Sziget, Nagyszínpad
Nincs könnyû dolgom. Egy olyan fesztiválról, mint a Sziget fesztivál, nehéz írni. Végülis, mivel csak egy napra mentem, akkor is a KoRn miatt, azért olyan végzetesen nagy bajban nem vagyok. Bevezetésül még annyit azért megjegyeznék, hogy régen iszonyatosan nagy KoRn fan voltam. Tényleg, még magam is rácsodálkozok, hogy mennyire elvakult KoRn-os voltam egykoron. Bár azóta jópár év eltelt, és fanatizmusom is elhalványodott, azért a múlt kötelez. Én is roppant mód vártam, hogy részese lehessek a csodának. Mondjuk nyilván szerencsésebb lett volna a 90-es évek vége, az ezredforduló eleje felé elhozni õket. Szinte minden évben felröppent a hír, hogy eljönnek kis hazánkba, de aztán persze sose sikerült tetõ alá hozni a bulit. Így aztán nem is csoda, hogy kikerült a bejáratra a megtelt tábla. A Tankcsapda melegítette be a bulit, jóformán csordultig teli nézõtér elõtt. Mindez alatt gondosan körbejártuk nem egyszer a színpadot, apró réseket keresve, illetve abban bízva, hátha kidugja valaki az orrát a bakersfield-i suhancok közül. Így utólag, enyhén szólva naív dolog volt bármiben is reménykedni...
Amúgy nem voltak a legjobbak a koncert elõjelei: Head kilépése, az új gitáros (az Otep-bõl) nem szerepelhet a színpadon (???), stb. De persze reménykedtünk, hogy odateszik magukat a srácok. Sikerült elég jó helyet megcsípnem - középen, az elsõ 10 sor környékén. Király! Sötétség, csend, majd kezdés. Here to stay! És be is indult a húsdaráló. Hatalmas nyomulás, együtténeklés. Ígéretes kezdés. Bár a sound-tól nem lett tele a gatyám (pedig ez lett volna a minimum), de nem ez volt a legnagyobb baj. Lement még 1-2 szám, majd jött az õskáosz. Eltûntek a színpadról, majd percekig a nagy büdös semmi. De semmi! Majd kijött Fieldy, elkezdett valamit molyolni a bézen, játszott Metallica-t is, de valahogy tök bénán jött le az egész, látszott, hogy kínos az egész. Aztán beszállt David is a témázásba, így kezdtek bele a Porno Creep-be, ami aztán nagyon rosszul abba lett hagyva, aztán színpadról újra le, megint semmi. Na itt már aztán jött a tömeges füttykoncert, anyázás, meg ilyesmi. Extra gáz. Aztán egyszer csak mindenki kint, és mintha mi sem történt volna, folyt.köv. A pofám leszakad, azért valamit vartyoghattak volna a közönségnek, hogy sorry. Ez lett volna a minimum... Megy a show... Show??? Unott rutinbuli a kötelezõ slágerekkel: A.D.I.D.A.S., Freak on a leash, Got the life Lelketlen produkció. Hatalmas pontatlanságok (fõleg a Did my time-ban), csúszások, aztán volt, hogy nem szólt a gitár, úgy ment a szám, ekkor Munky gitárt lebasz, majd másikat felvesz... Hihetetlen. Ennyi gányolás még egy kezdõ zenekar legelsõ koncertjén sincs, nem hogy egy amerikai megaszupersztár csapatnál! Bár végigzúztam/énekeltem a bulit, de belül éreztem, hogy ez X gáz. Bár voltak jobb periódusai is a koncertnek, mint például a skótdudás Shoots and Ladders, ami végül átcsapott a Metallica One-jába, vagy az ütõs Somebody Someone, de voltak nagyon nagy mélypontok is: Pink Floyd feldolgozás, sacper 10 perc totális melankólia a buli kellõs közepén. Hát nem tudom erre mi szükség volt, egy amúgy is erõsen rövidített koncerten. Aztán nyomtak új számot is (Hypocrites), nulla felkonf, klisé szám, köszi szépen. Meg amúgy is elég érthetetlen volt, hogy majd minden szám után eltûntek néhány percre, közben persze síri csönd... Majd a végén jött a Yall want a single, hatalmas közönséghergeléssel, "mindenki mutasson egy fuck off-ot", meg Jonathan egy rendkívül lelkes pillanatában tudtunkra hozta, hogy mennyire örülnek, hogy itt lehettek, aztán csá. Nulla ráadás, nulla, nulla, nulla... az egész! Röviden ennyi, amit fel tudok idézni. Amúgy is, szinte rögtön elfelejtettem volna legszívesebben az egészet.
És most röviden nézzük át a koncert utóéletét. Azzal kezdõdött minden, hogy állítólag összevesztek idefele jövet, külön kocsival is jött mindenki, majd egymáshoz se szóltak egy szót se a koncert elõtt. Összevesztek??? Miért kik õk, primadonnák? Azt hittem profi zenészek... A másodgityós szerencsétlen srác végig a hangfalak mögött nyomta (tiszta szégyen), David Silveria dobos szerint az õ pontatlansága nagy szerepet játszott a balul sikerült buliban. Aztán van olyan hivatalos közlemény is, miszerint új volt a KoRn technikai csapata, és õk voltak balfaszok, meg Munky gitárja (vagy effektje?) is rakoncátlankodott. Ez mind szép és jó, de még mindig nem ad magyarázatot a botrányos játékra, kifejezéstelen arcokra, a lelketlen játékra, totál sablon rutinbulira. Ennyit érdemel a magyar közönség? Szerintem azért ez elég gáz, fõleg azt nézve, hogy most voltak itt elõször, és mennyien jöttek el a Szigetre csak miattuk.
Igazából már évek óta nem vagyok rajongója a csapatnak, de ezzel a koncerttel teljesen el is vadítottak maguktól. Az azóta tett nyilatkozatokkal, és a botrányos új lemezükkel pedig teljesen el is vágták magukat nálam. Hogy egy frappáns idézettel zárjam soraim: "My childhood is gone" Igen, engem már nem etetnek meg/be.
Csabi