rockgyemantok.hu

Veszprém, Diákcentrum

Veszprémi Egyetemi Zenei Napok

A VEZEN immáron 15. alkalommal került megrendezésre idén õsszel - ez a hagyományos, három estét betöltõ "fesztivál" szinte az egyetlen komolyabb lélegzetû, és biztosan az egyetlen rendszeres esemény a város rock / metál színterén. Annyit tudni kell róla, hogy alapvetõ célja a helyi egyetem amatõr zenekarainak fellépési lehetõség biztosítása, emellett komoly szerepet szánva a helyi, környékbeli, de újabban már távolabbról érkezõ "nagyobb" neveknek is. Elsõsorban az egyetemisták látogatják (sokáig nem is engedtek be "külsõsöket" a koncertekre), de mostanra már szép számban képviseltette magát a város is a közönség soraiban.
Hatodikán este elsõ fellépõ volt a Sunseth Sphere (elõre örültünk, de jó lesz, legalább nem fognak késni ... ám aztán mégis: ) a tervezett 20 óra után kicsivel tudtak csak megszólalni. A rövidke csúszás után a Sunseth Sphere elkezdhette a veszprémi fülek meghódítását: felcsendültek a Storm Before Silence album nyitódalának, az L.S.D. -nek a hátbotzongató, jeges szépségû hangjai. Bánfalvi Gyuri már itt kimutatta a "foga fehérjét" - no meg a hangszere sötét türkíz árnyalatát. Az ekkor még gyülekezõben lévõ közönség mintegy varázsütésre hagyta abba a nyüzsgést, s mivel számukra teljesen ismeretlen volt a zene, igazán õszinte volt az arcokon látható meglepetés! ( Pedig ekkor még nem igazán szólt jól a csapat, de aztán a keverõs srác a folyamatos zaklatás eredményeképpen lassan összehozta a megfelelõ arányokat. ) Már itt hallani lehetett a nézõk suttogásaiból, hogy valami nagyon nem vidéki színvonalú zene, amit hallani van szerencséjük.
Következõnek a gyönyörûséges Black jött, szelíd és érzelmes, mégis rendkívül erõteljes hangzása az eddig még kétkedve csodálkozókat is magával ragadta. Balogh Öcsi billentyûs- tudásával tökéletesen illik a zenekarba, ugyanolyan átéléssel és finomsággal játszotta a zongora-futamokat, mint Kyrah tette a lemezen, ám mégis képes volt még valami többletet a saját egyéniségébõl is hozzátenni a számhoz. Tudása abszolút meggyõzött arról, hogy vele kiegészülten a Sunseth Sphere legénysége - leánysága a koncertszínpadon is tökéletesen megállja a helyét!
A Life After Light gyorsabb tempói a már jóval népesebb közönséget is átmozgatták ( idõközben megérkeztek Stonehenge-ék is, Bátky Zoli már ott hajazott a színpad elõtt, és tette ezt egészen a koncert végéig ). A csapat sokszínûsége itt az ismeretlen fülek számára is nyilvánvalóvá vált. Kyrah az õt éppen (mikor, ha nem most?) sújtó intenzív köhögés ellenére is tisztán és érzelmesen énekelte a szám operisztikus dallamait. Nekem sajnos hiányzott a lemezrõl számomra már ismert Landy Laci-féle mélyen dörgõ ének, igazán ezzel vált volna hangulatilag teljessé a szám, de sajnos technikailag ezt egyelõre nem lehetett megoldani. Dobon viszont igazán beleadott mindent! Érezhetõ volt a közönség vibrálása, amikor szándékosan kiélezték a srácok a szám végét, játszva a befejezéssel, a trükköt majdnem be is vette a nézõsereg...
A taps ideje alatt szegény Kyrah nem tudta, köhögjön-e, vagy inkább mosolyogjon a siker feletti örömében, de aztán frappáns megoldást eszelt ki: mosolyogva köhögött.
Ugyan a hallgatók szempontjából teljesen mindegy volt, hogy az album számaiból játszanak-e, vagy az azóta születettekbõl, most a lemez nótáinak sorát egy új dallal fûszerezék. A kidolgozottság, a profi tudás eddig is érzõdött, s ez most már a zeneiségben is átütõ erejû volt. Az Enchanted Night misztikuma, lebegése varázslatossá tette ezt az estét is. A dal újabb dimenziókat nyitott meg, olyan hangulatokat tárt fel, mint az élet és a halál közti reszketeg, félelmetes határvonal, és mindezt csupán líraiságának erejével. (Nagyjából e dal végére sikerült olyan hangzás-arányt beállítani, ami már teljes hûséggel tükrözte a zene atmoszféráját.)
A Gods of Egypt már elsõnek feldördülõ gitárhangjaival bekapcsolta a zenekar idõgépét. Egyrészt Márton Peti gitárjátéka mind az effektek használatában, mind a dallamvilágában felidézte a régi Pink Floyd nóták hangulatát, s ezek a dallamok még kiegészültek a többi hangszerrel ( például Landy Laci Nick Masont idézõ - Pompeii koncert! - játékával szintén ebbe a Pink Floyd-os irányba húzta el a dalt). Kyrah kezében képletesen megjelent az elsõ érintésre porrá hulló papirusz, és ahogy a porszemek az énekdallammal átlebegtek a múltba, tapinthatóvá és láthatóvá váltak a térden csúszó emberek, aztán meghallottuk a munkafelügyelõk ütemes ostorcsapásait is. Kyrah hangjában együtt sírt az emberekkel.
Rövid köhögés után újabb varázslat következett: a csapat végigkalauzolta a közönséget az Útvesztõn, a Maze címû, szintén újkeletû nótával. Ez az útvesztõ egy kertben van, ahol a bokrok közt bújkáló holdfény a szinti, a láthatatlanul a sötétben leselkedõ vadállatokat pedig Gyuri bõgõje sejtette velünk. A régvolt kertbõl Peti progrockos szólója vezetett át a jelenbe, finoman hozva át a zene meseszerû hangulatát egy elidegenedett modern világba, ahol ugyanolyan egyedül és elveszettnek érzed magad, mint egy valóságos labirintusban. Torz tükörképek néznek vissza rád, amit a billentyû-gitár összjáték finoman egyensúlyozó disszonanciái közvetítettek, hogy aztán egy felgyorsuló, erõteljes, fájdalomtól és rémülettõl terhes hatalmas kiáltássá egyesüljenek, ami végül az útvesztõ falain megtört visszhangban halt el. Ez a dal olyan drámaian hatott a közönségre, hogy az utolsó hangok lecsengése után tapintható volt a lélegzet-visszafojtott 1-2 másodperces csend az azt követõ taps erejével megerõsítve.
A Maze atmoszférájának méltó folytatása volt a Sister Incest . Kyrah itt a köhögéstõl meggyötört hangszálait kímélendõ mesteri dallam-változatot rögtönzött, ugyanazt a sebzett hangulatot sugárzva, mint azt a lemezen hallható magasabb hangokkal tette. (Persze a közönség ebbõl mit sem sejtett, hiszen - sajnos - még nem hallhatták a lemezt.) Ezzel együtt is olyan erõs hatású volt a dal, hogy - direkt figyeltem az arcokat - döbbenettõl tágra nyílt szemeket és tátva felejtett szájakat láttam. Hiába, a Sister Incest mindig ugyanazt az erõteljes érzelmet váltja ki, hiszen a zene nyelvén fejezi ki a legfájdalmasabb érzéseket!
Befejezésképpen még egy rövidebb új dalt, az Anti-Illusion-t hallhatuk, mivel sürgetett az idõ ( csapatonként egy-egy óra játékidõ az engedélyezett ) , muszáj volt lezárni a koncertet, bár bõven volt még szufla a fiúkban! De hiába az erõ, hiába a taps, hiába a "Vissza!" kiáltások, máris a színpad szélénél toporgott a következõ csapat...
Kicsit hosszabb idõt szánva a beállásra, persze ha lehetséges, tökéletes színvonalú koncertet tud adni a Sunseth Sphere, zeneileg végig változatos, ám hangulatilag összefüggõ anyaggal. Az album dalait - a kísérõvokálok nélkül persze, hisz Kyrah csak egy van! - teljes hûséggel, ám élõben még átütõbb erõvel játszották, az új nótákkal pedig bebizonyították, hogy felfelé haladnak a lépcsõn!
Aki csak teheti, nézze meg a csapatot valahol (aktuális koncertdátumok a honlapon olvashatóak : http://sunsethsphere.freeweb.hu ), mert igazán nagy élményben lesz része!

Gyebnár Mónika