rockgyemantok.hu

Budapest, Petõfi Csarnok

Kicsit nehéz bármit is mondani... Sokan nõttek fel az Omen zenéjén, és sok emberrel õk szerettették meg ezt az örökbecsû mûfajt. Mint az köztudott, Okit, az RTL KLUB valóságshowjának szereplõjét kérték fel énekesként. Sokan néztük ezt ferde szemmel, de még többen döntöttünk úgy, hogy inkább objektív forrásokból gyõzõdünk meg róla, és elmegyünk egy koncertre...
Május 23-án, a Pecsában volt a hivatalos lemezelõzetes buli. Sikerült idõben odaérnem, így mindhárom zenekart megnéztem. Vicky Sundayék kezdtek, és egy õrület koncerttel hagytak ott minket. Mindhárom vendégzenekar 40-40 perc erejéig tartózkodott a színpadon; egyszer csak azt vettem észre, hogy már hangol a következõ banda... Kétségtelen, hogy nagyon jól nyomták, és már náluk is bebizonyosodott, ami késõbb az egészre jellemzõ volt, hogy egyrészt a közönség nagyon lelkes, másrészt a hangtechnika csúcsminõségû.
Õket követte az Alhana, akik pár hónapja adták ki Csillagszellõ címû demójukat. Elõször láttam õket élõben, és nem kis várakozásokkal tekintettem eléjük... Kíváncsi voltam, hogy azt a metal opera szerû zenét hogy tudják megszólaltatni... Nagyon jól!!! Csak úgy pislogtunk, mert rendesen megdörrent minden, és nagyon együtt voltak! Egy Nightwish feldolgozással indítottak a belépés után, majd több nótát is eljátszottak a demóról, melyet látszólag nagyon jól ismert a közönség. A gitáros srácok mozgását különösen kiemelném, ugyanis eszméletlenül behálózták a színpadot! Zsuzsi is igazán kitett magáért, és most élõben is megcsodálhattam, hogy milyen erõs, mégis lágy hanggal rendelkezik.
A Philadelphia nem húzta túl sokáig az idõt, szinte egybõl a húrok közé csaptak. Dobosi István szerencsére nem ragadt le a mikrofonnál, és valami Istenadta tehetségénél fogva nagyszerûen teremtett kapcsolatot a közönséggel. Náluk már egyre többen voltak, és szerencsére sikerült nagyon sok embert bevonniuk.
Kicsit most álljunk meg, mert nem lehet összehasonlítani az elõzenekarokat és az Oment. Csak egy észrevétel: a három vendégformáció koncertjén külön-külön a kisebb közönség jobban tapsolt és visszázott, mint az Omenen a (nem sokkal) nagyobb publikum.
Egy star wars-szerû intrót követõen már be is robbant az Omen, Okival az élen. Igazán jól szólt minden, részben köszönhetõen a még a színpadra felpakolt plusz 12 erõsítõnek. Összesen hét régi nóta csendült fel, egyik kedvencem, a Vámpírváros is. Szó se róla, tényleg hiba nélkül szólt minden, de valahogy, valami hiányzott... Nem volt baj az új dalokkal sem, bár nekem a Lé a tét biztos nem fog kedvencemmé válni... Oki is jól csinált mindent, de a hangja nem kimondottan ebbe a stílusba illik. Az Akelából ismert Katona idõ elõtt, konferálás nélkül lépett színpadra -az okokat ne firtassuk-, ráadásul az egész koncerten egyszer hangzott csak el a neve, mikor már van fél órája színpadon volt... Nagyon halovány visszát kiáltott csak a közönség, sokkal kisebbet, mint a vendégzenekaroknál... Rajtuk látszott, hogy élvezik, és szívbõl-lélekbõl játaszanak... az Omenen ez nem annyira ütötte fel magát. Még színpadi mozgás is volt dögivel... de... szóval ez már nem az a zenekar, és nem az a hallgatósága sem. Többre számítottam, de átgondolva nem csalódtam: fizetõ vendégbõl biztos nem volt 300-nál több... A súgógépet pedig nem kellene használni...

Séra Gergõ