rockgyemantok.hu

Miskolc, Ady Műv. központ

A véletlenek különös egybeesése okán éppen aznap akadt Miskolcon dolgom, mikor Tankcsapda koncertet is rendeztek az Acélvárosban. Nem is volt kérdéses, hogy ott a helyem.
Sajnos az elõzenekarokról le is maradtam, így ezekrõl a produkciókról nem tudok beszámolni - ezúton is elnézést kérek tõlük. Gyakorlatilag épp a debreceni trió kezdésére sikerült odaérnem.
A miskolci Ady Mûvház nem tartozik a legnagyobb méretû koncertarénák közé, éppen ezért nagyon hangulatos hely - már ha vannak nézõk is. Nos, ezen az estén természetesen voltak, úgyhogy telt ház elõtt kezdõdhetett a buli.
Az intro alatt a már szokásosnak mondható fényjátékban gyönyörködhettünk, majd robbant a zene. Az elsõ nóta Rock and rollnak hívott volt, melyet rögtön a Sovány vigasz követett, nem kis meglepetésemre. Lukács Laci a köszöntés után mondta is, hogy ezen a bulin (is) elõvesznek majd pár olyan dalt, amit koncerten viszonylag ritkábban hallhatunk tõlük. Ez utóbbi is ilyen volt, én mindenesetre teli szájjal üvöltöttem, hogy blokkolj rühes... A kevésbé slágeres témák közé tartozott még az ezt követõ Aki nem vak is, majd jött Johnny a mocsokból, és ahogyan az várható is volt, beindult az igazi pogo. Aztán miután a világ proletárjai is egyesültek, nyilvánvalóvá vált az, amit azért sejtettünk, hogy mind a zenekarnak, mind a közönségnek a zene a minden. Senki sem akart menekülni a füst és lábdob elõl sem, bár tudtuk, hogy baj van. Közben azért két régi súlyos dal alatt volt idõ szusszanni is egy kicsit (Négy, Hóesés), majd újra pörgõsebb témák következtek.
A buli elsõ csúcspontja az úgy szeress volt (legalábbis számomra), majd nem sokkal ezután jött az újabb extázis, hiszen az új lemez címadó dalát is elõvezették a muzsikus urak. Számomra kicsit furcsa volt, hogy néhány napja már új Tankcsapda album díszeleg a boltok polcain, a koncerten mégis csak két dalt hallhattunk róla (a másik természetesen a Köszönet doktor volt).
A Kicsikét bevezetõje ugyan egy ici-picit hosszúra nyúlt ugyan, viszont mindenki kiereszthette a hangját és énekelhette, hogy "jó nõ, az egyik este...". Volt még Agyarország és a R&R rugója, a hivatalos mûsor pedig egy sportos dallal zárult (Törölközõ teniszütõkkel).
Természetesen nem maradhatott el a ráadás sem, az Üdvözöl a pokol után a tizensok éve favorit Legjobb méreg, majd zárásként stílszerûen a Vigyetek haza.
Nyilván nem soroltam fel az összes dalt, és nem is gondolom, hogy egy koncertbeszámolónak feltétlenül arról kéne szólnia, hogy melyik szám után mi következett. Inkább a hangulat a lényeg, ami egy Tankcsapda koncerten általában garantált.
Lukács ráadásul ezen a bulin kifejezetten jó formát hozott, poénkodott (tetszett pl., hogy Jean Michel Jarre feldolgozást is bekonferált), folyamatosan tartotta a kapcsolatot a nézõkkel. Szemmel láthatóan Cseresznye és Fejes is élvezték a bulit.
Fanyaloghatnék, hogy nem játszották ezt vagy azt a dalt, de felesleges. Tudom, hogy ha minden nézõ kénye-kedvére akarnának tenni, akkor úgy durván hatórás bulit kéne csinálniuk (ami soknak éppen nem lenne sok, csak meglehetõsen fárasztó lenne).
Hogy negatívumot is mondjak: a buliról kifelé akaratlanul is fültanúja voltam két lány beszélgetésének, akik egyaránt azon a véleményen voltak, hogy Lukács sokkal jobban néz ki szakáll nélkül. (Ebben a kérdésben inkább nem foglalnék állást...)
Egy a lényeg, én nagyon jól éreztem magam és hosszú idõ után ismét tökéletes Tankcsapda koncerten lehettem!
Köszönet, doktorok!

Ákos