Budapest, Schönherz Zoltán Kollégium
A budai Schönherz Zoltán kollégiumban - amely épület ELTÉ-s, BME-s hallgatóknak ad otthont a tanév során - minden évben megrendezik a Schönherz Qpa nevû rendezvénysorozatot. Ilyenkor megbolydul az élet a koliban, nem mintha egyébként olyan hétköznapi lenne ha-ha. Vetélkedõk, koncertek sorozata ez az idõszak, ráadásul ilyenkor a hallgatóknak dékáni szünet van, tehát nem áll fenn az a veszély sem, hogy az elõadások látogatottsága igencsak lecsökkenjen ha-ha. Szóval lényeg a lényeg: e buli alkalmából hívták meg a kecskeméti Hetedik Érzéket, és a sztárzenekarnak nyilvánított Sugarloafot koncertezni.
Nem ment minden bökkenõmentesen; a hangmérnök (kis túlzással lehet csak annak nevezni) hozzá nem értése folytán a Sugarloaf beállása három órásra sikeredett, az elõzenekarnak pedig csak elég rövid ideje maradt az elõkészületekre. Aztán végül csak elkezdõdött a mûsor, ekkorra már megtelt a terem különféle "Qpás" pólót viselõ egyetemistákkal. Igen lelkes közönséget alkottak, a Hetedik Érzék pedig nagy sikert alkotott, bár inkább a feldolgozásokkal, hiszen azokat mindenki ismeri. Azért a saját nóták is tetszettek, a zenekar nyár óta végre két új dalt is játszik, a Régi Fény, és az Ébredj! címut. Mind a kettõ igazi "Érzékes" hangulatú, úgy fest, hogy a zenekar végleg megtalálta a saját útját, stílusát, most már csak az album elkészítése van hátra ha-ha. Amit én igazán kíváncsian vártam, az a Sugarloaf volt, ugyanis annyi szépet és jót hallottam már róluk, de csak egy befutott slágerüket, a Nekem a Balatont ismertem. Erre a "hírnévre" rá is tett a felkonferáló emberke egy lapáttal, nagyvonalúan "csak" isteneknek nevezte õket, és elmondta, hogy a manager aki felfedezte õket és egyengeti pályájukat, egy nagyon tehetséges bandával teszi ezt. Az elsõ megdöbbenés azonban már a "sound-check-nél" megérkezett, ugyanis a régi énekes, helyét egy hölgy töltötte be, akinek úgy tûnt nem túl sok a zenei tapasztalata. Miután a koncert elkezdõdött, akkor már látszott, hogy enyhén fogalmaztam, mert (nem túlzok) a lányzó bár energikusan mozgott a színpadon, jó hangulatot teremtett, nem tudta a szöveget, a hangnemet nem találta el, ami többek között azért lehetett, mert olyan mély volt, hogy nem bírta kiénekelni, amit meg igen, abba a dobhártyája beleremegett az embernek. Gyakorlatilag "elkiabálta" a szövegeket. Azon kívül valahogy mintha nem alkottak volna egységet a bandában. Ahogy elnéztem, külön-külön jó zenészek lennének, pl. a dobos, a basszgitáros, a fúvósok...De együtt valahogy nem. Nagy csalódás volt nekem, bár lehet, hogy csak most nem voltak formában, hiszen ha valakit felkarol egy manager, akkor csak letettek valamit az asztalra...Vagy mégsem?
Angel