rockgyemantok.hu

After Music Klub

Február 20-án az After Music Clubban játszott az Orthent és a Just Dream zenekar.
Voltam már egy pár Orthent-bulin, úgyhogy kíváncsian vártam, milyen lesz a viszonylag hosszabb szünet utáni
elsõ koncert. Mindig változnak ugyanis, hol a tagság, hol a zene, de leginkább a kettõ egyszerre.
Nagyon profi zenekar, mindegyikük mestere a hangszerének, és ezt bizony meg is mutatják!
A zenéjüket megpróbálták egységesíteni, a prog.rock, a népdalok és a metal egyre szervesebben kapcsolódnak egymáshoz. Sokféle hangulat váltakozik egy dalon belül is, de egyre "fogósabbak". Ez talán nem csak nekem volt újdonság, mivel a közönség nagy része a többszöri táncra való felszólítás ellenére is inkább ácsorgott vagy ült (székek hiányában a földön, viszont közel a színpadhoz). Majd megszokjuk, hogy lehet ropni is:) Nagyon jó volt hallani a Fújnak a fellegeket Tímár Sára énekével. Népdalénekesnõhöz illõen tisztán és erõteljesen énekelt, a konferálásoknál viszont még bátorodhatna:) Volt egy csomó jazz-betét, ahol leginkább a ritmusszekció remekelt. (Orosz Marci dobos amúgy is elég jazzesen vagy jazzrockosan játszik). Ki kell, hogy emeljem Hajnal András basszusjátékát: lenyûgözõ! Nem csak a kétnyakú basszusgitár miatt (ilyet amúgy még nem láttam), egyszerûen imádom az ilyen pörgõs játékstílust, amit pl. a The Who vagy a Yes együtteseknél is sokszor lehetett hallani. Az abszolút favorit Orthent dalom a La Ballerina, azzal a hátborzongatóan gyönyörû gitárpengetéssel (Both Lóránt és Majoros Gábor).
Ének nincs benne, viszont van egy nagy metalzúzás (a Dream Theatert egyébként szeretik), örültem, hogy újra hallhattam élõben ezt csoálatos dalt!
Utánuk a Just Dream zenekar játszott. Õket elõször láttam, és nagyon tetszett, amit játszottak. Saját számaik
közül sok a megzenésített vers (pl. József Attila, Reményik Sándor), de megcsinálták a saját verziójukat a Gyere ki, te gyöngyvirág címû népdalra is (ezt már a Barbaro vagy a Yava is megtette korábban). A színpadkép nagyon változatos volt: a kis termetû fehéringes/feketemellényes énekes mellett a gitáros Ian Astbury-nek öltözött.
A billentyûst látni ugyan nem nagyon lehetett a ládák miatt, viszont egészen jól hallatszott (az azért gáz, hogy a
végén a szólónál valahol elveszett a hang) és szép harmóniaszõnyegeket nyomott a dalokhoz. Valószínûleg a 80-as évek rockzenéjében kell keresni a hatásaikat, azt a hangulatot hozták, de sokkal komplexebben. A dobos például tuti, hogy nagyon képzett, olyan pörgetései, megoldásai voltak, hogy csak néztem! Az énekes Szabó Gyula Gyõzõ királyul énekelt, sokszor eszembe juttatta Kalapács Józsi stílusát, de Geoff Tate-tõl is sokat tanulhatott. Volt két újkori P.Box dal is (a közönségbõl valaki megkérdezte, hogy fog-e menni:), az Ezer év és a Pangea. A P.Box-tól ezeket már sajnos nem fogjuk hallani, úgyhogy nagy öröm volt a két dal, a Pangea lemezt egyébként is nagyon szeretem tõlük.
A végén egy jammelés keretében a tagok bemutatták egymást, szólóztak, és egyesével távoztak. Mikor már a dobos is levonult a közönség közé, szépen visszatapsolták magukat:)
Jó látni ilyen zenekarokat, akikrõl a profizmusuk mellett lerí, hogy élvezik, amit csinálnak!

Képek: S.Varga Ilona - A Lion fotó
http://www.flickr.com/photos/a_lion/

www.orthent.com
www.justdream.hu

- TZ -