rockgyemantok.hu

Július végén, Hegyalja után csak szusszanásnyi idõt hagyva ismét elkezdõdött egy ifjúsági fesztivál a keleti régióban. A neve: KOTTA . Ez a különbözõ országos klubokat egyesítõ rendezvény rengeteg programot ígért. A megszokott esti koncerteken kívül voltak filmvetítések , sportolhattunk, elõadásokat hallgathattunk , és nem utolsósorban újabb jó lehetõséget kínált, hogy fiatalok fiatalok között üssék el az idõt, itt Hajdúböszörményben. Az immár 13. alkalommal megrendezett fesztivál jelszava továbbra is a régi: Aki a KOTTÁ-t szereti, rossz ember nem lehet!

2004. július 28., szerda, 0. nap
Mint ahogy azt a fesztiválokon megszokhattuk, ilyenkor esõbõl sosincs hiány kis hazánkban... Hát ez most sem volt másként. Már a KOTTÁ-t megelõzõ napokon zuhogott az esõ, ami megpecsételte a rendezvény további sorsát is. Ugyanis rengetegen tettek le azon elképzelésükrõl, hogy a hajdúböszörményi Fürdõkertben töltsék a következõ pár napot... Mit mondjak, a szakadó esõ, a sár és a hideg engem sem túlságosan vonzott volna. Ezért a helybeliek elmondása szerint a szokásosnál jóval kevesebben verték fel a sátraikat a kezdetekkor.
Mikor én megérkeztem az ismerõseimmel, már ment a Smileland a Soproni Ászok Nagyszínpadon. Ám úgy döntöttünk, hogy inkább szétnézünk a fesztivál területén. Hátramentünk megnézni a kisszínpadot, de helyette csak egy felállított sátrat találtunk. Hát ez van, ez a 0. nap... Visszamentünk a Teraszra, ahol az ingyenes Ruhatár, az Információ és a Zöld Teaház volt megtalálható. A Teaházban aznap a Hortobágyról tartott elõadást Orosz Ibolya és Horváth Tibor. De ekkor már a Nagyszínpad elõtt tömörültünk, mert a fellépéshez készülõdött az AB/CD zenekar, akik (nehéz kitalálni) AC/DC feldolgozásokat adtak elõ. Mivel mindannyian szeretjük ezt a legendás bandát, úgy éreztük, ezt nem hagyhatjuk ki. Bár a beállás, hangolás miatt sokat késtek, de ez nem az õ rutintalanságukat fémjelzi, ez általános volt a fesztivál többi fellépõjénél is. Úgy látszik az ottani felszereléssel volt valami probléma. De mindegy, a mûsor isteni volt, nagyon jól adták elõ a fülbemászó slágereket, a fellépõ ruhák hasonlóságáról nem is beszélve! A közönség ráadást is követelt, de sajnos a csúszás miatt erre nem volt lehetõség. Ezután a Replika Unplugged elõadása következett, majd a Nyers lépett színpadra. Közben a fák között felállított Party Sátorban is ment a dübörgés, itt a ska, reggae , dub és breakbeat stílusok keveredtek a 4 nap alatt.
Éjjel 11 körül az új énekessel feszítõ Freshfabrik lépett fel a Soproni Ászok Színpadon. Bár elég jó volt az össznépi hangulat, a szakadó esõ még mindig sokakat megakadályozott abban, hogy a színpad elõtt tomboljanak. A legtöbben a Teraszról nézték és hallgatták az elõadást. Én is csak az utolsó számra mentem be tombolni, de úgy néztem ki, mint aki épp a zuhany alól jött... Bár lenyomták az összes régi kedvencemet, azért mégsem úgy szólt, mint Pityesszel. Ezután hajnalban a No Smoking Band ugráltatta meg az embereket. A fáradtság és az esõ kicsit megritkította az embereket, de a különbözõ magyar slágereket feldolgozó együttes zenéjére még mindig jó páran tomboltak.

2004. július 29., csütörtök, 1. nap
Másnap már dél körül kinéztünk, és örömmel láttam, hogy a napsütés meghozta az eredményét, már legalább 38 sátor volt a fák között! :) Szóval kezdett gyûlni a tömeg, de még mindig elég kevesen voltak. A Teraszon a Karaokee és a csocsó mellett kicsit komolyabb elfoglaltságra is szert tehettünk. Ugyanis fiatal kortárssegítõk segédletével kitölthettünk különbözõ teszteket drogról, parlagfûrõl, dohányzásról, párkapcsolatról, stb. . A pláne az volt a dologban, hogy nem csak az volt a jutalmunk, hogy megtudhattunk egy rakás hasznos információt fiatalokat érintõ legtöbb kérdéskörben, hanem tök jó dolgokat is kaptunk cserébe. Minél több tesztet töltött ki valaki, annál klasszabb ajándékot kapott: óvszer, kulcstartó, törölközõ, bögre, zseblámpa, stb. Szóval érdemes volt pár percet eltölteni ennél a standnál, hisz délelõtt úgysem voltak programok, kivéve az elõadást a Teaházban.
A Nagypapa Koktélbárjában minden nap volt filmvetítés is, ezen a napon volt az, amit én személy szerint a legjobban vártam: a Shrek 2! Nem okozott csalódást, legalább olyan jó volt mint az 1. rész, egy picit több érzelmet vittek bele. Eközben a Nagyszínpadon már ment a Hajdúböszörményi Ütõsegyüttes mûsora, így errõl sajnos lemaradtam. De az azt követõ fellépõt semmi pénzért nem hagytam volna ki, mivel már sok jót hallottam róla. Ez pedig a Spatzen Jodler Sextett! Aki ismeri, annak most biztos, hogy mosolyra kerekedett a szája, aki nem annak viszont feltétlenül meg kell õket hallgatni egyszer. Mert errõl nem lehet írni, õket látni kell! Ahogy különleges fellépõ ruháikban bevonulnak, jó bajor módjára sörös korsóval koccintanak, és a középen éneklõ Jódlikirályt, azaz Ifj. Tóth Sándort éltetik.
Ezután átvonultunk a Debreceni Est Színpadhoz, mert kíváncsiak voltunk a Beerfoodra. Elõtte lépett fel a Hurkatöltõ, amirõl sajnos megint lemaradtam... A Beerfood egész jó zenét nyomott, mind a feldolgozások, mind a saját számok jól szóltak. Az általános pangás most is jellemzõ volt a kisszínpadra, de ez nem a zenekar érdemeinek szólt. Kilenc körül átmentünk a Jazzbárba, mert már játszott a debreceni Rocksuliból pár srác. Egész jó kis koncertet adtak, és ízelítõt kaphattunk az ott tanulók/tanítók professzionalitásából. Utána a Frogshow adta elõ unplugged mûsorát, miközben a Nagyszínpadon a Hooligans játszott. A Hiperkarma aznap este nem tudott eljönni és lemondta a fellépést.
A mai nap fõzenekarát az is kitalálhatta, aki egyáltalán nem látta a programfüzetet... Ugyanis feltûnõen megszaporodtak a melegítõs emberkék a városban és a fesztivál területén. Az Anima Sound System rajongók egyencuccban várták kedvencük fellépését, de mint mindenki, õk is késtek. Ráadásul éjfél tájban iszonyatosan nagy zuhé lepte meg a Böszörményben tartózkodókat, nekem is volt hozzá szerencsém (természetesen egy szál ingben, esernyõ és bõrkabát nélkül...). Így ismét átázva, átfázva feküdtem le, de nem baj, a lényeg, hogy kibuliztuk magunkat! :)

2004. július 30., péntek, 2. nap
A pénteki nap igencsak jónak ígérkezett, most is kimentünk már 1 óra körül, hogy szétnézzünk. Nem volt sokkal nagyobb a tömeg, és az általános fáradtság és másnaposság ült ki az arcokra... A Teraszon ekkor fedeztem fel, hogy van hennafestés is. Bár az árak elég borsosak voltak (200-7000 Ft), nagy ábrafelhozatallal rendelkezett a kézmûves leányzó, sõt lehetõség nyílt saját magunk által kreált motívumok felvitelére is. És felbukkant egy másik stand is, ahol szintén teszteket tölthettünk ki, például Agresszivitás szintmérõ, és Mekkora rocker Ön?. A Jazzbárban már délután 2-tõl elkezdõdtek a filmvetítések, ma a Némó nyomábant, a Kóla, puska, sültkrumplit, és a Kontrollt nézhették meg a fesztiválozók. A Zöld Teaházban pedig az ökopolitikáról, a Balkánról, valamint a Mount Blanc- ról hallhattak az érdeklõdõk.
A Soproni Ászok Színpadon a NONA, a Frogshow és a Sun Workshop lépett fel a koradélutáni órákban, a Debreceni Est Színpadon pedig többek között a Butterfly és a Relikvia volt hallható.
Este 7-tõl végre a helyi punkoknak is meglett az öröme, ugyanis az Alvin és a Mókusok kezdett el hangolni a Nagyszínpadon. Alvin és Viki most is aranyos volt, és még a koncert elõtt beszélgettek az emberekkel és kiosztottak pár autogramot. Örültünk, hogy végre van egy olyan naPUNK :), amikor nem esik az esõ, és szárazon tombolhattunk. Alvinék fõleg a régebbi számaikból válogattak, ami sokaknak bejött. A fellépés után a tagok készséggel adtak interjúkat, aláírásokat (elõszeretettel testre:) ), és fényképezkedtek a rajongókkal.
Ezután a Heaven Street Seven-re tombolhattak a csíkos pólós és a banális szövegeket kedvelõ emberkék. Ismét nagyon jól nyomták a srácok, és elõkerültek a legnagyobb slágerek is (Csízbörger, Mozdulj, Hol van az a crazy srác?). Eközben a Kisszínpadon a keményebb zenére éhezõk zúzhattak a Szeg, a Watch My Dying, a Cadaveres De Tortugas vagy a Cool Head Clan zenéjére. Majd egy kis bolondozás következett, ugyanis a Lyuhász Lyácint Bt. Lépett színpadra, ahol felismerhetõ volt a Spatzen Jodler Sextett néhány tagja is...
A KOTTA Fesztivál csúcspontja szerintem a KFT koncertje volt, a Soproni Színpadon 11 órakor. Laár András "jól belegitározott a fülünkbe, mert mi azt szeretjük"! :) A 4 nap alatt ekkor láttam a legnagyobb tömeget a színpad elõtt. Fiatalok és idõsebbek együtt buliztak, az ismerõs dallamokra ritmusra ugrált a közönség. Az Afrika, és a Balatoni nyár hallatán szinte extázisba kerültek az emberek, az utolsó, lassú taktusoknál pedig elõkerültek az öngyújtók is. A NEO-t nem néztem meg, csak messzirõl hallottam, de azt észleltem, hogy a fesztivál törzsközönsége nagymértékben átalakult... A koncert után ugyanis a Terasz átváltozott a diszkósok paradicsomává. Kicsit idegenül éreztem magam, de úgy látszott, a tömeg nagy része jól elvan, egy -két fiú gatyáig vetkõzött, és páran az asztalokon táncolva vezették le jókedvüket. De hajnali 3-4 körül már egész jó kis rock számok is mentek. Ismét hullafáradtan zuhantunk tehát az ágyba, alig várva az utolsó napot...

2004. július 31., szombat, 3. nap
Azt még nem is említettem, hogy a csocsó mellett azért más sportolási lehetõség is akadt a fesztiválon. Egy nagy betonpályán lehetett kosarazni és focizni, a Civil Teraszon sakkozhattak a "lájtosabb" testmozgás hívei, a zuhanyzók mögött kialakított részen pedig Paintballra is volt lehetõség.
A Nagypapa Koktélbárjában megint jó filmeket adtak, többek között a Kill Bill-t és a Magyar Vándort. A Teaházban pedig a környezetvédelemrõl hallhattunk és filmvetítést is tartottak.
Az utolsó nap délelõttje is viszonylag nyugisan telt el, de már délután 4-tõl elkezdõdtek a koncertek. A Kisszínpadon a Szabad Európa Rádió és a Kelet - Nyugat lépett fel, a Soproni Ászok Nagyszínpadon pedig a 30Y zenekar. Délután 6 körül már gyûlt a tömeg a Fürdõkertben, mert a népszerû Eleven Hold hangolt a deszkákon. De az én és a barátaim által legjobban várt koncert 7-kor kezdõdött a Nagyszínpadon. A Depresziós srácok már délután felderítették a terepet, s õk is konstatálták, hogy nem egy nagy rendezvényrõl van szó, és sajnos kevesen is vannak, de hát ez tényleg a bõdületesen rossz idõjárás rovására írható. Mindegy, nekem akkor is bejött ez a családias légkör, nem hiába hívják a KOTTÁ-t Magyarország Legnagyobb Házibulijának... Szóval a Depresszió hozta szokásos formáját és nagyon jó kis koncertet adtak, csak Halász Ferit picit zavarta, hogy nem volt akkora tömeg rajtuk, mint ahogy azt más fesztiválokon megszokhatták. Sõt kifejezte aggodalmukat a városban állítólag terjengõ Hepatitis vírus miatt is, persze vicces formában...Az mindenesetre megnyugtatott, hogy a show végén Zoli, a basszusgitáros azt mondta, neki nagyon bejött a közönség, tetszettek a reakcióink.
Este 8-tól a Black - Out következett, Kowalskyval az élen. Mindenkinek nagyon tetszett, a régi és új számokat ugyanolyan lelkesedéssel fogadták. A Jazzbárban pedig -mint minden este - a Rocksuli mûsorát hallgathatta meg a közönség. A Party Sátorban ezen az estén Electroclash Dj-k nyomatták az ütemet a táncosabb lábú embereknek.
A mai nap csúcspontja a Kispál és a Borz fellépése volt. Mivel elõtte egy közeli kocsmában ücsörögtünk, sietni kellett, hogy visszaérjünk rá. Szinte mindenki késett a fesztiválon a hangolás miatt, úgyhogy most sem maradtunk le sokról. Lovasiék nagyon jó hangulatot varázsoltak a KOTTA utolsó napjára, és eleget tettek a "Vissza, vissza!" kiáltásoknak is. A záróbulit pedig a debreceni Rocksuli szolgáltatta Hair címû rockmusical-ükkel. Nagyon sokan összegyûltek a Nagyszínpad elõtt, de akik távolabb álltak, azok is megmozdultak az ismerõs dallamok hallatán. Bár a KFT közbeni õrületet szerintem nem tudta fölülmúlni, de méltó lezárása volt ennek a négynapos rendezvénynek.

Kovács Tünde