Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon


Mezõtúr

 

Visszaköltözött a fesztivál Mezõtúrra - kecskeméti lévén a legnagyobb sajnálatomra, így a munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt csak a fesztivál zárónapjára tudtunk ellátogatni, de azt hiszem, ez az egy nap is bõven megérte...
A délutáni program számunkra a fanzine találkozóval kezdõdött a Zenészklub sátorban, ahol a tavalyi hagyományokat folytatva a hazai underground újságírás színe-java képviseltette magát, és mindenféle okos dolgokat beszélt.. :-)
Aki kihagyta azt ezt követõ Cadaveres De Tortugas közönségtalálkozót, az nagyon sajnálhatja! Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a csapat magánéletérõl, mint pl. hogy Szabit hétközben láncon kell tartani, Kecskés Petit óránként nyugtatózzák, Perso pedig Fehérvár központjában szokott vérfürdõbe boruló vaddisznóvadászatokat tartani...
A zenei programok számomra az Action nagyszínpados fellépésével kezdõdtek. A tûzõ nap ellenére is jó kis - bár rövid - bulit nyomtak Szaszáék, melynek vázát a legutóbbi zöld-fehér album dalai adták. Eléggé érezhetõen visszakanyarodtak a nekik igazán jól álló mocskos rock irányába, még az Összeomlásról játszott dalok (Sitten, Mindenki megdõl) is ezt a felfogást tükrözték.
Az õket követõ Blind Myselfnek megint nem volt szerencséje az idõponttal, ismét világosban láttam õket... A némi változáson átesett banda bulijára viszont már kezdtek gyülekezni az emberek a színpad elõtt, és aki ott volt, az lelkesen csápolt is, sõt Gergõ kérdésére egytõl-egyig bevallották, hogy már a kezdetektõl fogva követik a Blind Myself munkásságát.
Én eközben a Music Garden színpad felé vettem az irányt, ahol épp az AC/DC játszott... Legalábbis elõször ezt hittem. Közelebb érve derült ki, hogy a Józanészek nyomják éppen a Money Talks-ot meglepõ élethûséggel. Sajnos ez már épp a bulijuk vége felé történt, de azt megjegyeztem, hogy õket legközelebb nem ér elmulasztani.
Némi pihi és sör után épp a Hybrid produkciójának végét kaptam el, és bár köztudomásulag nem vagyok egy nu metal fan, õk azért jól csinálták.
A Le Panic is jó kis bulit nyomott, ráadásul elég szép számú közönség elõtt, és ez láthatólag a lelkesítette a fiatalokat is.
Ezután közel egy órán át várakoztunk arra, hogy bejuthassunk a nagyszínpad mögé, ahol az est sztárvendégei adtak sajtótájékoztatót. Ez amúgy érdekes volt, mert az elsõ hírek még arról szóltak, hogy a helyszíntõl 60 km-re lévõ Szarvason lehet majd Igorékkal találkozni. Ennek örömére többen el is indultak, hogy odaérve kiderüljön, hogy a tájékoztató mégis Mezõtúron lesz, ahová ráadásul külön akkreditáció szükséges - a lényeg, hogy a mega-kavarás után végül összesen 17-en juthattunk be egy kis beszélgetésre brazil kedvenceinkkel. A szervezõk mentségére szóljon, hogy ez a dolog nem rajtuk múlt...
Amíg a színpad mögött várakoztunk, addig az Anima Sound System szórakoztatta a közönséget, és bár nekem semmi bajom a csapattal, azt nem nagyon értettem, hogy miért õk játszanak a thrash legenda elõtt...

Aztán csak elérkezett az est fénypontja, és a 22.50-es tervezett kezdéshez képest jó félórás csúszással színpadra lépett a SEPULTURA! Azt hiszem, a jelenlévõ többezer ember nagy része arra volt kíváncsi, hogy milyen is a Sepu Max nélkül. Szerintem bivaly volt! Az igaz, hogy a hangerõvel eléggé fukarkodtak, ennek ellenére iszonyat bulit kerekítettek Andreasék.
Az intró után az új lemez egyik leghúzósabb dalával, a Corrupteddel nyitottak, hogy aztán rögtön együtt üvölthessük Derrick úrral azt, hogy "Face - The Enemy, Stare - Inside You...", azaz a Slave New World-öt. Kezdtem érezni, hogy a nyakam nem nagyon fogja bírni ezt a tempót, így a következõ pár számot csendes figyelemmel követtem (Propaganda, Attitude, Apes of God, Choke, More of the Same), de mikor a Desperate Cry következett, ismét beindultam, hogy az ebbõl átvezetett Biotech Is Godzilla-ról ne is beszéljek. A hangulat már a tetõfokán hágott, amikor jött a zseniális Inner Self - Beneath the Remains páros, utóbbi rendesen begyorsítva nagyot szakított. A We Who Are Not As Others örlése után pedig csak kapaszkodtam a Troops of Doom alatt, ahol Derrick is gitárt akasztott a nyakába. Mindenki kedvence, a Refuse/Resist után a másik favorit, a Territory érkezett, és Igor hátul ezúttal sem kímélte a bõröket, ez is jóval tempósabb volt, mint a lemezen, bár ez egy Sepultura koncerten számomra egyáltalán nem meglepõ... Volt aztán még Sepulnation, majd az Arise és a Dead Embrionic Cells, végül ráadásként megkaptuk az új album állat nyitódalát (Come Back Alive), majd a legvégén Roots Bloody Roots zárta az estét.
A hangerõ ugyan végig kevesebb volt, mint azt vártam, ennek ellenére ez a buli (no meg a Roorback lemez is) azt bizonyította számomra, hogy a Sepultura kezd ismét magára találni. Azt pedig nagyon remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni arra, hogy ismét kis hazánk felé vegyék útjukat!

Ákos
Fotó: Vaktor

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!