Bp. Zöld Pardon
A Zöld Pardonban július 3-án tartották a Hard zenekar új albumának lemezbemutató koncertjét, mely lemezrõl most már nem mondhatom, hogy totálisan az újdonság erejével hatott, hiszen 2007. májusában került a boltok polcaira.
A Hard úgy gondolom, hogy egy olyan nem túl régi szupergroup, amelyet mindenki ismer, bár a zenészek korántsem nem most kezdték a zenélést. De ha rosszul gondolom, akkor a felállás: Kalapács "Bivi" József: ének, Csillik Zsolt: gitár, Mirkovics Gábor "Zserbó": basszus, Béres Ferenc: billentyû, Donászy Tibor: dobok.
Szépen megtelt a Zöld Pardon fél kilenc elõtt, a közönség összetétele pedig korosztályi szempontból teljesen vegyes volt. Örömmel láttam, hogy a zene szeretete a kor elõrehaladtával sokaknál nem múlik el, és ez így van rendjén, szerintem. Az apuka nyakában ülõ kisebb gyerektõl kezdve a tizenéveseken keresztül, az ötvenes éveikben járó zeneszeretõkig mindenki képviseltette magát.
Az intro után mindjárt az új album címadójával a 100% Hard-dal robbantak be a színpadra, melynek tökös riffjével és együtt éneklõs refrénjével megadták a tökéletes alaphangulatot. A ma esti lemezbemutató anyaga már másfél hónapja a boltokban van, ezt észre lehetett venni a közönség tökéletes szövegtudásán. A hallottak alapján megállapítom, hogy a jelenlévõk részérõl teljesen pozitív a fogadtatása az új anyagnak. A nagyérdemû pedig nem a szégyenlõsebb fajtából való volt, nagyon sokan elõrejöttek tombolni, ezért hamar megtelt a színpad elõtti tér. A hangulat olyan forró volt, hogy a lökdösõdõ, pogózó tömegben nagyon nehéz feladat volt fotózni, de természetesen próbálkoztam, melynek eredményét a Rock Gyémántok fotótárában láthatjátok, itt: http://kep.tar.hu/rockgyemantok
Aztán következett az Égi jel címû lemezükrõl két nóta, a címadó, majd a Lázad a vér. Körülbelül itt következett be, hogy a dobot, késõbb a billentyû hangjait is rendesen kihallottam, ekkorra már sokkal jobb lett a hangzás. Majd folytatódott a sor az új albumról a bluesos témára épülõ Szavazz a mára címû húzósabb nótával. Két régebbi dal jött ismét az Ahogyan élsz, majd a címadó Égni kell, amely még négyes felállásban készült, de a következõ lemez születésekor már kivette részét a billentyûs is, Béres Ferenc is. Aztán ismét egy új a Dzsungel, majd hallhattuk Billy Idol mester Rebel Yell-jének feldolgozását, mely hihetetlen ütõsre sikeredett. A koncert alatt Bivi többször felhívta Bátky-Valentin Zoltánt énekelni, és azt kell, hogy mondjam le a kalappal, mert azon felül, hogy hihetetlenül jól énekelt, minden megmozdulása elképesztõen lendületes volt, látszik a színpadi mozgásán, hogy Zoli is igazi frontember. Szuper volt!
Aztán Bivi a barátokat szólította a színpadra, és azt kell, hogy mondjam, hogy majdnem teljes egészében úgy sikerült visszaadni az Igaz lesz még címû gyönyörû lírai hangvételû klipes nótát, ahogy az albumon szerepel. Nekem így visszagondolva ez jelentette a koncert csúcspontját. Ezt a dalt, mely a közös sorsról, az összetartozásról szól, barátok úgymint: Kovács Koppány (Rómeó Vérzik), Szendrey Szasza Zsolt (Sex Action, Zorall), Szekeres Andris (Junkies), Kun Anita (Ideas), Stefán Kornélia (6Test), Sipos Péter (Irígy Hónaljmirigy), Halász Ferenc (Depresszió), Bátky-Valentin Zoltán (Wendigo) és természetesen Kalapács József (Hard, Kalapács) segítségével rögzítette a zenekar. Most majdnem mindenki itt volt a lemezen közremûködõk közül, két ember kivételével, akik saját zenekari elfoglaltságaik miatt "igazoltan hiányoztak". Halász Feri a Depresszió és Kovács Koppány a Rómeó Vérzik frontemberei voltak a hiányzók, viszont nagy örömünkre eljött Barbaró Attila, aki rendesen beugrott énekelni ebbe a nótába. Mindenki nagyon jól teljesített, igazán színvonalas elõadásban hallhattuk ezt a dalt, és nemcsak a deszkákon állók, hanem a közönség is végigénekelte. Az sem elhanyagolható, hogy mindezt milyen jókedvûen tették, különösen elmondható ez a színpad bal oldalán álló Szasza-Szekeres duóra, a nóta a végére igazi örömzene jellegû lett.
Az Éj Szabadíts fel dalban elõtérbe került egy hatalmas szólóval a kiváló rockdobos, Donászy Tibor. Aztán három nóta jött az új lemezrõl. A keresem a bajt kemény hard nóta következett, a Lennék én a híd és a Hard rock szerelem. A Lennék én a híd konferálásakor Bivitõl megtudtuk, hogy ezt a dalt gyermekeinek ajánlja, és nekik is írták. Az éneken kívül nagyon szép volt a billentyûs kíséret ez fogott meg. Aztán Sipos Petit kérték a színpadra, akivel elnyomták az Edda 1986-os Gyere, õrült-jét, tényleg nagyon õrületes módon.
Bivitõl jött a kérdés, hogy ki szeretné, ha két szíve volna, és következett a Két szív. Bivi ismét fokozta a hangulatot átvezetõ szövegeivel, most egy történetet mondott el nekünk a következõ dal elõtt, amely a Forevör volt. Elmondása szerint, tavaly a pécsi Rockmaratonon odament hozzájuk egy lány, aki ajánlotta, hogy igyanak még, és tõle hallották, hogy "Borra sör, forevör" – ez nagyon megtetszett nekik és ez adta az ötletet a dalhoz. Ennek a nótának a szövege számomra meglepõen egyszerû (a többi Hard nóta szövegéhez képest értem ezt), amely a sör és a bor "kapcsolatáról" szól. Ennyi volt a mûsor, lementek a színpadról és megvárták, míg a Zöld Pardon közönsége egy emberként harsogva kiabálja, hogy vissza! Aztán kis idõ múlva jöttek is vissza és a ráadásban nagy ováció kíséretében az Én vagyok a Rock, majd a gyönyörû Sóhaj az ég felé jött, ezzel búcsúztak.
Mivel a régebbi albumokról és az új lemezerõl is rendesen válogattak dalokat az újról nyolc dal hangzott el aztán hallhattunk még két nagyon hardos feldolgozást, szerintem mindenki úgy érezte, hogy megkapta azt, amiért jött, egy hatalmas és sokáig emlékezetes rockbulit.
Website: http://www.hardzenekar.com
- Hajós Maja -
Hard
Hard
Hard