rockgyemantok.hu

Budapest, SYMA csarnok

Kicsit talán szokatlan, hogy rögtön a végérõl kezdem a beszámolót, de a koncert végén eléggé vegyes érézésekkel hagytam el a helyszínt. És ahogy hallottam a körülöttem állóktól, ezzel nem voltam egyedül.
Új volt a helyszín, a debreceni trió az eddig megszokott PeCsa helyett ezúttal a SYMA csarnokban tartotta a hagyományos budapesti évzáró buliját. Bár a terem valamivel nagyobb, mint a városligeti helyen, a szervezés elég nagy hiányosságokat mutatott.
Eleve zavaros infók jelentek meg a kezdéssel kapcsolatban, a csarnok honlapján 18.00 óra szerepelt, de mint a helyszínen kiderült, a kapunyitás is fél órával késõbb volt. Bejutva aztán újabb hatalmas akadállyal találtam magam szemben: több tíz méteres sor kígyózott a ruhatár elõtt. Mivel nem akartam kabátban végignézni a bulit, így a koncertet nyitó Nomad mûsoráról sikeresen le is maradtam.
A másodikként színpadra lépõ Mafia zenekar mûsorát azonban már végig tudtam nézni. Ez az a banda, ahol a Zanzibaros Sidi kiélheti metalos hajlamait. A zenéjüket most volt szerencsém elõször hallani, és igen kellemes meglepetésben volt részem. Tökös alapokra valami hihetetlen intenzitású zenét pakoltak a srácok, Hamza Gábor énekes személyében pedig egy új rocktorkot fedeztem fel magamnak; õrület, amiket ez a fazon kiénekelt. A bulinak egyetlen szépséghibája volt: a hangzás. A gitárok kicsit kásásan szóltak, de ezt betudtam a szokásos betegségnek, mármint hogy az elõbandák általában gyengébb soundot érdemelnek. (Ennek tényleg így kellene lennie?)
A Tankok koncertjének kezdetére csurig telt a terem. Igen látványos színpadképpel nyitott a csapat, az intro alatti vörös és lila fények villogása kellõen felspanolta a hangulatomat, amikor pedig Fejes Tomi elkezdte püfölni a bõröket, kezdtem megnyugodni, hogy a hang is rendben lesz. Örömöm azonban csak néhány másodpercig tartott, mert a gitár hangja egyszerûen szégyenletes volt, csak egy zajmassza jött ki a hangfalakból. Sajnos a hangzás kábé a buli közepéig pocsék is maradt, csak a végére állt úgy-ahogy helyre a rend.
Mivel ez most nem egy új lemez bemutató koncertje volt, egy bulizós, laza koncertre számítottam, ám Lukács Laciék egy picit másként gondolták, és olyan nótákat is elõvettek a tarsolyukból, amiket viszonylag ritkábban játszanak. Ez úgy önmagában nem is lenne baj, de a buli közepén elnyomott Mindenki vár valamit - Agyarország - Kísérlet száma blokk így egyben azért eléggé durva volt, egy kicsit le is ültette a bulit. Feltûnõ volt, hogy Lukács rengeteg helyen variált az énekdallamokkal és ez bizony nem mindig vált a dalok elõnyére, leginkább az elõbb említett 6.66-os dalban volt - hogy is mondjam - bizarr. A tuti slágerszámok, mint a Rio, a 3 grácia, a Rock a nevem, a Mindig péntek, a Fiúk ölébe lányok, vagy a Mennyország Tourist persze rendesen felpörgették a tömeget.
Külön jó volt számomra, hogy az Ember tervez lemezrõl is elõvettek pár dalt, leginkább annak örültem, hogy a Civilizáció vége is mûsorra került. A dalok alatt egyébként a színpad két oldalán kivetítõkön különféle bejátszások mentek, ez is nagyon tetszett, bár abban nem vagyok biztos, hogy az elsõ sorokban küzdõk pont erre figyeltek volna.
A lassan húsz éve munkásságából lehetetlen úgy egy uszkve két órás bulit összeválogatni, hogy mindenki megtalálja benne a kedvencét, én azért picit hiányoltam, hogy nem volt a Legjobb méreg, a Törölközõ teniszütõkkel, a Be vagyok rúgva - hogy csak a pörgõsebb dalokat említsem. És nagyjából sejtem, hogy talán én vagyok az egyetlen, akinek a Boka a kedvenc Tankcsapda nótája, de azért nagyon vágyom arra, hogy hallhassam még tõlük élõben ezt a dalt is.
Ha osztályoznom kellene a bulit, akkor a látványra ötöst, a dalok kiválasztására négyest, a hangzásra kettest, a szervezésre pedig elégtelent adnék, így az átlag közepes. Ezért írtam az elején, hogy vegyes érzéseim vannak a buliról, mert ugyan maga a koncert nem volt rossz, ennél mégis sokkal többet vártam.

Ákos