Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Csillebérc azon helyek egyike, ahol még a büdös életben nem jártam, most viszont volt rá ok, hogy meglátogassam. Jóformán el sem tudtam képzelni, hogy milyen hely lehet ez a tábor. Térkép alapján láttam, hogy nagy, de amikor kiértem megdöbbentem, hogy mennyit kell sétálni, hogy eljussak egyik helyről a másikra. Remek!

Tavaly már tudni lehet, hogy készül valami a Hammerworld, voltak előrejelzések, de koránt sem gondoltam volna, hogy ilyen erős zenei felhozatal fogja elárasztani kis hazánkat 3 napon keresztül.
Péntek:

Fél kettő környékén találkoztam a többiekkel a Moszkva téren, hogy együtt jussunk el a fesztiválra. Pár perc keresgélés, majd egy rendes buszsofőr megmutatta, hogy honnan indul a busz Csillebércre. Ha nem kérdeztük volna meg, szerintem még most is ott lennénk... hehe. Mivel annyira nem siettem, hiszen messze volt még az 5 óra (akkor kezdődött a Deicide), így teljes nyugodtsággal utaztam. Jött az első szívás. A jegyemet nem a sima bejáratnál tudtam átvenni, hanem az autós bejáratnál ami visszafelé van. Ismét várakozás a buszra, leutazás, karszalag fel, bent vagyok. Remek. Megkérdeztem az egyik biztonsági őrt, hogy jó felé tartok-e mert halványlila fingom sincs. Útközben Mowgli kiabál egyet a kocsiból, de csak egy integetésre volt időnk. Gyors sör vétel, csupán 20 perc várakozás a többiekre és már bent is voltam a Nevergreen koncerten. Őket jó pár éve nem láttam (volt azért némi szünet is a zenekar felől), így kíváncsian néztem és hallgattam a koncertet. Habár soha sem voltam nagy rajongó, mégis örömmel töltött el ez a 40 perc amit a zenekar nyújtott. Ha jók az emlékeim régen nem volt női vokál a koncerteken, de most igen, így eléggé feldobott koncertet halhattunk. A régi slágerek mellett kaptunk a legutóbbi lemezből is pár dalt. Kezdésnek tökéletes koncertet nyújtott a Nevergreen. Számomra ismeretlen zenekar következett (nem ők voltak az egyetlenek, akiket nem ismertem...), ők a svájci Eluveitie. Folk metalban nem volt hiány a 3 nap alatt, ők kezdték a sort. Mindig is csíptem az olyan zenekarokat, amiben van női tag. Itt sem volt hiány belőlük, ugyanis a hegedűs és a meg nem mondom milyen hangszeres pozíciót is hölgyek foglalták el. A nézőközönség megőrült a koncertjük alatt, már amennyire meglehet őrülni délután 4kor, de ez a 40 perc is hamar elment. Átszerelés alatt gyors pisi szünet és sör elfogyasztás, hogy nyugodtan meg tudjam nézni Glenn Bentont és a Deicide-t.
A gyülekező felhőkből lehet már korábban következtetni arra, hogy lesz egy kis eső... Így is lett. Percek alatt akkora sártengerré változott a fesztivál, hogy ilyet még nem basztam. Mindegy, rákenról van, kibírjuk!
Tesóm által viszonylag korán megismerkedtem már a zenekarral, de végre láthattam is őket. Semmi szarozás, semmi mókusevés, színpadon a Deicide. A mókusevést, aki nem érti, keressen rá a neten az atv oldalán arra a cikkre, amit a hozzá nem értő, agyoniskolázott emberek jelentettek meg a Metalfestről. Ha nem akarsz keresgélni, akkor csak kattints erre a linkre: http://atv.hu/cikk/20100521_satanista_fesztival_csilleberben_a_kereszteny_unnep_eloestejen
Tehát nyugodt szívvel kijelentem, hogy nem volt mókusevés, csak csupa könyörtelen death metal nóta. Régóta terjengett a pletyka, hogy Vörös Attila és a Nevermore együtt dolgozik, mégpedig olyannyira, hogy hazánk fia lett a gitáros a zenekarban! Habár sohasem szerettem a zenekart (jobban mondva, nem figyeltem a történéseket), de Attila miatt belenéztem. A harmadik számnál a tömeg egy emberként kiabálta, hogy Attila, Attila. Hiába na, megérdemli! Erről egy jó minőségű videó itt:

.A Deathstars az a csapat, aki évente minimum kétszer tiszteletét teszi Magyarországon, a tini lányok legnagyobb örömére. Tavaly volt "szerencsém" a Szigeten a koncertjükhöz, idén sem volt ez másképpen. Három szám erejéig bírtam őket nézni (fotózásnál, csak első három szám alatt lehet bent lenni a fotósárokban, jobb esetben). A véleményemet inkább megtartom magamnak, nem akarok senkit sem megbántani. De az a két fiatal lány szerintem mai napig áld, amikor az árokból odaadtam nekik a zenekar pengetőjét, ami ott volt a földön. A Lamb of God viszont most volt először nálunk, ha jól emlékezem. Na, ők az a banda, akik jöhetnének többször is. Nem unnék rájuk, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sajnos a hangzás katasztrófa volt (akárcsak a Nevermore alatt) a koncert elején, de vége felé javulni kezdett. Hatalmas energiával robbantak be a színpadra, az énekes D.Randall Blythe egy energiabombává alakult át az első másodpercekre, míg a többi tagnak kellett egy kis idő, hogy feloldódjanak. Sajnos az utolsó szám környékén leléptem, hogy elkapjam a Vadert a kisszínpadon. Pár fotó és pár szám erejéig voltam bent, majd összetalálkoztam Fefe barátommal, akivel elbeszélgettük az időt. Itt jött az az eset, hogy fogalmam sem volt arról, hogy a wc az egyben öltöző is itt a csarnokban. Sokkal sápadtabb voltam, mint a Marduk kifestve. Higyjétek el, ha rányitsz a Mardukra, hamar elsápadtsz. Na, mindegy rendes arcok voltak, köszöntem ők visszaköszöntek és rohantam slaggolni, majd minél hamarabb kimentem, hogy rá tudjak gyújtani. Ezt a pár jelenetet szerintem nem fogom elfelejteni. Se a koncertjüket, hiába voltak már itt, most sikerült őket is először látnom. Csak egy pár dalcím a setlistjükből: Materialized In Storm, Baptism By Fire, Panzer Division Marduk. Koncert végén haza indultam, de mivel fingom sem volt, hogy hol van a kijárat, így még előtte vettem egy sört, és kerestem...

Szombat:

A mai napnak már bakancsban ugrottam neki, hiszen az előző napi esőzésnek és sártengernek köszönhetően szegény sportcipőm feladta a szolgálatot.
Mint később kiderült, jól tettem, hogy ebben jöttem... A Nasmith legénységét akartam elcsípni, de természetesen olyannyira lekéstem őket, hogy csak a Decapitated végére értem oda. Kissé bosszús voltam emiatt, mert a mai nap programja, nem igazán nekem kedvezett. Valamiért azt hittem, hogy a Dalriada ismét a Fajkusz bandával fog fellépni, de természetesen benyeltem ezt is. Hiába, ez nem az én napom. Mindenesetre tökéletes és szórakoztató koncertet láthattam a soproni csapattól. Nem hallgatom itthon a zenekart (tudom, kövezzetek meg) de ha fesztiválon elcsípem őket, mindig végig nézem a koncertjüket. Szerintem tökéletes koncertzenekarról van szó, főleg, hogy színesítik az egészet a folk zenével. Itt jöttek azok a zenekarok, akikről igazából nem tudok sok mindent írni, mert egyrészt van olyan, amit nem ismerek, meg igazából nem is szeretem őket. Fotókat készítettem róluk, de Finntroll után hazafelé vettem az irányt. Egyébként ők voltak az a zenekar a Dalriada mellett, akinek élvezettel figyeltem végig a koncertjüket.

Vasárnap:

Itt is sok mindent elterveztem, főleg azt, hogy kiérjek a Stiff Bastard koncertjére. Időben ott is voltam (milyen meglepő), de a Flúg zenekar elrontotta a kedvem. Nem, nem a produkciójuk, hanem a felhívás, hogy nem a Stiff következik, hanem a Morning Star. Így természetesen lemaradtam róluk... Fákk. Gyors átzúztam a Nagyszínpadhoz(amire egyébként én azt hittem, még a buli előtt, hogy tényleg nagy lesz). A Leaves' Eyes zenekar pakolt, hangolt és már kezdtek is. Kenyerem a női cuccos metal, már fentebb említettem, kíváncsian néztem végig a bulit. Elsőre full Nightwish ugrott be, gondolom nem meglepő. Simán elbírnám képzelni ezt a zenekart, valami színházi előadáson, olyan hanggal van megáldva az énekesnő. Tetszett!
Itt jött egy csere, hiszen a Varg helyett az Arkona jött és zúzott... Zúzott, de nekem nagyon nem tetszett, így csak gyors fotózás és inkább elfoglaltam egy helyet a pultnál. Valami hihetetlen rossz volt ebben az egészben, de nem tudom megmondani, hogy mi. Talán az is, hogy az énekesnőre egy rókabőr volt rárakva? Lehet ez az egyik ok, a másik meg magával a zenével volt... talán...
Így a Kalapács már rendes felüdülés volt számomra.Régi klasszikusok mellett, a legutóbbi lemezekről is szóltak dalok. Kalapács József az az egyik arc ebben a metalban szakmában (természetesen itt a régebbi arcokra gondolok), aki az egyik legjobb frontember. Amúgy BlindGergő a no.1. számomra. Éééés végre jött a Varg! Előzőleg csak myspace alapján tudtam beazonosítani a zenekart, így élőben sokkal, de sokkal jobbak ezek a német fiatalemberek. Maga a színpadi kiállás kurva jó, 4 nagy gyertya vagy fáklya a színpadon, és ehhez társul még a tagok kifestése is. Egy szám szólt a nemrégiben elhunyt Dio emlékére, amivel természetesen a közönség még nagyobb ovációt nyújtott a zenekar felé. A tavalyi Hegyaljás egyik élménye (a Machine Head mellett) a kaliforniai Death Angel zenekar volt. Most sem kellett csalódnom bennük, tökéletes produkció volt. A hangosítás is remek volt, a közönség is (amit nem győzött meghálálni az énekes), és maga a zenekar is. Új basszusgitáros volt a zenekarban, aki számomra elég jól bevált, így most várhatok megint egy darabig, hogy jöjjenek kis hazánkba. Kaptunk egy számot a szeptemberben (?) megjelenő új nagylemezről, valamint Dio mester is kapott egyet az égi mezőkben... Koncert után még egy sör, és számomra véget ért az első Metalfest Open Air Hungary.

Ha lesz jövőre (miért ne lenne?), sima ügy, hogy ott leszek. Az eső és a sár se szegte kedvemet, hiszen ezzel kijelentem, hogy elindult az idei fesztiválszezon!
Képek a www.concertphotos.hu oldalon! Köszönet a Hammerworldnek!

-Csiga-

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!