Vörös Yuk, 2009.03.20.
Volt már több Power Rock Girls is a Yukban, hol a vörösben, hol a kékben. Az ideit március 20-án rendezték meg a Vörös Yukban 4 zenekarral, akik közül hármat sikerült megnéznem, mert a Sugarpeas-t lekéstem.
Épp az Asylum beállására érkeztem meg. Õket már többször láttam, szorgalmasak, de a lelkesedés egyelõre nagyobb, mint a zenei tudás. Azt azért meg kell jegyezni, hogy Dzsó, a basszusgitáros lány elég jól kezeli a hangszerét, és kiválóan tud hörögni is (ezen az estén nem tette, de szokta). Az öltözékével pedig megint kitett magáért, le sem tagadhatná, hogy Cradle Of Filth rajongó! Az új énekesnõt, Mónit inkább valami Lacuna Coil-féle gótmetalban tudnám elképzelni. Finom, nõies stílusa van, az Asylum zenéje elbírna sokkal erõteljesebbet is. ViZsó korrekten riffelt, vicces volt közben az a halálosan nyugis kiállás. Néha azért bemozdult... Johnny, a becenevét meghazudtolva nõnemû dobos pedig az est szervezõje volt, ha jól értettem.
Játszottak egy pár rockklasszikust (Smoke On The Water, Born To Be Wild, Paranoid), aztán jöttek a saját számok.
A hatásaik között ott lehet a System Of a Down, vagy a Panthera is, nem sokat finomkodnak.
Utánuk a Blandish és Angelus tagokból összeállt Buttercup következett. Nem teljesen az én világom ez a stoneresebb történet, de a dalok és a lányok is tele vannak energiával. Egy kitûnõ énekesnõ, Saci, a basszuson masszívan alapozó Szandi, a vékony termetû, modellalkatú, de az ütemeket rendesen csapkodó doboslány, Luca és a gitároslány Évi, aki elõtt még ott állt az Angelus fellépése is, de már itt szétrázta a fejét.
Az Angelus idén lesz 8 éves, voltak tagcserék, már nem is teljes egészében lányzenekar, hiszen a managerük võlegénye, Kolos lett a dobos; egyet kell értsek a konferáló véleményével, hogy "ez a csávó iszonyat jól tolja"!
A legdurvább magyar lányzenekar, az már egyszer biztos! Rázták a fejüket, meg mindent, amit kell. A Salma Hayek-hasonmás Cili merevítõizmai biztos nagyon rendben vannak, rengeteget basszusozott derékszögben, Évi szintén tombolt, a jelenlegi énekesnõt, Csillát helyettesítõ hölgy pedig... Hát ha nem is egy ördög, de valami hasonló veszett el Juditban! Hibátlanul végighörögni, üvöltözni, sikítozni egy ilyen koncertet nem kis teljesítmény. Emellett "kurvára" tudja hergelni a népet válogatott szép kifejezésekkel.
Nagyot alakítottak, a kimondhatatlan címû Halhatatlantalanítás lemez dalai nagyon ütnek, tele ritmustörésekkel, modern metalos riffelésekkel, könnyen lehet, hogy szeretik az Arch Enemy-t (ahol szintén egy igen durva nõi hang van Angela Gossow személyében). Imádom a klipes nótát, a Pörgést, úgyhogy örültem neki, hogy a ráadásban is elhangzott. Volt régebbi dal is, a Play, amire egy korábbi felállással készítettek klipet.
Az estet konferáló emberke (vagy a Tûzfészek nevû zenekar basszere vagy csak nagyon hasonlít rá) is sokat hozzátett a hangulathoz, megdícsért minden zenekart és tagot egyenként, az Angelus-t személyes kedvencei, a Bathory és a Kreator mellé sorolta.
Ma már nehéz olyan státuszt elérni, mint az említett két zenekar, de hazai viszonylatban biztosan az élvonalban vannak.
http://asylumband.uw.hu/
http://www.buttercupmusic.hu/
http://angelusmusic.hu/
A www.whitepony.hu fotóin sorrendben: Asylum, Buttercup, Angelus
- TZ -