rockgyemantok.hu

Utóljára 2006 áprilisában beszélgettünk Mátéval, a csapat énekes-basszusgitárosával, így elég alaposan kiveséztük a dolgokat: turné, partyk és az új anyag.

Kezdjük talán ott, hogy volt egy Road-Subscribe turné első rész. Hogy zajlottak a bulik? Hány városban tettétek tiszteletetek?

Összesen 17 városba látogattunk el a Subiékkal a tavasz folyamán és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy addig az volt a legélvezetesebb turnénk. Természetesen furcsa dolog ezt így összehasonlítani, mert az elmúlt 5 év alatt voltunk már más zenekarokkal, más felállásban is országos turnén, ami a maga módján egyedi és igencsak emlékezetes koncertsorozat volt, de ez a mostani egy ilyen közösködős, összefogós, tavaszi őrületként indult és mivel ehhez hasonlót, ilyen hosszan még nem csináltunk, kétségtelenül ez volt a legizgalmasabb.

Voltak-e meglepő dolgok a turnén? Mind negatív mind pozitív értelemben? Gondolok itt például klubokra,nézőkre stb? Valami szaftos sztori mint egy pletyka lapban, hehe...

Meglepő dolgok akadtak szép számmal. Például, hogy mindenki a válságról prédikál, meg hogy nincs pénz, ennek ellenére a tavasszal minden egyes állomáson magasabb nézőszámot tudtunk produkálni, mint azelőtt. Sokkal többen jöttek a koncertjeinkre. Aztán pár nyári feszkón jó néhány helyen - valószínű a sikeres tavaszi turnénknak köszönhetően - a Subival egymást követően kerültünk színpadra. Ha úgy tetszik a tavaszt folytattuk a nyáron is.
Negatívum is volt persze a tavaszi turnén, ami akár egy szaftos, vagy inkább véres sztorinak is beillik. Miközben Sopronból-Keszthelyre, a szállásunkra kocsikáztunk át éjjel, egy szemét kis szuicid-hajlamú szarvas kölyök (úgy 90 kiló lehetett) úgy gondolta elénk ugrik, mi baj lehet, alapon. Faszán kiplasztikázta a kis a turnébuszunk orrát és beszakított az olajhűtőt. A buszunk elől-hátul okádta a fekete füstöt és 50-et ment iszonyú süvítő zajjal. 300ezer forintba és egy hónap várakozásba került az autós vadászat, persze haveri alapon. Legutóbb pedig Veszprémben, a buszunk hátsó rendszámtábláját tépték le a leleményes rajongók. De ez már csak gyerekjáték. Megússzuk állítólag cakli-pakli úgy 50-60 ezerből. Hehe...

Jelenleg is tart a második szériája ennek a turnénak. Eddig, hogy sikerültek az elmúlt koncertek?

Arra gondoltunk a Subiékkal, de még a tavaszi turné kb felénél, hogy olyan jól működik ez a sztori, hogy kár lenne ha a tavasszal ez véget is érne, szóval ezt az évet mindenképp csináljuk tovább együtt. Nem csalódtunk most sem. Az eddigi bulik is igen tökösre sikeredtek, szóval ha ebben a szellemben zárjuk az évet, gyönyörű kerek történet rajzolódik majd mi belőle. Mindenesetre nagyon élvezzük mindannyian.

Hogy tudtok "dolgozni" a Subis srácokkal és az előzenekarokkal (jelenleg ők a Plastic Bitch és a Wrong side of the wall)?

A Subival tulajdonképpen már egy nagyon összeszokott párost alkotunk. Majdhogynem házastársi viszonyban vagyunk (ja, ők a nő, hehe). Nagyon olajozottan mennek a dolgok. Bár egy éve még azt hittük, talán ilyen ficsúr, budai kis sznob elkényeztetett angolkisasszonyok vannak a Subscribe-ban, de hamar rájöttünk, hogy szerencsére nem ilyenek. Nagy állatok, és nem csak a viszkikólát nyalogatnak, hanem férfiasan megrántják a pet-palackos falusi pálinkánkat is. Emellett a földön járnak - ami a mifajtánknak igen sokat számít - segítőkészek, nagyon emberiek és baszott jó humoruk van. Sokszor nagyobb az összhang és a harmónia az öltözőben mint a koncertjeik alatt a színpadon, hehe Sőt a legújabb DVD+CD kiadványunkba is könyékig belefolyt Tamás, Atis és Bálint is.
De a ródjaink is halál preckón összedolgoznak egymással és már néha majdnem olyan, mintha valami nagy profi zenekarok lennénk. A vendégek pedig óriási fazonok. Eleinte mindig van egy kis fenntartás, hogy vajon a turnét kísérő vendégcsapat(ok) tagjaival mennyire tudunk majd jó kapcsolatot kialakítani. Mi mindig erre törekszünk, csak sajna nem mindig sikerül, ami nem feltétlen rajtunk múlik. Kétségtelenül ezen a turnén a vendégek tették meg az első lépést. A Plastic Bitch, a maga emblematikus figurájával, a dobos Pucu-val, az első másodpercben megalapozta a jó viszonyt. Aztán a színpadon is bizonyítottak. Nagyon tökös kis újhullámos zenekar tele energiával, lélekkel. A másik csapat pedig az ex-Insane-es Oszi vezette Wrong Side Of The Wall. Személy szerint nagyon csípem az Oszi hangját és nagyon kíváncsi voltam milyenek élőben az új zenekarával. Szintén az első bulin derült ki az is, hogy a WSOTW is jó választásnak bizonyult. Ők is jó partiarcok. Az az érzésem, szép kis zárása lesz az idei Rock&Roll hadjáratnak ezzel a négyessel. Van még pár állomás meggyőződhet róla bárki.

Koncertek utáni afterpartyk gondolom mennek rendesen?

Á, dehogyis... honnan veszed... haha!
Az a legjobb az egészben, hogy egy afterparty nem feltétlenül arról szól mostanság, hogy mihamarabb kivégezzük magunkat. Olykor mélyebb, komolyabb beszélgetésekbe is belebonyolódunk, filozofálgatunk - na persze semmi politika - és közben óvatosan iszogatunk az öltözőben. Aztán pár óra múlva, mikor a cipőfűzőt már nem tudod megkötni, mert mégiscsak elér a végzet, jöhet az asztalhajigálás. Persze közben ugyanúgy megy a megfejtés a magasztosabb témákban, csak közben átrendeződik egy-egy öltöző.

Evezzünk egy kicsit más vizekre. Nemrégiben megjelent egy új klipetek. Mit érdemes erről a felvételről tudni?

Augusztusban a verpeléti Bor-Rock fesztiválon 7 kameraállásból rögzítettük a koncertünket azzal a célzattal, hogy novemberben megjelenő DVD-re majd feltoljuk az anyagot. Közben még júniusban az érdi Bakery Stúdióban, Varga Zoli producer gyengéd ostorcsapásai mellett 3 dalt vettünk fel és ez a DVD mellé lesz pattintva egy CD-re, amre egyéb koncertdalok is felkerültek. Jött az ötlet, hogy van sok-sok szép mozgóképünk, van pár jól szóló új nótánk, meg már úgyis régen volt koncertklipünk... Szóval toltunk egyet. A stúdióban nekizuhantunk még egyszer az Aranylemezes "Nem rólunk szól" című dalnak, melyet a rajongók unszolására átírtunk egy ilyen rock verzióba, zongora nélkül, tempósabb kivitelben, tökösebben és mivel adta magát az ötlet, hogy lemezes dalból koncertdalt csináltunk, így nem volt kérdéses, hogy melyik dalból legyen mozi. Meg megspóroltuk annak a néhány ezer statisztának a napi díját, akik szerepeltek a klipben, egyszóval tényleg nem hagyhattuk ki ezt a lehetőséget. Akit érdekel, pillantson rá a honlapunkon, vagy a youtube-on az új klipre.

A napokban jelent meg új kiadványotok, ami egy DVD+CD kombó, HEVES MEGYE LORDJAI – címmel. Kérlek,ossz meg pár információt velünk ezzel kapcsolatban!

Aznap kaptuk meg mi is a DVD master verzióját, amikor a sokszorosítóba küldték. Hát, voltak meghökkentő képek. Ha két nappal korábban láthatjuk az anyagot, jó pár jelenetet kivágattunk volna, hehe. Lesznek majd érdekes kockák... Szarrá röhögtük magunkat magunkon. Azért nagyjából volt valami fogalmunk hogy miről lesz szó, de amikor megláttuk, hogy ez a végleges film, volt nagy pislogás, na meg fejvakarás. Az biztos, hogy tartalmas négy órát sikerült összekalapálni a kettőnégy-es Reich Tamásnak, az idei Bor-Rock fesztiválos koncertanyagból pedig Szőllősy Vágó Jánosnak. Na persze rápasszíroztuk a lemezre az eddigi klipeket, werk filmeket plusz még egy soha nem látott, eredetileg PC-re gyártott exkluzív rally klipet is, ami a GO című dalra készült egy haver keze nyomán. A korong gerince a "road movie" ami az elmúlt öt évet mutatja be, ahogy mi megéltük. Káosz, őrület, borulások, eszetlenkedések, ami a csövön kifér. A Bónusz CD-n pedig 3 stúdiódal, köztük egy vadiúj szerzemény, a "Fekete" amit már az ősszel játszogattunk, aztán az a bizonyos "Nem rólunk szól" vaskosabb átirata és egy Motörhead kedvenc, saját szájízzel a "We are the road crew" (ugyan mi más is lehetett volna?) Emellett egy rakat koncertfelvétel és az időszámítás előttről egy soha ki nem adott demós dal, amit még 2002-ben a Denevérben rögzítettünk a road egy kezdetleges, korai felállásában. Egyszóval lesz mit nézni, meg hallgatni, csak bírjátok ki egy seggel.
Igyekeztünk egy valóban tartalmas, izgalmas, DVD anyagot összeállítani az ötéves jubileumunkra, amit még egy Bónusz CD-vel is megfejeltünk, hogy valóban többet és újat tudjunk adni a rajongóknak a barátoknak meg azoknak akik egy kicsit is kíváncsiak ránk. Szerintünk ez sikerült. Persze nem dőlünk most hanyatt elégedetten a karosszékeinkben, de mindenképpen büszkék és boldogok vagyunk, hogy mi, senkiházi falusi kutyaütők - néhány hozzáértő szakember segítségével - egy ilyen fasza jubileumi kiadványt tudhatunk a magunkénak. Vagyis mindenkiének. (bár a lányomnak még vagy 15évig biztos nem fogom ez ezt a DVD-t mutogatni, de azért utána sem fog szerintem utálni)

Az előző anyagotok az Aranylemez 2008-ban jelent meg. Milyen volt a közönség illetve a szakma fogadtatása az albumot illetően?

A road zenekar nem az a zenekar, aki a szakmának csinálna lemezeket. Természetesen meghallgatjuk a hozzáértők, az öreg motorosok véleményét, de soha nem volt bennünk olyasfajta kényszeres tudatosság, megfelelni vágyás, hogy a szakmának csináljunk lemezeket. Tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk jó zenészek, tanult hangszeresek, egyszerűen csak kibaszott jól érezzük magunkat együtt, ebben a társasjátékban, ahol nem csak négyen játszadozhatunk, hanem ahányan csak a színpad előtt állnak. A lényeg, az igazi zsűri számunkra úgyis a közönség. Nem tetszhetünk mindenkinek, de nem is akarunk. Mi így tudunk, nekünk így a jó, ezt élvezzük és ha vannak olyanok, akik szintén ilyesmit érzenek, akkor nincs miről szakmázni.
És hogy milyen volt a közönség fogadtatása? Na pontosan ezért csináltunk most egy sokkal nagyobb, sokkal komolyabb kiadványt mint eddig valaha. Hogy ezzel is egyfajta köszönetet mondhassunk azoknak, akik bennünket ennyire szeretnek és ilyen pozitívan zsűriznek.

Gondolom nem újdonság Neked ez a kérdés. De mit gondolsz a letöltésről és a lemezpiac haldoklásáról?

Nem agyalok ezen. Tőlem sokkal okosabbak sem tudnak igazán megoldást találni az ügyre. Egy ilyen világot élünk és azt gondolom, ezzel együtt kell tudni élni. Nyilván megkárosít bennünket is minden egyes letöltés, és borzasztóan bosszantó a dolog, de nem sokat tudunk tenni ellene. Koncertélményt viszont egyetlen fos kis MP3, vagy torrent egyház se tud semmilyen formában visszaadni. Ez van.

Végezetül pedig mik a tervek az elkövetkezendő másfél hónapra ami még hátra van 2009-ből?

Szeretnénk ezt az évet, pontosabban ezt az elmúlt öt évet valahogy úgy zárni, ahogy minden egyes napját megéltünk együtt a rajongókkal, barátokkal. Karácsonyig felcsavarjuk még a hangerőt és reméljük, mind egy szálig kikoptatjuk a boltok polcairól a DVD-nket. Viszlát mindenkivel a koncerteken!

www.road.hu

-Csiga-

[2009. december]