rockgyemantok.hu

A Rock Gyémántok online zenei magazin Rockváltó című sorozatában a Doghitters zenekar Nektek adta át a képzeletbeli rockváltót.

Egy nagyon pozitiv hangvételű biográfiával találkoztam a honlapotokon. Végigjártátok a szokásos utat (megalakulás, próbálkozások, pénztelenség, az első demo, tehetségkutatók, apróbb és nagyobb sikerek). Sok zenekar már fél-úton feladja, mert nem jön a siker azonnal. Bennetek honnan van a kitartás?

Először is köszönjük a pozitív jelzőt. Bár a honlapon leírtak a felét sem adják vissza a felmerülő nehézségek sorának (kizártak a próbateremből, el-maradt koncertek miatti felesleges többórás utak, mínuszokban próbálás, stb.), de ezek olyan dolgok, amiken minden zenekar végigmegy. A siker pedig még messze, de nem is ez a lényeg.
Akár százszor ennyi "szopást" is végigállnánk, mert szeretjük ezt csinálni, és az is pótolhatatlan élmény, amikor a közönségen látszik, hogy nekik is adunk valamit, számít nekik, hogy eljátszunk egy bizonyos dalt. Ez sablon szövegnek tűnhet, de talán azért, mert tényleg minden zenekar így van vele. Vagy nem, de mi biztos.

Jópofa a nevetek. Ezt hogy hoztátok össze?

Alkohol és egy szar vicc keveréke.

Tavaly főleg klubokban léptetek fel. Fesztiválokkal próbálkoztatok? Az idei PAFE szavazáson 50 és 150 között vagytok, ami a töménytelen amatőr zenekar között igen szép eredmény.

Az, hogy hol játszunk, nem rajtunk múlik, ahol van lehetőség, oda megyünk. Most nagyon örülünk neki, hogy a 30y zenekarral összejött a tavaszra pár koncert, sikerült egy hullámhosszra kerülnünk a srácokkal, ez mindenképp nagy előrelépés a számunkra. Fesztivál szempontból lényeges a Fishing On Orfű, amin a tehetségkutatót is megnyertük és így játszhattunk a tavalyin is, de nagyjából ennyi. Egy fesztiválra egy kevésbé ismert amatőr zenekar nem tud bekerülni, csak protekcióval max. A PAFE szavazáson pedig tényleg jó, hogy eddig eljutottunk, de nem tartjuk a legjobb módszernek ezeket a szavazgatós barátmozgósítós megoldásokat. Ez egy egyszerű bevétel-biztosítás a fesztiváloknak, hogy azokat a zenekarokat hívhassák meg, akik hoznak egy biztos létszámot (városi zenekarok előnyben). Itt már az, hogy hogyan játszik egy banda, teljesen másodlagos. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire tükrözi a valóságot egy ilyen szavazás, kinek hány e-mail, vagy IP címe van...
De hagyjuk a szapulást. A lényeg, hogy nekünk nincs olyan, hogy itt, vagy ott szeretünk jobban játszani.. najó, mondjuk vannak helyek, amiket már messziről elkerülünk, de azt is csak azért mert nem alkalmasak élő fellépésre, és egy ilyen helyen sem mi, sem a közönség nem fogja jól érezni ma-gát.

Mi a véleményetek? Mennyiben segíti egy zenekar előrelépését,ha van managere?

Sokban. Mi is évődtünk rajta, hogy ez szükséges-e, de nagyon pozitívan csalódtunk. A Zé tényleg egy nagyon rendes és lelkiismeretes srác, sok gondot levesz a vállunkról, arról nem is szólva, hogy tény, ezekhez a dolgokhoz bizony érzék kell.

Hova szeretnétek eljutni a zenétekkel? Reális elvárásaitok vannak? Vagy merészebb terveitek?

Világsiker, haha! Mi számít reális elvárásnak? Az biztos, hogy nem félünk nagyot álmodni és mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ha hobbira vágy-nánk, makettrepülőt építenénk, vagy autót tuningolnánk, vagy pornógyűjteményeket töltenénk le.
Ha a zenélést csak hobbinak szánnánk, hogy elpötyörészünk, aztán majd lesz valami, már rég feladtuk volna. De nekünk a hangszerek, és a próbaterem, ami a lelket tartja bennünk minden héten. Nincs is jobb érzés, mint mikor lemegyünk próbálni, összerakunk egy olyan dalt, hogy mindhármunknak bele-borsódzik a háta, vigyorgunk mint a hülyék és alig várjuk, mikor mutathatjuk meg a közönségnek. Amikor pedig koncerten is kapjuk az üvöltözős-táncolós-tapsolós visszajelzéseket... na de ezt nem is kell tovább ragozni. Nem kérdés, hogy ezt akarjuk csinálni életünk végéig.

Lemezkiadás?

Lesz. Nyáron szeretnénk nagylemezt felvenni, ami ha minden jól megy, őszre meg is jelenik. Most ez az, ami a legjobban lefoglalja a zenekart. Sokat dolgozunk a dalokon, hogy egy igazi odabaszós lemezt tudjunk összerakni.

Ki az a magyar zenekar (akár amatőr akár profi) akinek átadnátok a rockváltót?

A szekszárdi Don Gatto zenekarnak passzolnánk, akik igazi "bundkóhárdkórt" nyomatnak, akik jelentős szakmai múltal rendelkeznek (Fürgerókalábak, chaos of disorder ex-tagok) és pár hónapos megalakulásuk óta zúzdájukkal hamar bedobták magukat a köztudatba, és biztosak vagyunk benne hogy még sokat hallunk róluk...

http://www.kipu.hu

-Boltsek Andrea-

[2010. február]