A IV. Egri Rock Fesztivál május 22-én került megrendezésre a borairól híres Szépasszonyvölgyben. Sokan érdektelennek tarthatnák, ha csak felületesen szemlélik: hiszen nem tartozik a leghíresebb fesztiválok közé, az Isten háta mögött van, 1 napos és ráadásul 1 színpados. És mégis, nem egy olyan fiatallal találkoztam, aki 150-200 kilométert utazott ezért a rendezvényért, úgy, hogy még életében nem járt Egerben és nem is tud hol aludni… Hát ekkora húzóereje van ennek a zenei találkozónak. És nem csak észekról (Miskolc, Kazincbarcika...), hanem keletebbrõl is (Debrecen, Nyíregyháza) érkeztek rockzenére éhes emberkék.
A Rimon nyitotta a fellépõk sorát, bár fél 5-körül még nem voltak olyan sokan, s azok is inkább egy borospincét látogattak meg a bulizás elõtt. A Remors-ra már többen voltak kíváncsiak, de a Cross Borns színpadra lépését még többen várták. A fantasy világ szerelmesei már a hangolásnál a színpad elõtt tömörültek, hogy közelrõl lássák imádott zenekarukat. Lasssan felcsendültek Középfölde dallamai, s a közönséget pár percre egy másik világba repítették.
A De Facto-t sajnos nem hallottam, mert a Cross Borns öltözõjében töltöttem az idõt. De a Blind Myself-re mindenképp ki akartam menni, mert már sok jót hallottam róluk. Hát, nem csalódtam… Ilyen zúzást rég nem láttam, a pogózó tömeg közelébe sem mertem menni. Ezek a srácok gyilkos tempót diktáltak, a színpadon pedig annyit mozogtak és ugráltak, hogy azt hittem, összetörik a berendezést.
Mivel kezdett egyre hidegebb lenni, jobbnak láttam hátra az öltözõkhöz. Ekkor a Depresszió már készülõdött a fellépésre. Egyre nagyobb lett a tömeg a színpad elõtt, a közönség lázban égett. Aki nem fért közel, az a magasabban fekvõ korlát mögé állt, haját rázásra készen tartva. Az új „kedvencek” hozták szokásos formájukat: tempós dallamok, slágeres nóták, ízelítõ az új albumról, minden volt. Az elején még dideregve ment ki a banda, de pár perc zúzás után máris nem fáztak annyira. Ha jól emlékszem 12 számot nyomtak, plusz a ráadás, de nagyon kevésnek tûnt, fõleg azoknak, akik imádják a Depi zenéjét.
Utánuk a Black-Out következett. Nem is kell mondanom, hogy a legtöbb lány náluk volt a színpad elõtt, mert mindenki közelrõl szerette volna látni az énekest, Kowalksyt. Én beismerem, most hallottam és láttam õket elõször élõben, és nagyon megtetszett, ahogy játszanak. Eleinte úgy éreztem, hogy rossz választás volt õket tenni a fõzenekar elé, de idõvel megváltozott a véleményem.
Az Ossian éjfél körül lépett fel, mikor már korom sötét és hideg volt, ráadásul az esõ is elkezdett esni. Azt hittem, itt a vége, most mindenki haza fog menni. Ehelyett olyan tombolást levágtak, hogy öröm volt nézni. Az ülõhelyeknél 1-2 esernyõ kinyílt, ám a többséget nem zavarta az égi áldás.
A rossz idõ ellenére tényleg nagyon jó buli kerekedett ki a kora délutáni pangásból, és ahhoz képest, hogy május volt, igazi fesztiválhangulat uralkodott el az embereken. Hajnali kettõ körül pedig következett a több órás gyaloglás hazafelé, vagy csövezés valamelyik állomáson…Ahogy azt már megszokhattuk: :)
Kovács Tünde
| 
