PeCsa, 2002. 03.02.
Bevallom férfiasan, a második FF farsangon fellépõ zenekarok közül csak a házigazda érdekelt igazán. Ezért az elõzenekarokról nem is tudok sokat mondani, max. felsorolás-szinten.
Elsõként a Faceman lépett fel, akikrõl azt hallottam, hogy jók voltak. Majd a holland Agresión következett, akik szintén nagy sikert arathattak, ezt abból gondolom, hogy amikor a végén Pityesz felolvasta a fellépõ zenekarok nevét, az egyik legnagyobb tapsot a hollandusok kapták. A Neck Sprain mûsorára már odaértem, és itt jegyezném meg, hogy ritka az olyan fesztivál, ahol ennyire pontosan tudnák betartani a kezdési idõpontokat, ezért hatalmas pluszpont a szervezõknek! Szóval "Nyakficamék" hármasban is megállták helyüket a színpadon, és jól megmozgatták a közönséget, amit az utánuk következõ Ektomorf még tovább fokozott. Az Alvin és a Mókusok mûsorába belepillantva pedig pogózhatnékom támadt, pedig sose csináltam olyat! :o)))))
Aztán néhány perccel 11 után kilépett a színpadra a Berlinbõl hazatért Fresh Fabrik, és mindenféle cicó nélkül a húrok közé csaptak, és egy kicsit olyan feelingem volt, mintha a Massive Attack lenne színpadon. Rögtön elsõként egy új dalt hallottunk, és az este folyamán ezt még vagy 5-6 másik követte. Köztük egy a "Berlin" címet viselte, vajon miért is? :o)) Biztos élvezhették a fiúk az ott tartózkodást. Általában az új dalokról elmondható, hogy a verzék sokkal dallamosabbak, a refrének pedig sokkal zúzósabbak, mint eddig, és kicsit depisebb a hangulatuk. Egyelõre a This Time tetszik legjobban, de lehet, hogy csak azért, mert ezt hallottam eddig a legtöbbször. Az egyik új dalt pedig Pityesz a két nap múlva születésnapját ünneplõ édesapjának ajánlotta, aki állítólag szintén ott volt a nézõtéren.
A Drive My Hand-rõl, mely néhány napon belül Hollandiában is megjelenik, játszották a Wide open eyes-t, a Lamentationt (ez alatt volt egy kis közjáték is, miszerint a "jól ismert" és fõként a Szigeten közkedvelt biztonsági szolgálat emberei megint nem hitték el, hogy aki bodysurf-özik, az nem biztos, hogy közellenség, és ismét az öklükkel próbáltak érvelni, mellyel a "Magyarországon divat, hogy 2600 Ft-ért még jól szájba is vágnak!" és a "Még kérdezik, hogy miért vagyunk Balkán!" megjegyzéseket váltották ki Pityeszbõl, aki viszont nagy tetszésnyilvánítást kapott a közönségtõl. ), valamint a Drive my hand-et, a Voilát és a Gethsemane-t - és itt kell hangot adnom Pityesz második, sokkal kevésbé tisztességes akciójának. Ugyanis a Gethsemane refrénjére másodszor a Superbutt "Lust Kills"- ének refrénjét énekelte rá, ami szerintem igencsak erõs volt, fõként hogy Vörös Andris is ott volt a nézõtéren...
A Nerve album néhány dala - Shorty, Fight, az egy szál dobalapra Pityesz által zseniálisan végigrappelt Goofy és a koncertzáró Taptap - is szerepelt még a mûsoron, mely azonban így sem volt több egy és negyed óránál, melyet én igencsak keveslek. Szóval nem volt rossz koncert - a közjátékoktól eltekintve - és a zenekar (leginkább Pityesz és Szabó Andris) teljesítménye egyre jobb a színpadon, én mégis egy kis hiányérzettel távoztam a VicLaz által fémjelzett Rock-disco elsõ hangjaira (melyek baromi messze voltak a rock-tól) a csarnokból.
BTimi