rockgyemantok.hu

Messenger, Depresszió, Fekete Sereg
Budapest, PeCsa - 2002. február 23.

Újjáalakult az Akela! A farkasközönség számára e kedves hírt a zenekar egy szokásos farkasfarsang keretében ünnepelte meg.
Mit mondjak, ez a buli számomra meglepetések koncertje volt. Elsõ meglepetésemet a belépõjegy jelentette. Ez ugyanis nem volt más, mint egy negyed pakli kártya! (Kár, hogy a fedõlapot tépték el a bejutásnál). A második, kellemes meglepi a nézõk száma volt: bizony teljesen megtelt a csarnok nagyterme. Ennek megfelelõen elég nehezen tudtunk csak bejutni, így a koncertet nyitó Fekete Sereg produkciójáról gyakorlatilag lemaradtunk. Az utolsó nótát sikerült elcsípni, ez alapján pedig nem szeretném értékelni a csapatot. Azért az elõkerülõ pallost volt szerencsém megcsodálni.
A Depressziót már jópárszor láttam, de eddig mindig klubokban. Kíváncsian vártam, hogy mit tudnak kezdeni a nagyszínpad adta lehetõségekkel. Jelentem: a srácok derekasan helyt álltak. A közönség is vevõ volt rájuk, rendesen nyomult a publikum. Egyetlen problémám csak a hangzással volt, meglehetõsen gyengén, erõtlenül szólt a cucc, hátul szinte nem is lehetett hallani. Errõl persze nem a csapat tehet, õk a maguk részérõl derekasan helyt álltak. Csak éppen nem értem a hangmérnököt, hogy az elõzenekar miért nem kaphat normális megszólalást...
Harmadikként a kaposvári Messenger vette birtokába deszkákat, és legalábbis számomra csalódást okoztak. Anno, mikor az Akela felfüggesztette tevékenységét, úgy tûnt, hogy a helyükön keletkezõ ûrt a Messenger töltheti be. Ez nem sikerült nekik, nem sikerült igazi nagy áttörést okozniuk. Nehezíti a helyzetet, hogy az énekes/frontember Nagy Laci is kivált a bandából, így most a bõgõs srác énekel. Szóval e koncerten valami hiányzott a Messengerbõl...
És ha már az elõbb az Akela helyén keletkezõ ûrt emlegettem, azt kell mondanom, hogy ezt tulajdonképpen senkinek sem sikerült betöltenie. Éppen ezért volt idõszerû, hogy a csapat ismét aktivizálja magát. A majdnem eredeti felállással színpadra lépõ zenekar pedig egy szenzációs koncerttel bizonyította, hogy helyük van a magyar rock-életben. Pavelka Gyuszi nélkül állt a deszkákra az Akela, s a koncert elõtt olyanokat lehett hallani-olvasni, hogy nem éppen baráti most a hangulat Gyuszi és a zenekar között.
Na, de beszéljük most már magáról a buliról: hosszas várakozás után végre kialudtak a fények, és fellobbantak a fáklyák a színpadon, hogy fáklyával szálljunk alá a pokolba. Aztán jöttek sorba a jól ismert nóták, és szerencsére a hangzás is hihetetlen mértékû javuláson esett át, bár azt hiszem, a tökéletestõl messze volt, de már élvezhetõvé vált.
Kicsit furcsálltam az elõbandáknál, hogy gyakorlatilag minimális a színpadkép, de akkor azt gondoltam, hogy majd a fõ attrakciónál elõrukkolnak valami frappánssal. Nos, a színpadkép mindössze egy hátul felállított kivetítõbõl állt, amelyen néhol mindenféle farkasok jöttek-mentek, máskor pedig a banda korábbi klipjei forogtak, mint pl. a Fekete bárány nóta esetében is.
A buli közben egy újabb meglepetés: színpadra lépett Schmiedl Tamás, a legendás Moby Dick egykori frontembere, gyakorlatilag haj nélkül... Bár fellépése meg volt hirdetve, azt nem hittem volna, hogy Moby Dick dalokat játszanak majd, rögtön hármat is. A nézõsereg persze élvezte a dolgot, teli tüdõbõl nyomta mindenki Tomival a szövegeket. A hatás nem is maradt el, és Smici rögtön ígéretet is tett a Moby Dick újjáalakulására.
Ismét Fõnök vette át a fõszerepet, és jöttek a legnépszerûbb Akela dalok szépen sorban. Érdekes, hogy az újabb albumok viszonylag hanyagolva voltak, a Fû alatt címû fél-lemezrõl egyetlen dal sem hangzott el. Volt viszont Aggyá pénzt, amivel elvileg a buli záródott volna. Természetesen jöttek a ráadások, ahol újabb, minden eddiginél nagyobb meglepetések következtek. Mint ismeretes, az Akela elsõ turnéján az Omen elõzenekaraként vett részt, még 1991-ben. Ennek emlékére Katona Laci elõbb a dobok mögé kérette Nagyfi Zolit, azaz Kisfit, aztán megjelent jellegzetes sörényével és hangjával tesója, Laci is, majd végül a színpadon termett Kalapács Józsi is, hogy õ énekelje el a Rockrenek születtem címû Akela himnuszt. Volt aztán tüzijáték, petárdadurrogás a végén, végül a zenakar levonuljon a színpadról, bennem pedig megmaradjon az emlék: egy fantasztikus konceret láttam, hallottam, és alig várom, hogy ismét beinduljon az Akela gépezet!
Jó vadászatot!

Ákos

Akela Farkasfarsang

Nagy várakozással álltam elébe ennek a koncertnek. A mai zenei életben semmi sem biztos. Nem lehet kiszámolni, hogy valójában mennyien is lesznek egy-egy koncerten.
Igaz Akela koncert már nem volt 4 éve, és az Akela közönségére sohasem volt panasz hûtlenség miatt.
Szóval izgatottan vártam ezt az estét. Ákos barátommal már fél 1-kor elindultunk Kecskemétrõl, hogy idõben odaérjünk. A várakozás sem volt unalmas: találkoztunk egy pár nagyon jó ismerõssel. Sõt, még 100 Ft-ot is fizettünk folyó ügyeink elintézésére, de akkor ez az összeg bármennyi lehetett volna! Ha-ha!
Közben közeledett az idõ, és izgatottan álltunk be a sorba.
3 elõzenekar volt, de igazából egyiket sem néztem meg úgy, hogy bármiféle véleményt mondhassak róluk. Rengeteg ismerõssel futottam össze, ami mellett képtelen lett volna a fellépõkre koncentrálni. Ezért is sorry a három érintettõl: Fekete Sereg, Depresszió, és a Messenger!
Aztán eljött a várva várt idõ, amikor is elsötétült a terem, felcsendült a szokásosan hosszú intro, és szép lassan megjelent az Akela zenekar. Sajnos Pavelka Gyuszi nélkül, aki ha jobban megnézzük, alapító tagja, és dalszerzõje volt a zenekarnak. Furcsa volt nélküle.
Pávcsi ismét hosszú hajjal volt látható. Pávcsi: ideadhatnád a hajnövesztés receptjét!
Fáklyával a Pokolban... Katona Fõnök álarccal, fáklyával a kezében kezdte a választási farkasfarsangot! Ezután pedig jöttek a jobbnál jobb Akela dalok, a zenekartól megszokott stílusban. Pirotechnikából sem volt hiány, a színpad fölött pedig kivetítõn volt látható a leginkább farkasokat bemutató filmek, valamint a Fekete Bárány dal klipje is!
A koncert közepe után pedig megjelent a Moby Dick oszlopos tagja: Schmiedl Tamás, immáron majdnem kopaszon! Nagy üdvrialgás fogadta, majd eljátszottak három Moby Dick dalt: Körhinta, Beteg a Föld, Ilyen ez a század. Ahogy elfigyeltem a közönséget, Moby Dick koncertre is lenne igény! És ahogy a Fõnök kérdésére Smici elmondta, elképzelhetõ, hogy lesz még a Moby Dick a színpadokon!
Közben Stirlitzet Retek váltotta fel a doboknál, miközben az elõzõ dobos vokálozott addig.
A koncert egyik utolsó dala pedig a Rockernek születtem, ami igazán nagy meglepetés volt: megjelent a színpadon újra Smici, valamint Kalapács Józsi, és a két Nagyfi testvér. Azt hiszem, már ezért az egy dalért érdemes volt elmenni a koncerten.
A számomra pedig a másik élmény, amikor az elköszönéskor Pávcsinál megjelent a két gyereke. Hogy telik az idõ!
Ami viszont számomra meglepõ volt: a zenészek nagyon visszafogottak voltak.
Összeségében, nagyon nagy buli volt, igazán sajnálhatja, aki nem tudott, vagy nem akart eljönni rá. Viszont jó hír, hogy lesz Akela turné, úgyhogy még pótolható az elmaradt távollét!
Végül hadd említsem meg Perkelét a Heavymetal.hu magazintól, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne haljak éhen a koncert napján! Nagyon finom volt a túlélõ csomag! Köszi szépen! Igazi Boszorkány vagy!
Timit pedig azért, mert õ meg a vesénk porzását akadályozta meg! Köszi Neked is!

Rob