rockgyemantok.hu

2006.06.30-31., Mezõtúr

Péntek Az egész héten tomboló kánikula után törvényszerû volt, hogy leszakadjon az ég. Ez már hagyomány. Nekem most a csütörtök kimaradt, pénteken kora délután sikerült megérkezni a helyszínre izom szakadó esõ közepette. Ez igen! Gyorsan (már ha gyorsnak lehet nevezni azt a szerencsétlenkedést, küzdelmet a sárral) a Nagyszínpad felé vettük az irányt, már messzirõl hallottuk, hogy jófajta büntetés szól. Az amcsi First Blood uralta a színpadot, és tolták a talpalávalót. Marcona fiatalemberek küldték a HC-Metalt amolyan Hatebreed-es felfogásban. Nyami! Nagy király volt. Szegények, nem mondhatnám, hogy nagy tömegnek játszottak volna, de még így is lelkesek voltak. Pepsi színpadhoz át - Nasmith. Mivel 1000 okból kötõdök a gyomai bandához, és még közös számunk is van (Jéghideg feat. Csabi), nagyon nem akarom ajnározni az ötösfogatot, de tényleg jók voltak, ahogy szoktak. És az emberek is szépen összegyûltek a színpad elõtt, köszönhetõen az ekkor már szikrázó napsütésnek. A koncert után sietés vissza a Nagyszínpadhoz, hiszen kezdõdött a Blind Myself, kedvenc magyar zenekarom! Nagyon sajnálom, hogy Ivánfi Dani és Kolozsi Peti már nem tagja a bandának, na de hát az élet nem állhat meg! Ékes bizonyíték erre az, hogy már új számot is nyomtak Gergõék a régi klasszikusok mellett. Bár nagy bajom nem volt a koncerttel, de valahogy az a régi pokoli feeling most nem jött át. Lehet, szoknom kell még ezt az új alakzatot. Majd jöttek a New York HardCore Istenségek, Agnostic Front-ék. Na, itt már azért összegyûlt a nép is. Aprítottak, ahogy kell. A sártenger közepén pedig sáremberek, akik nem is lehettek volna mások, mint gyomaiak! :) Egyszer csak egy "drága" ismeretlen egy jól irányzott rúgással vagy két tucat embert terített be ama hárombetûs földi jóból, köztük minket is. Na innentõl kezdve én is magasabb fokozatba kapcsolva dúródtam elõre dance-elni olyan örök érvényû klasszikusokra, mint a Crucified, vagy olyan újkeletû metalosabb himnuszokra, mint a Peace, ahol Jamey Jasta részét a First Blood-os srác küldte. Nagyon király buli volt, fõleg a felling miatt. Rövid tisztálkodást követõen egy kinti kocsmában, majd a Maláta bárban sikerült kikötni, ami zsúfolásig volt a vb meccsre kíváncsi emberkékkel. A késõ esti órákban aztán még a Ladánybenébõl láttam/hallottam egy keveset, aztán a Nagyszínpadnál állapodtam meg ismét, ahol már javában tépte a húrokat az Apocalyptica. Anno sikerült végigtolnom a bulijukat, még a laktanyában, most viszont beértem néhány számmal. Rajtuk már azért egy lényegesen nagyobb tömeg tombolt, és tényleg jók is voltak, csak engem sajnos hosszútávon nem köt le a dolog. Ezzel véget is ért a pénteki koncertek sora.

Szombat Szigorú strandolással indult a nap a jó idõnek köszönhetõen. Sokan nem bírták cérnával a körülményeket, és hazamentek, én speciel jókat brékeltem egyik sátortól a másikig. :) A délután a Pepsi szanpadnál a Tehetségkutatókról szólt. Bár közel sem láttam minden résztvevõt, a Lights go out az a zenekar, ami megmaradt az emlékezetemben, mint pozitív zene. Menet át Bridge to solace-ra, ami elmaradt, így jött egybõl a Cadaveres, akik lelkesen lezúzták a népet ütõs kis koncertjükkel. Laci(gitár), mint egy gejzír... Aki látta, tudja mirõl beszélek. :) Õ már csak ilyen. Aztán jött a délutáni meccsnézés, majd interjúadás az m1-nek, ami végül szerencsére nem ment le. Pedig nagyon jó dolgokról beszéltem. :) Mondjuk elnézve a leadott anyagot, lehet, hogy túl józan voltam, az volt a baj, de aki ismer, az tudja, hogy még így is benne voltam az adásban néhány másodperc erejéig! ;) A remek Fish!-bõl még sikerült 1-2 nótát elcsípni, majd jött az esti meccs... Na ez már annyira nem jött be, így aztán kialakult némi ingázás a Nagyszínpados Depresszió és a szenvedõ Brazilok között. Végül a meccs gyõzött, így aztán számomra véget is ért a 2006-os Wan2 zenei programja. Kolbászolás, móka, s kacagás még így is akadt bõven, de az már annyira nem tartozik ide.

Összességében jól éreztük magunkat, bár a vasárnap reggeli szakadó esõ azért annyira nem esett jól a szervezetemnek. Érdekes volt egyébként, hogy jóformán (a lightos Multi Café sátrat nem számítva) két zenei színpad volt csupán. Az eddigiektõl eltérõen idén már nem mentek a metalkodások az India Sátorban. Kíváncsi vagyok milyen lesz jövõre, illetve a jövõben a fesztivál folytatása. Mert bár kétség kívül jól szórakoztunk, azért összességében nézve azt kell hogy mondjam, voltam már jobb mezõtúri fesztiválon!

Csabi