rockgyemantok.hu

Avalon

Az estet a tavalyi év végén megalakított kiváló magyar zenészekbõl álló Whitesnake Tribute nyitotta, õket már volt szerencsém korábban látni/hallani. Elõvették a legnagyobb Whitesnake slágereket, amelyeket hihetetlenül élvezetesen és végig jókedvûen játszva adtak elõ nekünk. Mindenki ámulattal hallgatta Lõrincz Károly énekét, aki valami hihetetlen jó torokkal rendelkezik, ha kell érzelmes és halk, ha kell, óriási erõvel tör belõle elõ. Alapi István gitárszólói profik voltak, aztán meg kell említeni Hirlemann Bertalan dobost, aki a tõle megszokott pontossággal és a rá jellemzõ rezdületlen arccal adta az alapokat, Vedres Joe-t, a másik gitárost és a lelkes odaadással és vidáman basszusozó Takács „Kanóc” Rolandot is. Egyértelmûen remek produkciót mutattak be, nekem nagyon tetszett. Egy baj volt, hogy mint bemelegítõ elõzenekar, csak fél órás mûsoridõt kaptak, de ez a rövid program annál ütõsebb volt.

Utánuk következett a nyolcvanas évektõl mûködõ német kultcsapat The Roxx, melynek énekesérõl ódákat zengnek. A fiúk egységes megjelenésére (fekete bõrnadrágok, fehér ingekkel, egyedül énekesükön terepszínû nadrággal), illetve a frontemberük színpadi mozgására sem lehetett panaszunk. Igyekezett végig pörögni, számomra azonban a hangjával nem igazán sikerült magára felhívnia a figyelmet. Basszerosuk is nagy színpadi fazon, még egy állványra szerelt plusz basszusgitáron is produkálta magát. Különlegessége volt a koncertnek a sörösüveggel eljátszott gitárszóló. Zenéjük igen lendületes, de egyszerûnek mondható, melyet nagy átéléssel próbáltak interpretálni. Hallhattuk a Dominator, Hail You, White Indians, Pleasure, a 2006-os Trigger, RIP, Way To Babylon és Diamonds címû dalokat.

Mindenki türelmetlenül várta a rock legendát, Graham Bonnet-et, aki hatvanas éveiben járó szikár ember, de nagyon jó formában van és hamar meggyõzött arról, hogy valóban hatalmas a hangja. Olyan elementárisan énekelt, hogy attól féltem összeesik a színpadon, mivel többször is levágódott a deszkákra, de mint kiderült, mindez csupán pörgõs, lendületes színpadi elõadásmódjához tartozik. Kísérõzenekara - a Taz Taylor Band - többször elõadott instrumentális nótákat a programban, míg a mester kiment egy kicsit pihentetni hangszálait. Mûsoruk vége felé vettették be a megaslágereket – All Night Long, illetve a Since You Been Gone-t – melyeket igazán jó volt hallani, aztán mindenki ismerte õket, ezért hatalmas ovációt kaptak és a közönség kórusban kísérte végig. Igazi csúcspontja volt ez a koncertjüknek. Elhangzott dalok: a több, mint hét perces Eyes Of The World – Weiss Heim, Love’s No Friend, Fighters Fist, Radio Luxembourg, Pot of Gold, Chilling Times, Blues – Stargazer, a szintén kellemes hosszúságú Desert Song – Rock Bottom, Happy Hour, Wall of Sound, Ufozzy Medley – Caffeine Racer, az 1996-os Welcome To America és a Lost in Hollywood.

Köszönöm az élményt, valamint a LiveSoundnak, hogy a hátborzongatóan éneklõ Graham-ot elhozta hozzánk!

Fotók a http://www.kep.tar.hu/rockgyemantok találhatók.

-Hajós Maja -