rockgyemantok.hu

Zenekart viszek Megyerre. Sajnos az első sörolimpiáról lemaradtam, így térkép elő: Hol van Megyer? Messze. Na induljunk el. A két óra gyorsan elrepül, és megérkezünk a településre, mely mindösszesen két utcából áll, és ezt a két utcát most Hangya és csapata vette birtokba.

Balra a nagyszínpad, egyenesen pedig árusok sorakoznak. Tetoválószalon, sörös standok, motoros szerkók szóval minden, ami egy igazi sörolimpiára szükséges.
Délbe érkezünk. Lassú ébredezés. Néhány lézengő ember. Már eszembe is ötlött az idei nyár összes, általam meglátogatott, nem túl sikeres rendezvénye. Úgy szeretnék végre egy jót szórakozni!
Aztán lassan, de biztosan ébredezik a falu. Motorosok érkeznek, Mini Morrisok, veterán Mercedesek, és egyre több ember. Gyalogosan, kocsival, ki hogy tud.
Az első program pénteken a sörivó verseny. Három korsó sört időre meginni. Van, aki már addigra gyakorolt, hogy ez a további három se fogjon ki rajta. Majd karaoke( inkább ének) verseny a Rock'n'Roll Swindle dalaiból.
Bátor jelentkezők, hanggal és anélkül. Kötélhúzás következik. A szokásos buli kellékek. Egyre több ember.
Ami viszont nem szokásos egy fesztiválon: esküvő. Igazi. A nászinduló Barbaró Attilától gitáron. Le a kalappal a szervezés előtt.
3 óra után végre elkezdődik, amiért leutaztunk. Az amatőr zenekarok fellépése.
Nem részletezem, de a színvonal fellépőről fellépőre nő. Persze vannak nagyon kezdők, kiknek még a próbateremben lenne a helyük, vannak magukat profinak hívők, akiknek nem elég az a rövid idő, amit lehetőségként kaptak, és ezt nem is rejtik véka alá, és vannak profi csapatok is, akikről hamarosan sokat fogunk hallani.
A közönség száma változó, de az idő haladtával egyenes arányban nő. Ahogy az elfogyasztott sör mennyisége is. A hangulat és a látogatók száma is egyre csak növekszik. Mire besötétedik, igazi fesztiválhangulat kerekedik. Hömpölygő emberek, néha felzúgó motorok, a sörtől jókedvre derült emberek kurjantásaitól hangos az apró kis falu.
Lassan végez az utolsó amatőr zenekar is. A Zorall tagjai megjelennek a nagyszínpad körül. Gyors beállás. Honnan került elő ez a rengeteg ember???
Aztán elkezdődik. Zorall koncert.
Pöpi-dob, Attila-gitár, Kicsi-gitár, Hangya-basszus, Szasza-ének.
Nézem a tömeget, a csápoló, tapsoló embereket. Mint ha erre vártak volna egész nap. Mert tényleg erre vártak egész nap. Szasza még figyelmezteti is a nagyokat, hogy vigyázzanak a kicsikre az első sorban. Ilyet se gyakran hall az ember rock koncerten. Vagy soha?
A hangulat fergeteges, a produkció profi. De hát miket beszélek? Gondolat az agyban: az összes amatőr zenekart, akiket idén nyáron volt szerencsés meghallgatni, elvinnék egy Zorall koncertre. Lássátok szemetekkel, hogy hogyan kell ezt csinálni.
Nyugodtan hajtom álomra a fejem a sátorban. Bár az izgalomtól nehéz elaludni, és a Zorall után következő zenekart is elhallgatom még egy ideig, az álomra várva. De a lelkem nyugodt. A nyár végére sikerült egy olyan rendezvényre eljutnom, ami nagyon rendben volt.
Volt közönség, szervezés, volt hangulat. Pedig az isten háta mögött voltunk. Nem kevéssel.
Jövőre, veletek,ugyanitt!

-Boltsek Andrea-