rockgyemantok.hu

Középpontban Tibi és Geri, azaz rendhagyó interjú a Lazulalánc megmondó embereivel A idén 5. születésnapját ünneplő, dabasi Lazulalánc két tagját kértem fel egy lelazult interjúra. Szándékosan nem a százszor ismételt kérdéseket tettem fel, mert egyrészt halál unalmas, másrészt így nem  ismerhetné meg a kedves Olvasó a Lazulbrigád e két oszlopos tagját. Azért esett szó zenéről, készülő új lemezről, mindenről, amiről illik szót ejteni egy interjúban.

KK: Sziasztok! Indításképp megkérdezem, hogyan értékelnétek a SZ.A.R Fesztes bulitokat?
(Lazulék játszottak az idei SZ.A.R Feszten, Szabadszálláson-a szerk.)

Tibi: Csöccsenet mindenkinek! Hát idén negyedik alkalommal volt lehetőségünk a SZ.A.R.-on játszani és nagyon örültünk neki. Van egy olyan hangulata az egész fesztiválnak, hogy szívesebben megyek ide játszani, mint akár egy olyan fesztre ahol nagyobb zenekarok is játszanak. Az idei bulink nagyon jól sikerült, köszönet a cimbiknek Kecsóról illetve annak környékéről. Azért az a biztonsági korlát megsínylette a koncertünket!

Geri: A SZ.A.R. Feszt sosem sikerült még szarul:) Sokadik alkalommal számítanak ránk a szervezők. A közönség pedig mindig vevő a muzsikánkra. Az idei is baromi jól sikerült. Nagy zúzás volt. A srácok szétrúgtak minden útba kerülő tereptárgyat, na igen, a biztonsági korlát.

KK: Mennyire szednek szét a rajongók titeket? Ahogy látom, egyre inkább nő a népszerűségi indexetek!

Geri: Koncert után nem győzünk autogramokat osztogatni, és megfürödni a sikerben… Viccet félretéve, nagyon jó érzés, hogy sokan szeretnek minket. Szét azért nem tudnak minket szedni, mert kemény fából vagyunk mi faragva:) No meg nem játsszuk az elérhetetlen nagy zenészt. A népszerűség és a siker titka az őszinteségben rejlik (szerény véleményem szerint)

Tibi: Hát van ahol igen, van ahol nem. Változó, mivel sok olyan helyen játszunk ahol korábban nem. Így ott nem nagyon ismernek, de általában azért gratulálnak. Kecskemét és környékén nagyon szeretnek minket, és mi is szeretünk ott játszani. Elsődleges célpontunk Budapest, mivelhogy az új zenei irányzatunk csak underground szinteken valósulhat meg. Ámbár szeretnénk, ha Kecsóhoz hasonlatosan máshol is megszeretnének minket.

KK: És ezt mennyire használjátok ki? Gondolok itt a csajokra, mivel a blogotokban folyton arról panaszkodtok, hogy nem lehet normális nőt találni!
De viccen kívül, mennyivel többen ismernek titeket a kezdetekhez képest?

Tibi: Hát amit a Retardíren blogban leírunk a nőkről, általában igaz, habár csak a mi szubjektív nézeteinket taglalja. Kihasználjuk az adódó lehetőségeket, hiszen nem vagyunk mi semmi jónak elrontója.
Az első években, ahogy a Lazul útra kelt, megugrott a közönségszámunk, aztán egy évig stagnált.
Most stílust váltottunk, és próbálunk új réteget megfogni ezzel a meglehetősen Panterás zenével. És működik!

Geri: Bizony! És még mielőtt a stílusváltásról is kérdeznél, ez nem egy tudatos dolog. Ez hosszú folyamat része volt. Aki figyeli a pályafutásunkat, tudhatja, hogy évről évre keményebb muzsikát tolunk. Egyszerűen 4-5 év után értünk el oda, ami valahol a mindig is ott lappangott bennünk, és amit igazán szeretünk/szerettünk volna.

KK: A szövegek tudatosan ilyen szókimondóak? Ennyire dühösek vagytok a világra?
A SZAR Feszt után sokaktól azt hallottam, hogy „istenkirály a szöveg, imádom, hogy ilyen szókimondóak”.    
Nekem is nagyon tetszik, pl. az „Amit érzek” szövege, mert minden sor színigaz.

Geri: Igen, ennyire haragszunk a világra. Ez teljesen tudatos! Kevés igazán szókimondó banda van. Szerintem sokan nem mernek felvállalni bizonyos dolgokat. Mi viszont nem félünk senkitől! Nincs takargatnivalónk!

Tibi: Habár én is írok néha szövegeket, nagy része Petya munkáját dicséri. Tudatosan szókimondóak, és lennének még szókimondóbbak, ha a magyar nyelv engedné. Gyűlöljük azt a fajta világot, ami uralkodik az embereken, és nem hagyja kibontakozni a tehetséget. Mindenhez a nyamvadt pénz kell. Minden a pénz köré épül. A tv-ből a szemét ömlik az ember pofájába, és csak a „celebek” sikeresek.
A celeb szó a Lazul szótárában azt jelenti, emberek akik hülyét csinálnak magukból és belőlünk.

KK: Hogy néz ki egy Lazulalánc próba? Kérlek, meséljetek!

Tibi: Egy pincében próbálunk. Kb. fél hétre mindenki ott van a próbateremben. Általában új számokkal szarakodunk, de van, amikor a régebbiek felfrissítése a cél. Általában egy héten egyszer próbálunk és nagyon jó még mindig így öt év után is az összhang.

Geri: Mi hangszeresek elpepecselünk a cuccaink beállításával. Megvitatjuk, hogy kinek a gitárja szól jobban. Zolit uszítom, hogy duplázzon végig minden számot (szerencsére nem kell annyira noszogatni) Tibi általában terpeszkedik a sarokban, egy fotelban. Ha éppen számot rakunk össze, képesek vagyunk egész próba alatt fanatikusan azt az egy számot gyömöszölni és gyúrni.


KK: 2006-ban jelent meg a „Betelt a pohár” c. demó, majd 2008-ban az „Ittvalaminemoké” c. nagylemez.  Szerintetek mennyit fejlődtetek zenei téren a demó óta?

Geri: Rengeteget minden téren. A zenénk sokkal egységesebb, letisztultabb és kiforrottabb lett. A stílusunk is sokat változott.  A demót még amolyan „kezdeti szárnypróbálgatásnak” nevezném. A nagylemezen már hatalmas különbség érezhető a demóhoz képest. A számaink sokkal keményebbek, dinamikusabbak, zúzósabbak lettek, a szövegekről nem is beszélve. Az új témáink pedig még ezen is túlmutatnak, már ami a zene brutalitását illeti. De Tibi mindjárt leírja, hogy énekes szemszögből, hogyan is néz ki a dolog.

Tibi: Rengeteget fejlődtünk! Hatalmas zúzdagép lett a zenekar, egyre egységesebb lesz a banda. Régen a Hard Rockos vonulattól keménynek éreztem magam, és feszítettem a bőrgatyámban.
Ma már laza bő cuccokban vadul ugrálok, sikítok, hörgök, és énekelek is. A gitár riffek sokkal technikásabbak, és durvább dübörgést adnak. És már Teca bácsi is meg-meg mozdul.

KK: Már régóta a motoros találkozók nagymenői között tartanak számon titeket, szerte az Alföldön. Vannak kedvenc fesztek, helyszínek, városok, amikhez szép emlékeitek fűződnek?

Tibi: Örülök, hogy szóba hoztad! Szeretjük a mocis talikat, de úgy érezzük már nem a mi pályánk.
A mocisok többsége nem nagyon csípi a mi „öldmegazanyádmetál” zenénket. Így váltani szeretnénk klubokra, illetve majd később amint lehetőség adódik rá, a nagy feszteken való zenélésre. Keressük azt a  réteget, akik imádják a zenénket.

Geri: Hogy megválaszoljam a kérdésed második felét, akkor azt mondanám, hogy sok hely van, ahol nagyon jól éreztük magunkat mind a színpadon, mind a konci után afterezés közben. Nem szeretnék különbséget tenni jó és jó között. Ami feltétlenül remek alapot tud adni, ha van normális színpad és normális hangosítás és az egész rendezvényen vagy lent a klubban nem 10 ember lézeng.

KK: Leggázabb/legjobb koncert? Meséljetek csak...

Tibi: Nos, erről mindenkinek más a véleménye. Nekem a leggázabb élményem az idén volt Gerjenben!
Nem a szervezők miatt, hanem a közönség miatt. Oké, nem vártam el tőlük, hogy kijöjjenek a sörsátorból a 40 fokba, de a sörsátorban azért tapsolni lehetne. Össze sem csapták a kezüket. Ez nagyon lelombozott! Jól be is basztam aznap este. :D
A legjobb koncertből nagyon sok van, és nagyon sok minden befolyásolhatja, hogy mitől volt jó.

Geri: Számomra a leggázabb néhány éve történt egy szabadtéri „nagyszínpados” zenebonán. Elkezdett szakadni az eső, de olyannyira, hogy a színpad használhatatlan lett. Kezdtem beletörődni, hogy a koncertünk elmarad, ezért rendesen felöntöttem a garatra. Ekkor a szervezők kitalálták, hogy folytassuk az egészet a sörsátorban. Ott maradt kb. 15 ember, se színpad, se normális hangosítás, se semmi. Hát mi azért zenéltünk. Én annyira emlékszem, hogy ittasan zenélés közben gitárral a kezemben megmásztam az összes padot és asztalt, aztán leestem, aztán felkeltem és megint elestem…folytassam?:) Jó koncertből, ahogy Tibi is írta, sok volt már. De az ember hajlamos inkább 1 rosszra emlékezni, mintsem 100 jóra.

KK: Merre játszotok még a nyáron? És ősszel-télen van már valami biztosra vehető koncert?

Tibi: Geri, mondjad elfele mer’ én csak egy szaros énekes vagyok, és azt se tudom hány óra!

Geri: Ami még tuti lefixált, az két őszi buli. Az egyik az Erdélyi Dark-River fesztivál, a másik pedig Kiskunfélegyházán a Rock-Tárban lesz, ahol Smici új bandája a Bloody Roots előtt fogunk játszani.

KK: Mikorra várhatjuk a következő lemezt? Biztosra veszem, hogy vannak már új számok!

Tibi: Mindenképp jövőre valamikor. Nincs pénz! Gyűjtögetünk és támogatókat keresünk. Az új lemez csak úgy harapni fog. De idén tervezünk egy új videóklipet, már az új számok egyikére, hogy az emberekben ne ragadjon meg nagyon az, hogy a Lazul egy szoftpornós zenét játszó banda.

KK: És végül, meséljetek egy kicsit a Tájbi és Geri blogról! (Mindenkinek ajánlom figyelmébe, nagy igazságokra bukkanhat az olvasó, és mellesleg jót röhöghet, aki naponta követi a bejegyzéseket.)

Geri: A blogban a fárasztóan beteges és torz agykreatúráinkat és gondolat kreálmányainkat publikáljuk lelkesen felszegett fejjel és büszkén, eltántoríthatatlanul. Néha saját magad elé is görbe tükröt kell tartani.

Tibi: A blogot Gerivel azért kezdtük el, mert már a többiek agyára mentünk a retardált poénjainkkal. Úgy gondoltuk fárasszunk másokat is, és azért nagy bölcsességeket mondunk el eléggé beteg és poénos formában. Mi írjuk a Lazulblogot is Gerivel, úgyhogy ez már nem állt távol tőlünk.
A másik célja az, hogy kialakítsunk egy kis közösséget, akiknek egy vicc az élet, és képesek legyenek akármilyen szar helyzetből felállni. Meg hogy minél több csajunk legyen. :D

KK: Van még valami, amit nem kérdeztem meg, de szeretnétek elmondani?

Tibi: Nézzétek a blogot, gyertek el a koncertekre, és ne foglakozzatok semmi idegesítő faszsággal! Cső!

Geri: Valahogy így. Köszi az interjút!!

KK: Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltatok!


A zenekar jelenlegi tagjai:

Fabók Tibor – ének
Nagy Gergely – gitár
Ráday István – gitár
Pintér Szabolcs - basszusgitár
Kecskés Zoltán - dobok

www.lazulalanc.hu
www.myspace.com/lazulalanc
lazulalanc.blogspot.com

Kárhozottak Királynője