Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

 

Fesztivál. És a legkedvesebb értelemben. Többeknek az elsõ kérdése, hol is van Hevesvezekény. Na igen, adott egy viszonylag nyugalmas falu, valahol a világ végén, ahol mindenki ismeri a zöldségest, a Józsi bácsit, és egymást is. Ez teszi olyan széppé a környéket. De mennyire kifizetõdõ egy ilyen helyen rockfesztivált rendezni... ?
Jómagam az elsõ Hanyi Parti Fesztiválon is részt vettem, igaz, akkor nem tömegek elõtt zajlott az esemény, de már akkor is érezhetõ volt a családias, kellemes hangulat. Sajnos a másodikat ki kellett hagynom, de idén, a harmadikra már kérdés nélkül beneveztem.
3000 forint 2 napra, ami viszonylag korrektnek mondható, fényképezni szabad, motorral behajtani szabad, és nincsen az a vigyázzba állás, és hûde szigorú ellenõrzés sem, és épp ez az, ami feszültségmentessé, igazi Rock N Roll érzésûvé, barátságossá teszi a rendezvényt. Gondoljunk csak bele abba a helyzetbe, amikor azt kell lesni mikor dobnak ki, mikor veszik el a fotógépet, mikor zárnak ki egy behozott fél liter miatt ... az szörnyû! És, ami külön kiemelendõ, arrafelé maguk az emberek is barátságosabbak, készségesebbek, mint itt az ország nyugati részén, ahol mindenki hatalmas modern menõ gyereknek hiszi magát. Ez a szerénység, nyitottság adja azt a hangulatot, amit csak itt lehet érezni.
1. nap Ebben a szellemben indult az elsõ nap, számomra a Wall Street nevû bandával, mivel egy zenekar volt "szerencsém" lekésni, mindenesetre a Wall Street bemelegítõ produkciója akár dögösnek is mondható. Látszik a fiúkon, láttak pár Mötley Crüe, Whitesnake dvd-t, de ez nem baj, sõt, elõny ! Néhány feldolgozással erõsített saját programuk ugyan nem vonzott rögtön ezreket, de akik ott voltak már akkor,"oly" korai idõben, élvezettel hallgatták, sõt, némi õszinte tapsot is kaptak a srácok, abszolút megérdemelten. Soha rosszabb kezdést!. Utánuk, az általam aznap leginkább várt AB/CD zenekar következett. Miért vártam annyira? Mert bolondulok az AC/DC-ért, hisz az egyik legtutibb muzsika. Nem csalódtam, olyan szaggató Éjszídíszí bált dobtak össze a srácok... tudod ... You Shock Me All Night Long, Thunderstruck, If You Want Blood ... , Back In Black, Whole Lotta Rosie és a kihagyhatatlan örök himnusz Highway To Hell, amit még a kiérkezõ nyugdíjas, idõs hölgyek is végignéztek. Natessék :) Mondja valaki, hogy a rock nem örök és elpusztíthatatlan! Erik gitáros kolléga Angus Young-ot rendesen, jó szokásához híven õrülten hozta, ahogy kell. Szóval volt itt minden, amit akarsz.
Az AB/CD végére gyanúsan sokan érkeztek, aminek az oka az est (elvileg) fõ attrakciója, a Road nevezetû brigád volt, akiket szerintem azon személyeknek, akik most ezt a cikket olvassák, nem kell bemutatnom. Sokan indultak el itthon a Tankcsapda féle ösvényen, hogy kibõl mi lett, meg lehet hallgatni. De tény, a Road kialakított egy olyan stílust maga körül, ami már független a hatásoktól, tehát nem másolásról van szó, hanem ügyesen kidolgozott dalokról, ráadásul egyaránt tudnak gondolkodásba ejteni is, és rábírni egy nagy "ereszdelahajam" bálra. Úgy tûnik ebben rejlik a siker. Na meg az olyan nótákban, mint a Nem Kell Más, 1000 lépés. Az ilyen dalokra szinte mindenki ugrásra bírta magát, és énekelte erõteljesen, ami már a slágerség fokmérõje is lehet. Rengetegen érkeztek Road felsõben (csajok feszülõs nõi Road felsõben ... yummy), de láttam "Road Jászberény" feliratú zászlót is! Nem rossz! Ám a party igazi különlegessége viszont mégiscsak az volt, hogy a Rómeó Vérzik pacsirta Koppány fõnök tiszteletét tette a színpadon, a Római Vakáció címû szerzemény közös elõadására. Ez egyébként is személyes favorit dalom a Road-tól, mivel ebben a formában még nem hallottam, igazi kuriózumnak vettem.
Eddig minden oké, de itt jött valami olyan, ami számomra megbocsájthatatlan. A Road és a Rómeó Vérzik közé került, már-már éjfél környékén a Vertigo nevû -elvileg- Metallica tribute formáció. Na most a Metallica amúgy is fantáziátlan zene, de azt hiszem, ebben a formában volt a legunalmasabb. Nem feltétlenül a srácok hibája, hiszen ahol az anyazenekar értékelhetetlen, ott nincs mit tenni. Viszont, ilyen késõn, amikor a Rómeó Vérzikre van rágyógyulva a tömeg, miért kell berakni fárasztásnak, és az emberek elûzésének a Vertigot. Nagyon, és hangsúlyozottan nagyon ötlettelen és meggondolatlan döntés volt. Ebbõl következõen, a Rómeó Vérziket én is csak egyetlen dalig bírtam hajnalban, az mondjuk valóban rendben volt, a Koppányéktól megszokott rafkós Rock N Roll minõségben.

2. nap

Tanulva az elõzõ napi késésbõl, másnap korábban érkeztem, hiszen a szombat ráadásul eseménydúsabbnak is tûnt. El is kaptam a színpadon a Sexcalibur (ügyes név!) zenekart, ahogy azt elõzõ nap egy csinos - és a zenekarhoz tartozó - hölgynek megígértem. Fiatal korukhoz képest ügyesek a srácok, meg kell hagyni, és a saját dolgok mellett a jól bevált feldolgozások is bejöttek, hisz ha az ember fia nem is ismeri a bandát, a feldolgozásokat tudja mihez kötni, így odafigyel. Borzasztó pozitív, hogy nem valami Manson, Metallica vagy hasonló gyenge minõségû dalokat nyomattak, hanem a Summer of 69 (Bryan Adams) és az Right Here In My Arms (HIM) került elõ ! Bomba ! Na jó, az a Summer of 69 nem bûvészkedésre való, azt tessék úgy dögösen keményen eljátszani, kétszer is hallottam élõben Bryantõl, és õ sem sz*rral gurigázik . Mindent összevetve egy roppant hangulatos bemelegítés volt.
Nos, ezután következett a sörpörgõ verseny, ami ugyebár annyit tesz, hogy az ember fia megiszik egy jó pohár söröcskét, elfut az oszlopig, rátéve arra kezét, tízszer megkerüli, és ha valóban tehetséges, még vissza is tud érkezni. Ez utóbbi nem mindig sikerül. Ez egy igen hangulatos momentum egyébként, feldobja az egész mûsort, és valóban kell az ilyen, hiszen ezek nélkül elveszne a fesztivál az átlagosságban. Sörpörgõ letudva, jöhet az a zenekar, akik a plakáton nem szerepeltek. Egy holland - épp ott nyaral -- duóról van szó, akik az egész rendezvény legkülönlegesebb mûsorát adták elõ. Különleges dobokkal, xilofonhoz hasonlító hangszerekkel, gitárral, szintikkel tettek valamit. Valami egészen érdekeset. A tömeg nagy részének nem nyerte el olyan mértékben a tetszését, mint nekem, hiszen õk a rockzenére voltak rágyógyulva, ellenben számomra maga volt a kreatív csoda. Sajnos a banda nevét azóta sem sikerült kiderítenem, pedig valóban kuriózum. Ha nagyon erõltetem, kb. olyan zene, mintha a Depeche Mode és a Monster Magnet összeveszett volna. De tényleg.
Sörivó verseny. Be kell mutatni? Nem. Oké. Amúgy ezt pont nem a legendának számító helyi arc, Rokkerzsolti nyerte, de azért jó móka volt. Az ezt követõ Team Rock Band igen kínos késéssel kezdett, de hát mit tegyünk ha nincs énekes a helyszínen. Ettõl függetlenül a produkció profi volt, Deep Purple, Taurus, Korál klasszikusokkal. Öröm volt hallani, hogy ezek nem elfeledett dalok. Több ilyen elõadásra lenne szükség manapság.
Motorszépségverseny következik. Ilyen nem minden feszeten van, azért is sasoltam mi sül ki ebbõl. A színpad elé szólították a megjelent motorokat, amik közt ugyanúgy akadt sportmotor, mint Harley Davidson. Ami meglepett, hogy két szinte ugyanolyan Indian is tiszteletét tette, és ezek közül az egyik meg is nyerte - közönségtapssal - ezt a megmérettetést.
Jön az elsõ tribute band. A Dust N Bones. Guns N Roses tribute band, szóval nagy tévedés nem lehet, a Guns-t rengetegen szeretik, vagy ha nem is vannak oda és vissza érte, akkor is ismerik. Tisztességes You Cold Be Mine, Nightrain, Sweet Child O Mine, Live and Let Die program. Nem mondom, hogy akkora meglepetés, de mindenképp dögös party volt. Soha rosszabbat ! Velük kapcsolatban még annyit, hogy adnak a megjelenésre, egyrészt mert olyan zenekar, akik tudják, hogy az ott a színpad, tehát nem szandálban meg fürdõgatyában megyünk fel, hanem a színpadon zenészek vagyunk. Másrészt ugye a név kötelez, nyilván.
Az aznapi fõ dobbantást a Beatrice szolgáltatta, akiknek a koncertjét sajnos egyéb kötelezettségek miatt csupán félig sikerült elkapnom, és azt a felét is a már említett holland zenekarral való beszélgetéssel és dõlésig röhögéssel töltöttem, ennélfogva részletesen nem tudok nyilatkozni. Ami viszont mindenképp fontos a Nagyvárosi Farkas, Jerico, XX. Század mellett, az a buli közbeni (meglepetés?) tûzijáték. Frappáns, szemetgyönyörködtetõ, ötletes. Üde színfolt. Elviekben a Beatrice után következett volna még valamiféle verseny, de az õrületes késés miatt inkább gyorsan színpadra került a Kiss Forever Band. Megközelítõleg 20 alkalommal láttam õket, de nem tudom megunni, fõleg, hogy némileg friss programot játszottak, vége újra hallottam a New York Groove-ot is. A végén a Rock N Roll All Nite pedig olyan tömeg-õrületet okozott, amit addig talán csak a 8 Óra Munka örökzöld tudott elérni szombaton.
Ami a közönséget illeti, ekkor kezdett kaotikus állapotot felvenni a történet, ugyanis a csúszások miatt elérkeztünk hajnal 1:30-hoz, amikor is a Pokolgép kezdett. Sok minden lehet ideális, de ez egyáltalán nem az. Ahogy a Pokolgéppel beszélgettünk, õk is hangot adtak ennek, és látszott is, akármennyire legenda a Gép, a nézõsereg túlnyomó része már hazament. És én bár megvártam az új albumról is szemezgetõ, de alapvetõen Újra Megszületnék, Gép Induló, Tépett Madár, A Jel gerincû mûsor végét, picit talán értelmét veszett volt a zárás e téren.
Mindezzel együtt, maga a fesztivál valóban hangulatos, kellemes, felszabadult szórakozást nyújt, és talán némi változatossággal, pontosabb beosztással mégnagyobb ütõereje lehet. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

SHG - www.gportal.hu/shgabor
www.hanyipartifesztival.hu

 

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!