Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

2006.08.10 Óbudai Hajógyár

 

Csütörtök Sajnálatos módon rögtön az elején tipikus gányolással indult a 2006-os Sziget. Az infos embereknek fogalmuk nincs, senki se tudja merre menjünk, illetve nem túl meggyõzõ "talán"-ok után, röpke ide-oda sétát követõen a végsõ állomás, a nagyszínpadnál található VIP részleg. Itt sikerült a passzokra (khm... papír karszalagokra) is szert tennünk. A nem túl bizalomgerjesztõ kezdés után, egy "minden rendben lesz" típusú beszélgetés próbált megnyugtatni (vagy inkább lekoptatni) minket a karszalagok felcsatolása közben.
Ezek után útnak is indultunk a Rockinform színpad felé, ahol a nagyszerû Angertea csapott a húrok közé délután 3 órakor, verõfényes napsütésben. Bár hatalmas tömeg nem volt, de azért az idõponthoz képest egész sokan nézték meg a koncertet. A nagymágocsi trió pedig a tõlük megszokott minõségben és intenzitással tolták a zaklatott hangvételû nótáikat. A bulit sajnos nagyon lerontotta a hangzás. Konkrétan nem szólt a dob, és a basszusgitár helyenként annyira recsegett, hogy csoda hogy nem füstölt el az egész cucc. Nem volt összehasonlítási alapom, hogy más banda hogy szólt ezen a színpadon, de ez így elég gázos volt. Ráadásul a dob annyira csúszkált, hogy maga Ottó pattant fel a számok között helyreigazítani a cájgot. Mihály Gergõ gitáros/énekes ismét elemében volt. Egy remekül elõadott döglött õzes/vaddisznós sztori és a velük létesített testi kapcsolat volt általában a központi téma a dalok felvezetéseképpen. Ráadásként elsütöttek még egy Tool - Sober-t is, ami nagyon beleillik egyébként a koncertprogramba. Elég zavaró volt, hogy a koncert vége felé, a szomszéd sátorban már javában beálló Cadaveres lényegében majdnem olyan hangosan (ha nem hangosabban) hallatszott ki, mint amilyen hangerõvel a kinti koncert ment. Na mindegy. Aki még nem ismeri, mindenképpen ajánlani tudom az Angertea zenéjét akár élõben, akár lemezen!
Hammer World sátor - Cadaveres A színpadon ment a szokásos aprítás, amibõl mi csupán egy pokoli mélyrõl támadó iszonyatos hangos lábdobot éreztünk a fejünkben lüktetni, ami hosszútávon már erõsen zavaró volt, fõleg hogy ugye 2 gitár is van a zenében, ebbõl viszont sajnos nem volt túl sok érzékelhetõ. Állítólag a túl nagy sátor miatt nem lehet jól hangosítani... Hát most ehhez gondolom nem kell semmit sem hozzáfûznöm. A végsõ off mégis az volt, amikor kis naívan megpróbáltam a zenekari árokba bejutni, hogy tudjak néhány király képet készíteni. Míg az egyik biztonsági ember jófej kulturlény módjára megmutatta, hogy merre menjek, addig a másik rútul elzavart a ... Oda! Ez volt igazából az elsõ sokk, amibõl aztán kaptunk még egy párat. :(
Így sikerült a Zúzda színpadnál kikötni, ahol hatalmas hangulatot varázsolt a SKAmbulance. Gondolom a zenei stílus egyértelmû mindenki számára. Igazi feelinges, vérbeli tánczene, és még a hangzás is kifejezetten élvezetes volt.
Vissza a Hammer-höz, ahol igen szép számban gyûltek össze az érdeklõdõk a Bridge to Solace koncertjére. Jakab Zoli elég sokat beszélt a számok között, de nem is ez, hanem sokkal inkább megint a hangzás volt, ami zavart. A képlet annyit változott, hogy itt nem a lábdob, hanem a pergõ szakította szét az ember fülét, illetve sikerült megtalálni valakinek a basszgitár potiját is. Lehet, hogy nekem nagyok az elvárásaim, na de kérem, ha már egyszer Közép-kelet Európa legnagyobb fesztiváljáról beszélünk, talán elvárhatja az ember, hogy igazán jól szólaljanak meg a koncertek. Szerintem.
Interjúzás az Angertea-vel, majd irány a Nagyszínpad, ahol már javában büntetett a Ministry. Hát, ez aztán komoly volt! Hamisítatlan ipari osztás a gyárból. Valami itt is recsegett idõnként, de igazából így is nagyon hatásos volt a buli. Csak az a kár, hogy nem volt még akkor sötét, pedig komoly vetítés is ment a színpad két szélén. II. világháború meg minden egyéb nyalánkság. Az éneken pedig idõnként félelmetes effektek hozták rá a frászt az emberre. Annak ellenére, hogy nem az életem az indusztriális mûfaj, kifejezetten bejött a buli! A színpad körül leszórt homok viszont egy idõ után már nem volt olyan jó móka, mint eleinte, a kavicsos rész már inkább tûnt jó megoldásnak.
A Blind Myself-re mindenképp kíváncsi voltam a Wan2 fesztivál után, és ez alkalommal teljesen meg is gyõztek. Érdekes volt az egyenszerkó, amit mindenki viselt. Pékek módjára csuma fehér ruhában nyomták a metált! A hangzás itt már egészen élvezhetõ volt. A szokásos dalok mellett, egy vadonat újat is elnyomtak a közelgõ új lemezrõl. Bogyó nagy élvezettel pengette a bõgõt, Szalkai Tibi pedig a tõle megszokott õrülettel gitározott ill. vokálozott.
Nagy sietség át a Wan2 színpadra, ahol a Ch.I.P. zenekar koncertje volt számomra a fesztivál üde színfoltja, és egyben a koncertdömping egyik legkellemesebb meglepetése. Igazából már a Görög Zitás (Solitaire) klipben is volt valami plusz, illetve a zenében. :) No meg Gajda Mátyás (mz/x) gitáros jelenléte számomra garancia volt a minõségre. És hát igen. A sátor dettó ugyanaz volt mint a Hammer, és bár itt nem ment a cséphadarás, de akkor is kézzel fogható volt a különbség, már ami a megszólalást illeti. A dob+basszus egy nagyon masszív alapot biztosított a zenének, nagyon proffer volt. Mindketten hozták, amit kell, plusz még kiemelném a béz király hangzását. Mindehhez szépen illeszkedett a feelinges gitárjáték és a remek ének Balázs Bence elõadásában. És itt jön még a bónusz, a szinti, és aki kezeli, Bodrogi András, aki a billentyûk mellet vokálokkal is besegít a számokban. Egy nagyon szimpatikus produkciót láthattunk/hallhattunk, mindenkinek csak ajánlani tudom a zenekart. Tényleg üdítõ élmény ebben a posványban, amit Magyarországon popzenének hívnak.
A light-olás után vissza a keménységhez. A Death by Stereo koncertjére már szépen megtelt a Hammer sátor, de azért nyomorogni közel se kellett. Tök nyugiban el lehetett jutni a keverõpult elõtti területre. Igazából nem nagyon vagyok otthon DBS-ban. Dallamos hardcore zene volt ez a javából, de valahogy hosszútávon nem kötött le a bulijuk. Ezt lehetett az egész napos rohangálásnak, a rengeteg megtekintett koncert számlájára is inni, így aztán néhány szám után hamar a közeli kajáldánál sikerült kikötni, hogy némi energiát vegyünk magunkhoz az est fénypontja elõtt.
Negyed 10 körül elfoglaltuk remek kis helyünket a keverõpult elõtt középütt a zsúfolásig megtelt sátorban és vártuk, hogy leabáljanak az immáron 20 éves new york-i HC Istenségek! Csalódnunk pedig nem kellett! A legelsõ pillanattól a legvégéig kitartott a buli, semmi üresjárat nem volt. Egy nagyon energikus, jó hangulatú koncertet toltak a srácok, régi és új számokat egyaránt, a közönség pedig nem maradt hálátlan. Sick of-ék is pörögtek odafent rendesen. Volt szaladgálás, ugrálás, minden, ami kell. Lou nagyon király frontember, remekül szót értett a közönséggel, igazi jó arc! Mondjuk a legemlékezetesebb az volt, amikor a Scratch the Surface elõtt kettéválasztotta a közönséget, középen szakadékot kreálva a nézõtéren, hogy ezután még látványosabb legyen az irgalmatlan zúzda. Tényleg nagyon nagy volt. Hasonló intenzitású õrület volt még a másik sláger, a Step Down alatt is. A hangzás is egész rendben volt, egyedül a gitár volt olyan idõnként, hogy szólhatott volna közérthetõbben, de hála az égnek, nem volt semmi probléma egyébként a koncerttel. Egy órányi tömény energiabombát kaptunk az arcunkba, és a ráadásban pedig még egy hatalmas közönségénekeltetéssel tehettük fel arra a bizonyos i-re a pontot. Nagyon zsuker volt az egész, az egész Sziget legjobbja!
Mindezek után egy kötelezõ pihi következett, majd az Insane-re sikerült visszaérni. Értelemszerûen ekkor már egy megcsappant létszám fpgadta a srácokat. Kíváncsi voltam hogy szuperál az új basszer, nem láttam még ezt az új felállást. Hát egész egyszerûen: remekül! A vokálozásáért pedig külön jár a piros pont! A gitáralapok szokás szerint izomkeményen szóltak, de sajnos a hangosítás itt is elcseszte a bulit. Bár a legnagyobb csalódás az az Army of Cheaters volt, magyarul. Én nem erõltetném a srácok helyében ezt a vonalat. Nem is áll jól Oszinak, meg amit értettem a szövegbõl, az se tetszett.
Igazából ennyi volt számomra a csütörtöki nap zenei része, de azt hiszem így is sikerült erõn felül teljesíteni. A szekus gányolások és a borzasztó hangosítás negatívumai mellett a Ch.I.P. és a Sick of It All koncertek voltak a nap fénypontjai!

Csabi

 

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!