik. Például a Moby Dick-nek tanácsokat adtam egyfolytában, és milyen érdekes, hogy felnőtt nagy sztárok lettek és még mindig nem felejtettek el, és még mindig jó a kapcsolatunk. A lényeg, hogy biztatni kell ezeket a srácokat.

Ez egy küldetés számodra? (Bár kicsit fellengzős ez a szó)

Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy miért csinálom. Szeretek a fiatalok között lenni, szeretem megismerni, hogy hogyan gondolkodnak a zenéről, egyáltalán hogy zenélnek. De nem tudom megmagyarázni. Talán Isten mondta, hogy ezt kell csinálom:-)
Úgy vagyok vele, hogy odajönnek hozzám, hogy Feró nem tudnál valamit segiteni? Sajnos nagyon keveset tudok segíteni, de egy zenekar életében talán már az is segitség, hogy szóba állt velük egy akkora fasz, mint a Feró:-)

Azok közül a zenekarok közül akiket a tatabányai rádióban vendégül láttál, volt köztük olyan (név nélkül akár) akik magasan kiemelkedtek a többiek közül? Vagy ha nem is rádióban hanem az életben mostanság?

Hát én úgy gondolom, hogy a zenekarok 90%-a megüti a profi színvonalat. Én mindig azt szoktam mondani, hogy igyekezzenek minél többet fellépni. Zenélni megtanulni a színpadon lehet. Kell persze próbálni, de ott nincs veszély. Ott nem fogsz leesni a szikláról, mert nincs szikla. De a színpadon ott van. Bejön 1000 Boney M-re éhes ember, Te meg nekiállsz valami komolyabb heavy metalt játszani, akkor valószínűleg kiutálnak, de neked nem az a szereped, hogy ellenük menj, hanem hogy próbáld megnyerni őket. Mindig egyfajta szeretetet sugározzál a rockzenével, de pedig valamilyen gyűlöletet.

Mit gondolsz? Mennyit kell áldozni egy kezdő zenekarnak az ismertségért, a sikerért?

A fellépés, a közönséggel való találkozás a legfontosabb. Az sem baj, ha 20-an nézik meg. 20 ember is tud olyan utálatosan nézni, hogy elmegy az ember kedve a zenéléstől:-) De csinálni kell , és meg kell ragadni minden lehetőséget, akár saját költéségen is. Ha eltelt egy kis idő és nem ajánlanak fel 100 forintot + ÁFA-t, akkor azt ott abba kell hagyni, mert az ott meghalt. Két évig nyugodtan lehet próbálkozni, menjenek ide oda amoda, készüljön el a CD-jük, természetesen, minden saját zsebből. Vegyen magának rendes hangszert, rendes erősítőt. Ez a pénz nem fog visszajönni soha. Ha ennek valaki úgy megy neki, hogy ebből megfog gazdagodni, az nézze az én példámat. Lehet, hogy el fog oda jutni, hogy meg fog ebből élni. De én sem a zenéből élek, rádiózástól kezdve minden mást is csinálok. Két évig érdemes ebbe befektetni. Ez alatt az idő alatt sok mindent meg lehet tanulni. Hogy hogyan lehet játszani 10 embernek illetve 10 ezer embernek. De ha a 10 ezer ember háttal áldigál a szinpadnak az rossz. Meg kell nyerni őket. Oda kell szólni nekik, hogy emberek hoztunk egy kis kultúrát és ne haragudjatok, de ezt mi itt el fogjuk játszani.
Nekem néha eszembe jut Pataki Attila, aki azt mondta 1978-ban mikor előttünk fellépett, hogy gyertek egy kicsit közelebb, mi egy miskolci zenekar vagyunk, vidékről, szeressetek már egy picit minket. És az emberek odamentek! Rá két évre pedig ugyanott teltházas koncertet csináltak. Attilának sikerült, másnak is sikerülhet.

Most 2010-ben is meg lehet szólítani az embereket?

Muszáj! Meg kell találni azt a mondatot, amire odafigyelnek.

Mi kell ahhoz ma Magyarországon, hogy egy zenekar sikeres legyen? Vannak trükkök, tippek amiket ki kell használni, meg kell valósítani, vagy ha nincs mögötted a média, akkor esélyed sincsen.

A legfontosabb a tehetség. A tehetség mindig megtalálja azt az utat, ahol feljön a föld alól. Az olyan mint a vulkán. A tehetség egy megfoghatatlan dolog, mert nem lehet tudni, mitől leszel tehetséges, ráadásul ezt még az emberekkel tudatni is kell. Viszont a tehetség önmagában kevés. Vannak olyan zenészek, akik egész életükben tehetségesek voltak, de nem vitték semmire. Azt úgy szoktuk mondani, hogy ő tehetséges maradt:-)
A tehetség mellett kell a szerencse és kell a média. Ha a tehetség elér az emberekhez, és odamennek, hogy ez nagyon jó, akkor előbb-utóbb a média is odafog nézni, hogy tényleg, ez nagyon jó!
Ami a legfontosabb a tehetség mellett az a pénz! A mi időnkben nem kellett ennyi. A szocialista rendben még más volt, ott még ingyen is be lehetett futni. De a hangszert akkor is meg kellett venni.
Ami még fontos, hogy érezzen belül egy olyan elhivatottságot, amit igazán nem is tud megfogalmazni. Meg kell mutatni, hogy több mint a többiek a környezetében. Mennie kell, nyüzsögnie! Ha otthon ül, sohasem fogják felfedezni, hogy tehetséges.

Köszönöm szépen az interjút!

http://www.nagyfero.hu

-Boltsek Andrea-

[2010. február]