rockgyemantok.hu

(tán)feszt!-2007

Amikor tavasszal ténnyé vált a szomorú feltételezés, hogy a kedvenc fesztiválom, a WAN2 nem nyitja meg többé a kapuit, nagyon elkeseredtem, mert felejthetetlen napokat töltöttünk el ott, amelyek fémjelezték kamaszkorunkat.

De szerencsére úgy érzem, megtaláltam a WAN2 utódját, mégpedig egy olyan fesztiválban, ami (még) kevésbé ismert és 3 éves múltjával a "fiatalok" közé sorolható, s a többi hasonló rendezvénnyel szemben a jegyár is igen baráti, 5000ft volt 4 napra, s cserébe végigordíthattuk hazánk legjobb bandáinak koncertjeit.

Sajnos Nyírbátor a közlekedés szempontjából nem a legszerencsésebb, 10:47-kor indultunk Kecskemétrõl és négy óra magasságában értünk a fesztivál helyszínére, idegenvezetõnk Oroszi Gyuri volt, a nagy közönség számára még ismeretlen, de helyi berkekben kedvelt 3 7 gitárosa, akinek ezúton is köszönjük, hogy segített az átszállásokban, olcsó kocsma keresés bonyodalmaiban.

A fesztivál a bátori gyógyfürdõben volt található, ahová ingyenes fesztiválbusz szállította a fesztiválozókat. Az Azfeszt lakók többsége helyi érdekeltségû volt, nyírségi és bihari jó vágású legények és talpraesett lányok, akiket nagyon a szívünkbe zártunk, mert ahogy a bátyám mondta: "olyan õszinte vidéki arcok" . A kis fesztiválok érthetõ módon nem azt hirdetik magukról, hogy kicsi a látogatottság, hanem kis eufémizmussal élve a családias légkört emlegetik, nos erre a helyre ez valóban illett.

De nem csak emiatt volt érdemes ide kilátogatni, hanem a remek koncertek miatt is, amiért dicséret illeti a szervezõket, hogy nem volt csúszás, a koncertek pontosan kezdõdtek, és a technika ördöge sem szólt közbe.

Az elsõ nap számomra legjobban várt koncertje, a tavalyi tehetségkutató nyertesei, a Solution bulija volt, mert eddig amin ott voltam, az hihetetlen jó volt. Most sem kellett csalódnunk, nagyon ügyesek voltak a fiúk, a Draw címû szám, a Subscribe-ból ismert Bálint szereplésével különösen jó hangulatot teremtett.

Õket követte a Cadaveres, akiket én még a "de tortugas"-os idõkben hallottam utoljára, a Fürgeróka turnék kereteiben. Akkoriban még nem nagyon éltem a keményebb hangzást, de most már igazán jól esett hallgatni õket, a „kiszámítható” zúzós részekkel. De a (por)rugdosásnak, fejrázásnak, táncolásnak még nem lett vége.

Éjfél elõtt pár perccel színpadra lépett a Guilty Parties, a Subscribeból avanzsált Rage Against The Machine. Aki szereti ezt a kultusz zenekart annak biztos nem okoz csalódást ez a tribute banda. Szóval a Guerilla radio adását max hangerõre tekertük erre az egy órára és minden illetékes meglobogtatta képzeletbeli illetve valóságos raszta tincseit.

A fiúkkal másnap is találkozhattunk, ezúttal már saját számokkal, amiket már unásig hallgattunk, de még mindig szeretjük. Most még inkább, hogy közeledik az új album, amirõl szólt egy-két dal, és hallva azokat egyre izgatottabbak vagyunk. Aki nem volt ott, sajnálhatja, mert a poron kívül kellemes dallamokkal a fülében térhetett nyugovóra.

A pénteki napra gyûlt össze -nem véletlenül- a legtöbb ember, hiszen nem kisebb zenekar látogatott ki ideiglenes otthonunkba, mint a Tankcsapda. De ne szaladjunk ennyire elõre, ugyanis ez a nap kedvezett azoknak is, akik alaposan szeretik kitáncolni, ugra-bugrálni magukat kellemes ska-punkos-reggaes dallamokra. A zenekarok sorát a Skafunderz nyitotta, a a tõle megszokott lendülettel és hamisíthatatlan ska hangulattal. Õket nem néztem végig, mert a Thermál színpadon a Neck Sprain adta a talpalávalót, igaz, itt kicsit másképp járták a táncot a fiúk, és kevésbé a lányok a vastag gitárhangokra.

Utána megnyugvás volt a fülnek, és mint mindig, élmény a léleknek a Hiperkarma koncert. Bérczesi Robi talán kicsit több hangulatfokozót vett magához a koncert elõtt, de szerencsére ez koncert minõségén mit sem rontott, sõt, olyan rögtönzött performanszot láthattunk, hogy aki ott volt, az úgy érezte, hogy ha az élethez lenne aláfestõ zene, az csak Hiperkarma lehetne. Nekem a legnagyobb koncert élményem volt, pedig az utóbbi 3 évben nem rukkoltak elõ új albummal, ami nekünk rajongóknak nagy szívfájdalom. Ennek hangot is adtunk, a közönség a koncert végén egy emberként kiabálta, hogy "új album, új album".

A Honeyballnak nem volt könnyû dolga, hiszen mindössze 30 perce volt, hogy bitorolja és marasztalja a közönséget, hiszen színpadra állt a fesztivál leginkább várt zenekara a Tankcsapda, akik rengeteg embert mozgattak meg, s jól ismert dalaiktól lett hangos a környék. Kétségtelenül az Azfeszt legnagyobb bulija volt, lelkes közönséggel, kis hazánk legnépszerûbb rock nótáival és azok profi elõadóival.

Levezetésként a Testi Egyenleg nyújtotta a talpalávalót és aki még bírta szusszal a TCS után, az bizony ott ropta a színpad elõtt hajnalig. Számomra ez volt az Azfeszt utolsó koncertje, mert sajnos az utolsó napra már nem maradhattam. Mindenesetre a tehetségkutató eredménye számomra nem volt meglepõ. A Kelly hits the blue sky nagyon kellemes, mindenki számára hallgatható, befogadható zenét játszik, õk nyerték meg az idei versenyt. A második helyezett, a Tech-no-logic, akik kecskeméti rock cafe-s tehetségkutatón is bemutatkozott, és elég meggyõzõen szerepeltek ahhoz, hogy gondoltam, hogy még sokat fogok hallani róluk és rendkívül technikás zenéjükrõl. A Kiabátort szintén egy tehetségkutató gyõzteseként ismerhettem meg õsszel Szegeden, fiatal koruk ellenére a srácok szülõvárosuk egyik legismertebb zenekara.

Mindent összevetve egy nagyon ígéretes jövõvel rendelkezõ fesztiválon lehettünk együtt, ahol ugyan nem világsztárok adták át egymásnak a mikrofont, hanem a mi hazai legjobbjaink, remélem jövõre még több zenekar kap fellépési lehetõséget.

Õszinte szívvel ajánlom tehát minden rock zene kedvelõnek ezt a fesztivált, amit leginkább a Macskanadrág soraival tudnék jellemezni: "Együtt vagyunk megint, mint egy nagy család, nekünk már nem számít a holnap, az élet ilyenkor röhögve felénk int. Ez nem az a party, ahol a nyál csorog, mi a szerepünket nem játszuk túl (...) A mai program:szórakozás, ez egy vidéki rock&roll"

-Zsó-