rockgyemantok.hu

Pécs, Malomvölgy

Hatalmas várakozással néztem elébe a Rockmaraton Fesztiválnak; nem csak a fellépõk névsora, hanem amiatt is, hogy én most elõször voltam egy teljes hétig Maraton lakó.

Tehát július 7-én barátokkal, ismerõsökkel hajnali 4.40-kor indultunk Kecskemétrõl, alaposan felpakolva.
Különbözõ malõrök után délután 1 óra felé megérkeztünk a Malomvölgyi Arborétumba. Itt meg kellett állnom egy pillanatra. A dombok között, a Malomvölgy alján fekvõ fesztiválterület a legszebb helyen volt, amit csak el tudok képzelni. Jobbról-balról dombok, égig érõ fák....Gyönyörû volt a hely.

Megérkeztünk 13.00 körül, a media pass-t is gond nélkül átvettem, és ezután a sátorállítással voltunk elfoglalva, úgyhogy csak egy félóra múlva értem rá fölnézni magamnak a terepet. Az elsõ pillantásra feltûnt, hogy itt rend van és tisztaság, mert 5 méterenként securityket láttam, a ToiToi-ok (még) karban voltak tartva stb.
Minden reggel 10-tõl beindult a Local Heroes tehetségkutató színpad, és aki kevésbé volt másnapos, tehát tudott figyelni, az egész jó kis bandákat hallhatott! Én majdnem minden reggel ott nyomtam a headbanget, mert
minden nap volt legalább egy zenekar, akikre érdemes lesz figyelni.
Az igazi buli azonban délután 4-5-tõl indult, mert ekkor éledt föl a PécsiEst és a HotDog színpad, nem is beszélve a Nagyszínpadról, amely az elsõ napon a punkoké volt.

Hétfõ,07.07.
A mûsort a szlovák Konflikt nyitotta, majd jött a SKA-Pécs nevû formáció, utánuk az elmaradhatatlan PICSA, és végül a brit Demented Are Go zárta az estét. Én inkább a PécsiEst színpadot céloztam meg, mert az esti program ott jobbnak ígérkezett: este 20.10-kor kezdett a Watch My Dying, akik személyes kedvenceim.
Némi szerelés után bele is csaptak a közepébe; volt Klausztrofónia, Háttal álmodó, és arcba vágó zúzda.
Gaobrék hozták a szokásos színvonalat, a hangtechnikával sem volt semmi baj, de azért látszott hogy már fáradtak...Ennek ellenére a koncert megint félelmetesen jó volt! Utána azért még volt energiájuk egy közös fényképezkedésre...Ezek után átszaladtam a másik sátorba, mert a HotDog színpadon épp kezdõdött az Amadea koncertje. Na, õket is láttam már ezelõtt, pl a tavalyi Gothica Fesztiválon, úgyhogy tudtam mire számíthatok. Az énekes Cser Ági nagyon topon volt, ez hallatszott is a hangján, Sass Marci pedig lazán prezentálta a Mark Janssen-es hörgést: én ugyanis leginkább az Epicához tudnám õket hasonlítani.
Fantasztikus bulit adtak, ezek után meg is vettem mind a két demójukat!

Kedd, 07.08.
Másnap a Subscribe koncertjével kezdõdött számomra a bulizás. Ezt a koncertet élvezet volt fotózni, mivel Bálinték megint odatették magukat, ami a színpadi show-t illeti. Volt acélvázra mászás, ugrándozás, metalkodás, a szokásos õrület. Nekem tetszett, annak ellenére hogy inkább death/goth zenéket hallgatok.
Ezek után szinte az egész estét a HotDog színpadnál töltöttem, mert hatalmas nevek sora volt erre a napra
jegyezve: Sudden Death, Bornholm, Garden of Eden, Drugzone...
Igazából a Garden Of Eden mûsora volt a legélvezetesebb, a Bornholm-é pedig a legsúlyosabb. Sajnos a Drugzone koncertre már elfogyott az életerõm, meg hát némi alkohol is volt már bennem, úgyhogy aludni mentem.

Szerda, 07.09.
A mai nap fõ száma számomra a Sear Bliss és a német Fleshcrawl koncertje volt.
A Sear Bliss 20.00-kor kezdett, ezzel egyidõben a PécsiEst színpadon a Fürgerókalábak vette át a deszkák fölötti uralmat. Én inkább a nagyszínpadnál maradtam, hiszen az egyik kedvencem a hazai black metal banda.
Jól is tettem, mert eszméletlen mûsort adtak: míg az elsõ sorban szorgalmasan pörögtek a hajak, én nekiálltam fotózni. Aztán persze én is beálltam bangelni, és hatalmasat zúztunk a haverokkal!
21.40-kor aztán átadták a helyet a Fleshcrawl-nak, akik alaposan meg is mozgatták a népet igazi old school death metaljukkal. Olyan pusztítás volt ott, amit eddig még nem láttam! Sven Gross énekes igazi bivalyméretû
frontember, akinek olyan öblös hörgések törtek fel a torkából, hogy beleborzongtam. Ez volt az este csúcspontja. Egyértelmû. A németek tudnak valamit...

Csütörtök, 07.10.
Másnap délig dögléssel kezdõdött a nap, aztán a barátnõmmel elmentünk a reggeli sörért és kávéért, hogy kikúráljam az akut másnaposságot és a tegnapi Fleshcrawl buli utáni iszonyatos nyakfájdalmat.
A mai nap is kegyetlen jónak ígérkezett: Dalriada, Rómeó Vérzik, Amorphis...és a Lazulalánc.
Délután a Lazulalánc koncerttel kezdtem a túrát. Nagyon jó volt viszontlátni Tibiéket, és a dabasi gárdát. Az õ bulijukat sajnos kevesen látták, mivel a hõség miatt kevesen merészkedtek elõ az árnyékból. Én újfent mentem fotózni, mivel egyrészt régi barátság fûz a zenekar tagjaihoz, másrészt imádom a zenéjüket!
Ezután futottam a nagyszínadhoz, és némi pihenés, sörözés után kezdett a Rómeó Vérzik. Ez a buli is nagyon tetszett, bár nem az én stílusom a zene. Utána bóklászás, sörözgetés, borozgatás, és már el is jött a Dalriada ideje. Nagyon vártam ezt a koncertet, mert még nem hallottam az új, Szelek címû albumot, de most belekóstolhattam. Volt Szikla legendája, Nap és Szél Háza, Égnek ostora, Tûzhozó....De a régi dalokat is játszották, pl a kedvenceimet, a Téli éneket, a Walesi Bárdokat, a Vérzõ imát, a Védj meg, láng!-ot...
Nagyon profi volt az egész produkció, és most nagyon is jól szóltak! Ismét csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus banda, istenkirály zenével! A Dalriada már nem felszálló csillag, hanem állócsillag!
Az éjszaka csúcspontja pedig a finn Amorphis volt. 3 szóval jellemzem õket: a finn istenek.

Péntek, 07.11.
A mai napon már több pihenést engedtem meg magamnak, mert Dalriadán igencsak szétbuliztam magam..Mihelyt fel tudtam kelni, egy sörrel felszerelkezve elindultam a tehetségkutató színpad felé.
Ismét megérte felkelni, mert így alkalmam volt hallani a pécsi Icethundert, akik igencsak megmutatták a népnek, mit tud a fiatalság. A tagok átlagéletkora 15-20 év között mozog, és Epica-Nightwish vonalú zenét nyomnak, operás ének nélkül. Csak tátottam a számat, mert a billentyûs Schroth Roli úgy vágta a Tuomas féle szintitémákat, mint kevesen ilyen fiatalon! Koncert után oda is mentem gratulálni, mert nagyon tehetségesek!
Ezután hátraarc, és vissza a színpadhoz, mert kezdett a másik nagy kedvencem, a kaposvári Morpheus.
Vége volt a Morpheus koncertnek, és húztam is át a nagyszínpadhoz, mert az élõ legendákat látni akartam.
20.00-kor kezdõdött a Mobilmánia koncert, amely egyedülállónak számított: együtt lépett színpadra Vikidál Gyula, Rudán Joe, és az összes volt P.Mobil tag. Azt a hangulatot elmondani nem, csak megélni lehet: az 50-es korosztályból sokan kijöttek, és sok gyereket is láttam az apja nyakában ülve csápolni! Számtalan sláger elhangzott, és Vikidál bácsi igencsak meghazudtolta a korát: ugrált a színpadon és évtizedek rutinjával nyomta a show-t.

Szombat, 07.12.
Az utolsó nap már teljes punnyadással telt, este csak egy figyelemre méltó zenekar maradt,
akiket ismertem: a Teurgia. Este 22.00-re bevágódtunk a HotDog színpadhoz egy kedves barátommal,
vártuk a kezdést. A szimpatikus basszer srác hatására bementem a kordon elé fotózni, és ennek egészen király képek lettek az eredményei. A koncert pedig maga volt a megdöbbenés: eddig egyszer láttam õket, a Gothica Feszten, de ott nagyon szarul szóltak, a hangosítás miatt, és nem lehetett élvezni a koncertet.
Itt viszont csak úgy döngettek, és igazi ökölcsapás volt az arcba. A Teurgia mellesleg pogány black metalban nyomul, ennek megfelelõen a sátor tele volt festett arcú minisátánokkal, csakúgy, mint gothokkal.
Én is, goth lévén, nagyon-nagyon élveztem a koncertet, ez volt az 5. a héten, amire szívbõl headbangeltem.

Köszönet a szervezõknek a rengeteg befektetett munkáért, mert abszolút megérte: ilyen színvonalas fesztiválon még nem voltam, ahol ennyi király zenekart hívtak el, és ilyen csodás környezetben bulizhattak egy hétig a metalosok/rockerek!

-Fester-

További képek a Baon.hu oldalán itt