rockgyemantok.hu

Kultiplex-Budapest
2001. április 14.

Elõször is köszönet jár Manitounak és Fõnöknek, egyrészt a vendéglistáért, másrészt pedig a fantasztikus estéért! Sajnos nagyon ritkán jutok el a Mood koncertjeire, így a lemezbemutatót nem hagyhattam ki! A Kultiplex nekem új volt, megmondom õszintén nem sok jót hallottam róla, de ez nem vette el a kedvemet attól, hogy mégis csak "tiszteletemet tegyem" a helyen azon a szombati napon. Végül is a hellyel nincsenek nagy gondok, talán egy kicsit ki lehetne kupálni, na meg egy ruhatár sem ártana! (Gondolni kellene azokra, akik esetleg az ország másik felébõl érkeznek nagyobb pakkokkal!)
Számomra az est elsõ figyelemre méltó bandája a Korog volt. (A Gholgoth és a Testimony háza táján nem igazán vagyok járatos, úgyhogy bocsi, hogy õket most hanyagolom!) Visszatérve a Korogra, a zenekart most láttam másodszor: elõször a tavalyelõtti Szigeten volt hozzájuk szerencsém, és már akkor megfogott valamilyen szinten a produkciójuk. Pedig aztán rájuk tényleg nem az jellemzõ, hogy az ember a koncert után a hallott számokat dúdolgatja! Ezen az estén azonban rájöttem, hogy nem is olyan nehéz befogadni a zenéjüket, hiszen amellett, hogy iszonyú komplex, megtalálhatóak azok a dallamok, amikbe bele lehet kapaszkodni. A régi nóták mellett újakat is játszottak a srácok (igaz, nekem az összes újdonságnak számított), amik ha nem is mozgatták meg annyira a közönséget, de mindenképpen becsalogatták az embereket a terembe. Az énekes nem csak jól énekel, de kitûnõen elõ is tudja magát adni a színpadon. Az biztos, hogy ez a banda senki számára sem közömbös!
...aztán megjelent a Mood teljes "legénysége" a színpadon, és elkezdõdött egy újabb fergeteges, hamisíthatatlan Mood buli! A hangulatos intró után sorra hallhattuk a híresebbnél híresebb himnuszokat . Az, hogy az új lemez milyen telitalálat, már ott el tudtam dönteni, sõt, amikor késõbb meghallgattam a korongot, még emlékeztem is számokra. A legnagyobb új élmény mindenképpen a címadó szám volt (milyen jó, hogy az elõzõ lemezen is a Wombocosmic a "best of"!), mai napig elõttem vannak a színpadkép egyes mozzanatai. A rajongókat sem kellett félteni, õk is feltalálták magukat, jó páran át is adták magukat a stage diving örömeinek, így az is elõfordulhatott, hogy a közel másfél óra alatt volt olyan egyén, akit többször lehetett látni a deszkákon, mint a küzdõtéren. Én személy szerint gyenge nõként megelégedtem a hátsó sorok adta lehetõségekkel, és maradt a táncolás. Mindenesetre óriási élmény volt hallani a Glow Burn Screamet, a Burning Slowt, a Wombocosmicot, az Engine is Burninget, a Blindseeinget és még sorolhatnám... A Downról lemaradtam, miközben a hazautazásomat intéztem, úgyhogy utána mérges is voltam magamra, hogy elhalasztottam ezt a ritka pillanatot. (Azért nem mindennap lehet hallani az egyik kedvenc külföldi bandámtól nótát egy magyar zenekar tolmácsolásában!) Azt hiszem ez az élmény most egy ideig tartja bennem a lelket, amíg megint el nem jutok egy jó kis Mood buliba, ha elõbb nem is, de a Szigeten biztos megnézem õket!

Héda